Ma van Úr Rāmacandra, Isten megjelenési napja. Úr Rāmacandra Ayodhya városában uralkodott. Az Ayodhyā szó bevehetetlen jelent. Mert Ayodhyāt külső és belső ellenség (önzés, irigység, büszkeség, mohóság) sem tudta bevenni. A város titkos erejéről szól ez a rövid történet. És persze annak a titkos erejéről, amit jelképez.
Amikor Úr Rāmának 14 év száműzetésbe kellett vonulnia, az egyik testvére, Bharat más vidékeken járt. Mikor hazaért, villámcsapásként érte a hír, hogy a szeretett isteni pár: Rāma és Sītā száműzetésbe vonult. Bharat haragja és szomorúsága elképzelhetetlen méreteket öltött. Ebben a helyzetben őt illette volna trón, de Bharat fejében még csak meg sem fordult, hogy ő uralkodjon. Egy hegy sem volt oly rendíthetetlen, egy óceán sem volt oly mély, és egyetlen ég sem volt oly végtelen, mint Bharat Rāma iránt érzett szeretete. Rögtön Rāma után indult, hogy visszahozza, de Rāma hajthatatlan volt. Így Bharat kénytelen volt mégis elfogadni az uralkodói trónt. De pont olyan lemondottan élt, mint Rāma a száműzetésben, és Rāma papucsát is mindig a trónon tartotta, hogy mindig tudatos legyen arról, hogy Rāma nevében uralkodik.
Bharat személyes hitvallása ez volt: “Nem akarok jólétet, nem akarom, hogy a vágyaim teljesüljenek, nem akarom, hogy igazság az oldalamra álljon, sőt még azt sem akarom, hogy felszabaduljak.” Nem akarta, hogy az “egységbe olvadhasson”, vagyis hogy az isteni természetet “használhassa” a saját élvezetére. Hiszen tudta, hogy a valódi “egység” megélése: az egység a különbözőségben még ezen is túl van. Még azt sem akarta, hogy szeresse Rāma. Egyetlen áldást kért: hogy életről életre tiszta szeretettel szolgálhassa Istent. Mert ez a valódi élet kulcsa. A szívünk titkos élete, az életünk erődje akkor lesz rendíthetetlen, ha tudjuk, hogy az Istené, és hogy önátadással tudjuk megteremteni azt az atmoszférát, ahová Isten és az isteni szeretetet visszatérhet. Hiszen ez a lelki világ, Isten világának az atmoszférája.
A 14 év száműzetés után az Úr Rāma visszatért, a szívekben gyúlt odaadás fényét követve. Köztük volt Bharat odaadásának a fénye is, aki teljes önátadással viselte Ayodhyā gondját Rāma távollétében. Ez a szeretet az egyetlen, mely a külső és belső ellenség által bevehetetlenné teszi az életünket. Az elme útja, hogy szeretetet akar kapni. Mindig vágyunk a szeretetre, arra, hogy figyelmet kapjunk. De a szív tudja, hogy a valódi élet útja más: a szív valódi útja az, hogy szeretet adjon. Mert ezzel éled föl a valódi szeretet. Az Úr Rāma pedig azt mondta, ha valaki egyszer is azt mondja, hogy “mától a Tiéd vagyok”, és bátorságért imádkozik hozzá, azonnal megadja neki, és örökké biztonságban lesz.
És mi van akkor, amikor Isten ígér valamit? Az Úr Rāmacandra erről azt mondja: “A Hold szépsége elillanhat, a Himalája összes hava elolvadhat, az óceánok túlléphetik határaikat, de én soha nem fogom megszegni az adott szavamat.”
Acyutānanda Dāsa