Macskafélék az indiai kultúrában

Admin Filozófia, Hírek

Bámulatos, hogy a többezer éves indiai szövegek milyen aktualitással bírnak 2020-ban, nyugaton. Már több lapszámunkban foglalkoztunk a védikus kultúra ősi iratainak macskás vonatkozásaival. Ezt folytatjuk Fodor Kata sajtóreferens és vaisnava teológus segítségével a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségétől.

Sorozatunk első két részében egy ötezer-háromszáz éves ősi, szanszkrit eposznak, a világirodalom leghosszabb művének, a Mahabharatának a macskás részleteit elemeztük. Ezt követően a Hitopadésa idevágó motívumait kezdtük el felkutatni, amit most folytatunk. Ez a klasszikus hindu alkotás ősi történetek gyűjteménye, amik alapvető életvezetési tanácsokkal vértezik fel az Olvasót. Megdöbbentő, hogy a tanítások mennyire aktuálisak a 21. században is. A többnyire állati karakterek tökéletes megszemélyesítői napjaink embereinek. A műből az emberi kapcsolatokra, a kihívásokkal és életfeladatokkal való megküzdésre, a nehézségekkel való szembenézésre egyaránt találunk megoldási javaslatokat. Természetesen macskafélék is bőségesen szerepelnek a szövegekben, amiről Fodor Katával beszélgettünk.

Az oroszlán, a varjú, a tigris, a sakál és a teve esete

Hajdanán egy erdőben élt egy oroszlán, három szolgával. Ők a tigris, a varjú, és a sakál voltak. Egy alkalommal megláttak egy magányos tevét, és megszólították: „Miért sétálsz egyedül?” A teve elkezdte elmesélni a történetét, ám a szolgák megfogták és az elvitték őt az oroszlán elé. Az állatok királya ígéretet tett neki, hogy nem esik bántódása, és a házába invitálta a tevét. Egyszer, egy nagy esőzés idején az oroszlán semmilyen prédát nem tudott ejteni,  és a szolgái nagyon éhesek voltak. Jobb híján a sakál, a tigris, és a varjú kitervelték, hogy úgy intézik, hogy maga a sörényes ölje meg a tevét. A varjú azt mondta: „Amikor a király nagyon éhes, bármilyen bűnt képes elkövetni.” A szövegben a következő bölcsességeket találjuk:

Az éhség hatására egy nő

még a saját gyerekét is képes elutasítani-

Az éhségtől hajtva egy kígyó

a saját tojásait is képes felfalni.

Milyen bűnt ne követne el egy éhező?

A csonttá soványodott ember kegyetlenné válik.

A következők nem ismerik az erkölcsös életet:

a részeg, a nemtörődöm fickó,

az együgyű, és aki nagyon fáradt,

az, aki mérges, és aki éhezik,

a mohó és a gyáva,

aki nem gondolkodik mélyen, és aki szenvedélyes.

Miután a három szolga átgondolta a fentieket, megközelítették az oroszlánt. Megpróbálták rávenni, hogy fogyasszák el a tevét, ám az állatok királya azt felelte, hogy ez lehetetlen, mert ígéretet tett a tevének, hogy biztonságban lesz mellette. Ekkor a varjú egy agyafúrt, gonosz tervet ötlött ki. Manipulálni akarta a tevét, hogy az maga ajánlja fel a testét. Egy megfelelő pillanatban minden társát az oroszlán elé vezette, majd így szólt: „Rendkívüli erőfeszítések árán sem találtunk ennivalót, így őkegyelme szenved a hosszú koplalás miatt. Kérlek hát, élvezd az én húsomat eledelül.” Válaszul az állatok királya azt adta, hogy inkább meghal, mintsem így cselekedjen. Ezt követően a sakál, majd a tigris is felajánlotta magát, ám az oroszlán mindkettőjüknek ugyanazt felelte. Végül a tevére került a sor, ám ekkor a tigris megölte azt, és a társaság belakmározott belőle.

  1. Lakatos Zsófia: Mit szimbolizálnak a történetben az állatok? Az oroszlán a védikus kultúrában a királyt-, no de 2020-ban nyugaton mihez köthető? Mit jelent ő ma nekünk?

Fodor Kata: Először is külön köszönöm neked a fenti történetet, mert szerintem ez az egyik legérdekesebb a Hitopadésából, és talán a legtöbbet árul el egy létező problémáról, arról, hogy az éhezés, a szegénység mi mindenre képes. Természetesen ez a két dolog senkit nem jogosít fel a helytelen tettekre, de tény, hogy éhes gyomorral nagyon nehéz megfelelően cselekedni vagy gondolkodni. Ezért is olyan fontos nekünk, Krisna-hívőknek az Ételt az Életért szegényélelmezési programunk, hogy minden ember friss, tiszta ételhez jusson, akkor is, ha nagyon nehéz körülmények között él. A szóban forgó mese azonban az emberi jellem súlyos gyengeségeiről szól, nem pedig a valódi éhezésről. Alapvetően az oroszlán az igazságos emberi természetet jelöli, illetve az ember szívét. Ez a szerv a testünk közepe. Pont úgy, mint az Óz, a nagy varázsló című mesében, az oroszlán a tisztaszívűség, a szeretet, a bátorság és az igazságosság szimbóluma. Az asztrológiában az oroszlán a vezetők, az uralkodók és akár a vállalatirányítók jegye, a gondoskodás és lojalitás szimbóluma, a testtája pedig a szív. Nem véletlenül címerállat, a nemes emberi érzéseket és a vezetői energiát fejezi ki. A varjú és a többi állat pedig a kéj, a düh és a mohóság megtestesülése. Ezek az emberi gyengeségek mindannyiunkban jelen vannak. A legtöbb védikus történet alapvetően nem társadalomkritika, hanem sokkal inkább a belső személyiségfejlődést elősegítő írás. Ezek az állatok tehát nem konkrét személyeket jelölnek, hanem sokkal inkább a bennünk, emberekben mindig jelen lévő hibáinkat, hiányosságainkat, rossz tulajdonságainkat, amelyektől meg kellene tisztítanunk magunkat a jellemfejlődés során.

 

Természetesen ezek az állatok képviselik a különféle káros, mérgező embertípusokat is életünkben. Vagyis rávilágít ez a történet a „szanga”, a társaság fontosságára is. Ha olyan emberek közelében vagyunk, akik nagyon sunyik, vagy valamilyen külső nehezítő körülmény- például éhezés- hatására azzá válnak, akkor az ő jelenlétük mindenképpen mérgező az életünkre. Egy király, az oroszlán nem engedheti meg magának, hogy ilyen személyek legyenek az udvarában. Még egy tiszta gondolkodású, ragyogó vezetőnek is tudnia kell azt, hogy kiknek a társaságába kerül, és kiket enged be a birodalmába. Az alantas, sunyi emberektől pedig sokkal nehezebb megvédeni a rá bízottakat – jelen esetben a tevét. Tehát ha egy kiváló vezető ilyen káros, mérgező mentalitású emberekkel veszi magát körül, akkor nagyon könnyen ő maga is lesüllyed a szintjükre. De legalábbis nem biztos, hogy képes megvédeni az elesetteket és tökéletesen betölteni a feladatát.

Az oroszlán ma, 2020-ban vezetőket, cégek, vállalatok vagy országok irányítóit is jelentheti, hiszen nem abszolutizmusban élünk. Ilyen módon pedig utalhat az álnok vagy gyenge vezetőkre, akik magukat tisztaszívűnek mutatják, de végül rossz társaságban könnyen megkérdőjelezhető tetteket hajtanak végre.

 

  1. Lakatos Zsófia: Ebben a mesében egyszerre két, kiemelten karakteres nagymacska bukkan fel, az oroszlán és a tigris. Szokatlan őket egy történetbe helyezni, hiszen a valóságban, a természetes élőhelyükön nem igazán találkoznak. Mit jelent a tigris, és mit a kettejük párosa?

Fodor Kata: Igen, ez nagyon érdekes a történetben. Megértésem szerint a tigris az oroszlánnak itt egyfajta árnyéka. A tigris is egy nagy ragadozó, azonban az a különbség, hogy őt itt az ösztönei hajtják. A varjú és a sakál két olyan állat, ami már akkor lakmározik a különféle vadakból, például antilopból, amikor valamelyik ragadozó már elejtette azt. Ők önmagukban szinte soha nem vadásznak, mások maradékain élnek. Viszont a jelenlétük a természetben is fontos jel, kiváló felbujtók. Ez a két állat önmagában nem tudna ártani a tevének, de a tigris, mint egy vad, erőszakos ösztönlény, már természetesen igen. Az oroszlán ebben a történetben teljesen világos módon egy olyan ragadozó, aki bár képes lenne megölni a tevét, mégsem teszi, mert kontrollált. Vagy legalábbis eljátssza azt. Az oroszlán a tudatos, önkontrollt gyakorló személyt képviseli. Vele szemben a tigris a kéjvágytól és az ebből fakadó dühből cselekvő személyeket példázza. Vagyis a tigris nem egyéb, mint az oroszlán ösztönös énje, akit le kellene győznünk magunkban. Noha a mesében négy állatról van szó, mégis azt kell megértenünk, hogy mindannyian lehetünk oroszlánok és tigrisek is. Normális esetben ugyanis az oroszlán az állatok királya, az élőlények védelmezője. Ebben a fordított, kicsit kifacsart helyzetben azonban felmerül, mi a jobb. Őszintén vadnak, ragadozónak lenni, azaz tigrisnek? Vagy egy szentéletű oroszlán képében tetszelegni?

Tekinthetjük az oroszlánt is áldozatnak, akit végül legyőznek az ösztönei és a rossz társaság. Ha a tanmese hatására úgy döntünk, hogy a jellemünkben oroszlánok szeretnénk lenni, tiszta szívűek, akik az önzőségünkön felemelkedve képesek legyőzni az élet nehézségeit, akkor is tudnunk kell, hogyha a társaságunkba olyan személyeket engedünk, akik folyamatosan „kárognak”, felbujtanak, az elménket úgymond megmérgezik, akkor könnyedén tigrissé válhatunk. A csíkos nagymacska az ember ösztönös, önző, a vágyait nem kontrolláló énje, oldala. Fontos megértenünk, hogy az anyagi világban folyamatosan a vágyak szakadatlan özöne zúdul ránk, enni, inni, aludni, pihenni, lustálkodni kell, vagy élményekre van szükségünk. A test és az elme a vágyak formájában folyamatosan a szükségleteivel nyomaszt bennünket. Hogyha nem tanuljuk meg kontrollálni ezeket a belső szükségleteket, akkor nagyon könnyen önzővé válunk. Ha pedig nem tanulunk meg az énközpontúságunkon felülkerekedni, akkor jó eséllyel olyan életet kezdünk élni, ami súlyosan mások kárára válik, és ezt még csak észre sem vesszük. Ilyen például a húsevés is. Noha fogyaszthatnánk ízletes növényi ételeket, de mi meg sem próbáljuk. Miért? Mert nekünk ez a jó, a kényelmes, a megszokott. – mondják sokan. Ez a „csak én számítok” – mentalitás pedig bámulatos gyorsasággal átitatja a személyiséget, és ha káros egyének vannak a közelünkben, akkor ez fokozottan érvényes. Például hazudunk, ahogy a varjú tette, vagy szándékosan körmönfontak vagyunk. Az igazmondás a mai, úgynevezett Kali-korban, a nézeteltérések idején azért lenne nagyon fontos, mert ez az erkölcsös élet egyik pillére. A sok őszintétlenség káros a jellemünkre, ám észre se vesszük ezt. Nagyon mély ez a történet, számos rejtett, apró szimbólum található benne.

  1. Lakatos Zsófia: Hogyan értelmezhető ez a tanmese 2020-ban, Európában?

Fodor Kata: A fent említett része talán egészen könnyen emészthető. Ma, itt, 2020-ban az emberiség legnagyobb részét nem érdekli az önmegvalósítás, a spiritualitás vagy a jellemfejlesztés. Ami több okból nagy baj. Egyrészt ha a jellem nem fejlett, akkor rendkívül gyorsan önzővé válunk. A „Szemet szemért, fogat fogért”- elv kifejezetten káros az emberiség számára. 2020-ban a koronavírus alatt minden korábbinál nehezebb szembenézni a munkanélküliség problémájával és más gondokkal. Sokan úgy vélekednek, hogy ha nekem nem jó az életem, nem élvezem, illetve ha én éhezem, és nekem problémáim vannak az anyagi életemben, akkor megpróbálok kikerülni a gödörből, és az nem baj, ha ezt valaki más kárára teszem. Jogom van hozzá, én csak élni akarok.

 

Gyakran az ember indokolatlanul hamar megijed. A történet is több ízben említi a gyávaságot. Amikor az ember gondolatait és döntéseit félelmek hatják át, akkor az önzősége megsokszorozódik. 2020-ban, Európában ezt láthatjuk. A másik, igazán nagy probléma az, hogy valójában itt az anyagi, materiális világban mindannyian éhezők vagyunk. Éhezik a lelkünk, és vágyunk arra, hogy valami igazán jelentőségteljes dolgot vigyünk véghez az életünkben. Éhezünk Isten szeretetére és arra, hogy békés, boldog kapcsolatban éljünk vele és más lelkekkel, az embertársainkkal. Ez az éhezés pedig csak a lelki, spirituális gyakorlatoktól fog elmúlni, illetve ha felelevenítjük a kapcsolatunkat Istennel. De 2020-ban ezek a mély lelki tanítások nem tűnnek egyáltalán fontosnak az emberek számára. Ha viszont éhezünk, mélyen, lelkileg, akkor mi is nagyon könnyen gyávává, mohóvá álnokká, varjúvá, sakállá vagy tigrissé válhatunk.

Más kérdés az oroszlán helyzete. Ő a tiszta, védikus elveken nyugvó társadalom vezetője, a király. Egy jó uralkodó egyben példakép is. Ma, 2020-ban a baj az, hogy sok-sok varjú, számos tigris illetve sakál él közöttünk, és nagyon nehéz tisztaszívű oroszlánnak maradni ilyen személyek társaságában. Igaz lehet ez az átlagemberekre, de akár a világ vezetőire is. Az oroszlán reakciója a kiválóságát és a nemességét mutatja. Ő egy igazi ideál, akit legalább meg kell próbálnunk követni. Akkor is, ha a történet végén elbukik. Aki azt hiszi magáról, hogy őt a saját szükségleteinek és vágyainak kéjes kielégítése soha nem tudja legyűrni, az valószínűleg ostoba. Mind legyőzhetők vagyunk a kielégítetlen vágyak özöne által, de az őszinte törekvés meg tudja tisztítani a jellemet.

  1. Lakatos Zsófia: Az állatok szövetkeznek egy társuk ellen, és megölik. A testét hasznosítják. Hasonló helyzet, amikor összefognak valaki ellen, és kihasználják, előállhat az emberi világban is. Mik a történet tanulságai világi, és spirituális értelemben?

Fodor Kata: Szinte nem is nagyon tudunk anélkül élni a világban, hogy ne lennénk valaki kárára, ne használnánk ki valakit, ez a megdöbbentő. A természet erőforrásait, az állatvilágot, embertársainkat akaratlanul is igénybe vesszük céljaink elérése. Sajnos a modern kor emberére nagyon is jellemző, hogy összekeverik az „élek egy lehetőséggel az életemben” fogalmát azzal, hogy embereket vagy élőlényeket zsákmányolok ki. Ez óriási hiba, mert általa nemcsak szenvedést okozunk másnak, hanem lelki értelemben sajnos a károkozás miatt karmát, azaz negatív visszahatásokat termelünk, és idekötjük magunkat az ismétlődő születés és halál körforgásába. Ez azt jelenti, hogy több és több alkalommal kell megszületnünk, reinkarnálódnunk és saját magunknak kell átéljük majd mindazon szenvedéseket, amiket másoknak okoztunk. Ezzel pedig leginkább önmagunknak ártunk. Ez a karma törvénye.

  1. Lakatos Zsófia: Miért éppen ez a két macskaféle szerepel a tanmesében? Miért nem bármilyen más állat, ragadozó?

Fodor Kata: Az oroszlán a nemes szívűség szimbóluma nemcsak Indiában, ahol még Istennek is van egy oroszlán formája, az Úr Nriszimhadéva, akihez védelemért imádkoznak a hívők, hanem más országokban, kultúrákban és mesékben is. A tigris azonban sokkal álnokabb. Az, hogy macskafélék szerepelnek a történetben, meglátásom szerint természeti illetve kulturális sajátosság. Indiában a tigrisek jelenléte ma is problémákat okoz számos tartományban, mind a dzsungelekben, mind a Himalája régiójában, a Gangesz mentén, akár a kedvelt turistahelyszíneken is feltűnnek, és olykor igen veszélyesek. Így természetes, hogy a színtiszta negatív szerep, a „gyilkos” szerep a tigrisnek jutott. Ezek a karakterek a valós életből kerülhettek a mesébe.

  1. Lakatos Zsófia: Az oroszlán és a tigris egyaránt nemes állatok, mégis részesei az alantas összeesküvésnek. Ez miként magyarázható?

Fodor Kata: A tigris részese az összeesküvésnek, az oroszlán szerepe már kétes. A viselkedése kétféleképpen is értelmezhető. Kezdetben az oroszlán valóban védelmezni akarta a tevét, és úgy gondolta, védelmet nyújt számára, jó királyhoz méltón. Később azonban az éhség, a vágyai és ösztönei hatására, illetve kapcsolatba kerülve az álnok társasággal, már nem tudott uralkodni magán.

 

A másik értelmezés szerint az oroszlán csak eljátszotta, hogy a teve biztonságban van mellette, és valójában mint vezető, csalást követett el. Ha így értelmezzük a mesét, akkor az oroszlán azoknak a vezetőknek lehet a szimbóluma, akik képmutató módon jólétet és biztonságot ígérnek egy vállalatnál az alkalmazottaknak, vagy egy országban az embereknek. Ám végül teljesen ki- és felhasználják saját polgáraikat vagy dolgozóikat egyéni céljaikra. A modern korban számos ilyet láthatunk, ahol a vállalatok kizsákmányolják a munkaerőt, vagy ahol a vezetők végül nem nyújtanak érdekképviseletet egy ország elesett polgárai számára, és hasonlók.

  1. Lakatos Zsófia: A teve feláldozza a saját testét. A védikus kultúrában az állatáldozatoknak nagy hagyománya volt. Spirituális vonatkozásban a történet ezen motívuma mit jelent? Hogyan értelmezhető?

Fodor Kata: Ebben a történetben a teve nem egészen saját, őszinte megfontolásából áldozza fel a testét. Inkább áldozata egy árulásnak, ahol teljesen behálózzák őt. Az önfeláldozása lehet egy pszichológiai játszma része. „Ha mindenki más is ezt teszi, akkor nekem is ezt kell tennem.

A tanmese kiválóan példázza a társadalmunkat és sok problémát, amivel együtt kell élnünk. A nyáj-tudat rendkívül veszélyes és mérgező lehet. Ha például mindenki kevés pénzért dolgozik, akkor nekem is így kell tennem. Ha mindenki így él, és például húst eszik, akkor nekem is azt kell ennem, másképp nem jutok elég fehérjéhez, – és más mítoszok követése bevett gyakorlat a hétköznapi ember életében. Ha mindenki elkölti az összes pénzét karácsonyi ajándékokra, mert csak így lehet igazán kifejezni a szeretetet, akkor lehet, hogy mi is késztetést érzünk azonos módon cselekedni. Ha mindenki csinál valamit, azt akkor is követem, vakon, amikor esetleg nem értek vele egyet, mert a társadalom többi tagja is ezt teszi. Ha mindenki az anyagi sikereket helyezi előtérbe, szép autót, lakást, jó „cuccokat” akar venni magának és a családjának, akkor én is azt csinálom, hajtom, próbálom elérni, mert ez a normális. Még akkor is, ha esetleg a lelkem érzi, hogy volna valami sokkal magasabb rendű célom. Azért, mert mindenki maradéktalanul feláldozza magát az anyagi célok oltárán, még nem biztos, hogy az a helyes. A teve jó szimbólum. Képes gond nélkül követni a sivatagban: nem botlik el, nem veszik el, pontosan lépdel az előtte haladó után. Megvezethető.

Ha valódi áldozatról beszélünk, ami természetesen lehetséges, az szent dolog. De kulcsfontosságú kérdés, hogy minek áldozzuk az életünket? Mi az áldozathozatalunk célja? Az emberi áldozat, például az, hogy valaki a testét áldozza fel, adja oda, nem lehetséges, hiszen az nem a mi tulajdonunk. Az Istené.

Az állatáldozatoknak hagyománya volt a védikus kultúrában, kifejezetten a lóáldozatoknak. Ezek az állatok mantrák kíséretében a szent tűzbe lépéskor egyetlen másodperc alatt, fájdalom nélkül hagyták el a testüket, és nem kellett újra megszületniük ebben az anyagi világban. Ennek a régi korokban a feljegyzések szerint az áldozatokat bemutató papok a szakértői voltak. Később ezek a rítusok visszaélésszerűen gyakorivá váltak, kifejezetten azért, hogy megehessék az állatok húsát. Ez azonban súlyos bűn. A mi álláspontunk szerint az állatáldozatok beszüntetése céljából jelent meg a Földön az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mint az Úr Buddha. A tanításaival elvetette a hinduizmus ősi írásait, a Védákat csak azért, hogy a szent szövegek félremagyarázásával ne lehessen elpusztítani az állatokat és ezáltal ne okozzanak fájdalmat nekik. Az ősi indiai, védikus kultúrában az állatok bántalmazása, sem a nekik való bárminemű károkozás nem volt megengedett.

  1. Lakatos Zsófia: A teve a saját naivitásának és jóhiszeműségének az áldozata, csőbe húzzák. Az nem derül ki a történetből, hogy miért nem kedveli őt a többi állat, és miért pont őt szemelik ki. Mi ennek az oka és az üzenete?

Fodor Kata: Nem biztos, hogy nem kedvelték a tevét. Valószínűbb, és sokkal veszélyesebb, hogy közönyösek voltak iránta. A mese úgy kezdődik, hogy élt az oroszlán a három szolgájával. Adott volt tehát egy udvar, úgymond egy kis családszerű közösség négy személlyel, és a teve ebben a kis rendszerben új jövevény volt. Napjainkban kifejezetten jellemző az emberek gondolkodására, hogy ha valaki jelenleg éppen a családtagom, a barátom, a kollégám, akkor ő nagyon fontos, ám senki más nem számít, idegen. Az emberek esetlegesen számítanak, de az állatok és a növények, a természeti környezet jogai már nem, vagy jóval kevésbé. Hajlamosak azt gondolni, hogy minden, ami érzelmileg hozzám közel van, az az enyém, és jogom van az érdekükben mások kárára lenni. Ez azért van, mert nem értették meg a legfontosabb védikus alaptanítást, hogy minden élőlény lélek és egyformán jelentőségteljes. Az emberek az „enyém” tudatában és bűvöletében élnek, abban az illúzióban, hogy ha valaki az én közösségembe, népembe, országomba, vallásomba, népcsoportomba tartozik, akkor értékesebb, mint más. Ha pedig „éhes vagyok”, szenvedek, problémám van, akkor jogom van ártani a másiknak, területeket elfoglalni tőle, elvenni a másik erőforrásait, hiszen én csak a túlélésre játszom. Valójában ez a helytelen megértés és illúzió vezet a világunkban számos problémához, sőt a háborúkhoz is.

A cikk létrejöttéhez nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Szilaj Péternének, a Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóiroda vezetőjének, Premamoy Dásznak, valamint Simon Mihálynak, aki volt szíves rendelkezésemre bocsátani iratait, amiket a munkámhoz használhattam.

Szerkesztő: Lakatos Zsófia
(Megjelent a Macskamánia magazinban)

A Hitopadesa elnevezésű kiadványt a  [email protected] emailcímen át lehetséges megrendelni!