Śrīla Bhaktivinoda Thākura a mai holdnapon, eredetileg 1914 június 23-án az Orisza államban található Jagganath Purī városában hagyta el a testét, éppen úgy, ahogy az Úr Caitanya 400 évvel korábban. Bhaktivinoda Thākura a bengáli vaiṣṇavizmus kiemelkedő alakja. A dolgos, tetterős hívő mintaképe, aki bevezette a prédikálást Purīban, a Jagannath templom közelében található maṇḍapában, elindította az egyik legfontosabb Kṛṣṇa-hívő magazint. 75 kötet szerzője, írt hindi, bengáli, urdu és angol nyelven is. Kiváló apa és közben a helyi magisztrátus mélyen tisztelet vezetője volt. Naponta 2-4 órát aludt. Ő fedezte fel az Úr Caitanya születési helyét. Példás munkássága ellenére mindig egy elesett léleknek gondolta magát. Bhaktisiddhānta Sarasvatī Thākura édesapja, és így Śrīla Prabhupāda lelki nagypapája. Jeles példája a prédikátor, aktív Kṛṣṇa-hívőnek, aki saját személyes, egyéni életének rendezgetése mellett képes volt a lelki élet terjesztésének is szentelni idejét. Ez a Kali korban nagyon fontos és példás.
Krṣṇához szóló imáiban így ír: “Minden a Tiéd, a szolgád vagyok, és biztos abban, hogy vezetsz engem. A lótuszlábadat választom egyetlen menedékemnek, többé már nem tartozom önmagamhoz, Hozzád tartozom! Drága Uram! Mindenem amim van, még az elmém is, ami az anyagi szükségletek lakhelye, az otthonom, a testem és minden ami kapcsolatban áll ezzel a testtel, mindezekkel meghódolok előtted.”
Bhaktivinoda Thākura példája és áldásai kísérjék mindazokat, akik igyekeznek megtalálni a helyes egyensúlyt a hétköznapi életük, kötelességeik és a valódi, lelki élet, az önmegvalósítás útja között.
Ma nem csak Bhaktivinoda Thākura, hanem Gadādhara Paṇḍit eltávozására is emlékezünk. Gadādhara Paṇḍit, szintén a Pañca-tattva tagja, az Úr Caitanya társa, Kṛṣṇa bengáliai kedvteléseinek fontos szereplője.
Gadādhara gyermekkorától ismerte az Úr Caitanyāt és olyan volt mint az árnyéka. Sokszor nem értette, hogy az akkor még ifjú Nimāit miért olyan tisztelettel közelítik meg, ő neki teljesen más, személyes hangulata volt vele. Ő ugyanis Śrīmati Rādhārāṇi, és így a Szerencse Istennőjének energiáját nyilvánítja meg a Nadia-līlāban vagyis az Úr Caitanya kedvteléseiben. Egy alkalommal amikor Caitanya és Gadādhara egy árnyas erdőbe értek és Caitanya leült meditálni, Gadahara Paṇḍit illatos virágfüzért akasztott az Úr nyakába, éppen úgy, ahogy Rādhika tette ezt Kṛṣṇával 5000 évvel korábban. A kedvtelés azonnal Vrṇdāvana hangulatára emlékeztette az Úr Caitanyāt, aki így vissza tudott emlékezni a korábbi eseményekre.
Gadādhara Paṇḍit később az élet lemondott rendjébe lépett, sannyast vett. Azt az utasítást kapta, hogy tanítsa a Śrīmad Bhāgavatamot. Az ő példájából kiindulva az Úr Caitanya még ma is ott ül a prédikátorok és felolvasók mellett, akik szívvel adják át a transzcendentális tudást a keresőknek. Utasítást kapott, hogy fogadjon el tanítványokat és részesítse őket dikṣā-avatásban, valamint imádja a mūrtit. A mūrti azonban nagyon különleges volt…
Caitanya Jagannath Purī városába ment és Gadādhara követte őt mindenhová. Amikor később el akarta hagyni Purī városát és Vrindvanaba menni, Gadahara Paṇḍit oḍa is követni akarta az Urat, mondván, hogy ő nem egy szent helyre, dhamara tett fogadalmat, nem csak Purīra, hanem kṛṣṇa kṣetrára, azaz mindig ott fog élni, ahol Kṛṣṇa jelen van, vagyis Māga az Úr Caitanya. Caitanya azonban nem értett egyet azzal, hogy megtörje fogadalmát csak azért, mert a ragaszkodás érzése felülemelkedett rajta, példamutatás céljából mindig követni akarta a vallásos elveket, így megnyilvánította Ṭoṭā Gopinathot. Egy gyönyörű ébenfekete Kṛṣṇa mūrtit, amelybe belépett energiájával és amelyet Gadahara mindig imádhatott, akkor is, ha ő éppen nem volt jelen.
Ám később is hiába akart Vṛndāvanába utazni az Úr, az utazása nem sikerült, mint mondta azért, mert az nem tette boldoggá Gadādharát, aki az ő belső energiájának megnyilvánulása. Miután az Úr Caitanya elhagyta ezt az anyagi világot, Gadādhara nagyon gyorsan öregedett, nem volt benne élet. Ṭoṭā Gopinathot sem tudta megfelelően imádni, mert nem tudott szépen nyújtózni a mūrti fölé, hogy virágfüzért akasszon a nyakába. Azt mondják a mūrti ekkor megváltoztatta formáját, ülő helyzetűvé vált, hogy ez ne legyen megterhelő számára. A történet ékes példája annak, hogy bármilyen körülmények között is élünk, ha őszinte szívvel akarjuk imádni Kṛṣṇāt, ő képes „meghajlítani a három világot”, csak hogy kapcsolódjunk hozzá, és elfogad minden szeretettel végzett szolgálatot. Ṭoṭā Gopinath mūrti az egyetlen ülő formájú, fuvolázó Kṛṣṇa, akit ma is imádnak Jagannath Purī városában, a pénteken esedékes Szekérfesztivál helyén. Śrī Gadādhara ebbe a gyönyörű mūrtiba olvadt bele, amikor elhagyta a materiális világot.