„A kis herceg” és valódi életünk. Amit a szívünkkel éreztünk, de ma már mégsem látjuk…
Bár a kis herceg mese formájú mű, gyermekként mégsem tudtunk igazán mit kezdeni vele. Tegye fel a kezét, aki nem felnőttként, vagy legalább kamaszként értette meg a kis herceg üzenetét. Az üzenetet, amit lehet még most sem érzünk, értünk igazán. (Még azok a bölcsészek sem, akik túl egyszerűnek gondolják a szimbólumrendszerét. Nekik a kis herceg már kevés. Pont ezért nem értik igazán.) De annak ellenére, hogy nem értettük igazán, mégis sokan olvastuk már gyerekként is nagy kíváncsisággal a világ második legnépszerűbb könyvét – a Biblia után. Pont ezért van egy kis diszharmónia abban a közkeletű megértésben, hogy a kis herceg az író (és kicsit mindenki) gyermekkori énjét képviseli, ami elveszett, mikor felnőttünk. Ez részben igaz is, de talán még több területen gyúl fény az elménkben, ha megfontoljuk, hogy a gépét szerelgető író az evilági hamis egónk, a kis herceg pedig a spirituális, valódi egó. Sok más konkrét tanítást is érinteni fogunk műből, de először ezen érdemes elgondolkodni.
Itt érdemes megértenünk, hogy ez nem az a “spirituális egó”, amelyre sokan figyelmeztetnek, és amely felsőbbrendűségi érzést, spirituális elkerülést, dogmatizmust, önigazolást, szektásságot és hasonló nyalánkságokat hoz a lelki gyakorlók életébe. Mert ez mind, egytől egyig a hamis egó. A spirituális egó a valódi énképünk. Azt mondod olyan nincs is, mert végül szerte kell foszlania az egónak? Buddha, akinek a tanításaiból eredetileg ez származik, azt próbálja bemutatni nekünk, hogy a tükörkép anyagi világunk – az eltorzult hamis egóval egyetemben – nem valós, hanem hamis. Ez egy jó eszköz az anyagi világ hamisságának a megismerésére. Viszont Buddha ennél nem megy tovább, nem mond semmit arról, ami tükröződik. Nekünk sem érdemes tovább menni hát ilyen formában. Mert nem azt mondja, hogy nincs olyan valóság, ami ebben az anyagi világ tükörképében tükröződik, hanem csak annyit, hogy nem a tükörképben van a valóság.
Mert a tudat éntudatot jelent. Nem tudod kettéválasztani a tudatot az éntudattól. Vannak állapotok, mikor elveszted az eszméletedet, vagy mikor mély alvás állapotában vagy. Ekkor látszólag úgy viselkedsz, mintha elvesztenéd az énedet, de a valóságban ez nem történik meg. Mert ezekből mindig felébredsz, kijössz, azt észrevetted már? Így párhuzamnak sem igazi. A Chāndogya Upaniṣad is arra figyelmeztet, hogy ezek az állapotok nem végleges “feloldódást” jelentenek, és az én nem tud elveszni, hanem egyszerűen felébred az álomszerű énképéből, és akkor megjelenik a felébredett én. Megfigyelted már, hogy néha tudsz úgy álmodni, hogy tudatos vagy arról, hogy ez csak álom, főleg ha ezt gyakorlod is? Abban az állapotban az ébrenléti egód kezd beszivárogni és átitatni a hamis, álombeli egódat, énképedet. Még nem ébredtél fel, de már kezd beszivárogni a valóság.
A Mādhurya Kaḍambinī, a vaiṣṇava szent irat részletesebben is kifejti az Upaniṣadok ezzel kapcsolatos mondandóját, és bemutatja, hogy a spirituális fejlődésünk kettős folyamat. Ha valóban fejlődünk, akkor egyrészt csökken, visszaszorul a hamis egónk uralma az életünkben, és egyre kevésbé látjuk a világot azon keresztül. Másrészt pedig a valódi, spirituális egó kezd felébredni, illetve megnyilvánulni az álomszerű életünkben. A két egó “csatája” a nista (jógikus fogalmak szerint: ekagra) szinten, vagyis szilárd szinten fordul meg, és itt a spirituális egó seregei már kezdenek nyerésre állni. Még nem nyerték meg a csatát, de már megjött a fordulat. Innentől már a spirituális egó kerül fölénybe és kezdi átvenni az irányítást az életünk felett.
A kis herceg ezért képviseli a spirituális egót. A valóság sivatagában, a dolgokat számolni, megmérni, megszerelni akaró hamis egó sokszor összeomlik, balesetet szenved a repülője és a valóság sivatagában találja magát. Válsághelyzetbe kerül, és az összeomlással esélyt kap, hogy kapcsolatba kerüljön a valós énjével. A valós énje pedig maga a valóság betüremkedése. Nemcsak a valós énjét, hanem magát a teljes valóságot: Istent is megismeri ezáltal. Hiszen a valós énünk csak Istennel kapcsolatban értelmezhető. Amikor az életünk összeomlik, az tehát mindig egy nagy esély, hogy kinyújtsuk a kezünket Isten és a valódi énünk felé. Hogy meglássuk a felébredett valóságot és annak tükröződését az álomvilágunkban, és ennek megfelelően viszonyuljunk az élethez.
Szintén a Mādhurya Kaḍambinī írja le, hogy Isten és a valóság iránti odaadó szeretetünk növényét gondoznunk kell, óvnunk kell a gyomoktól, melyek kezdetben ugyanúgy néznek ki, mint az odaadásunk növénye. A hamis egó önigazoló, csak önérdeket néző, és annak minden eszközével élő növényei ha elszaporodnak, elnyomják, megölik az odaadás növényét. Ugye milyen ismerős? Pont, mint a majomkenyérfák, amelyre a kis herceg figyelmeztet, hogy rendszeresen és módszeresen gyomláljuk, mert ha nem, megölik a rózsáinkat. De hogy pontosan mi, és ki ez rózsa, majd a következő részben… Még sok részbe fog beleférni a kis herceg védikus megfejtése, de azért az egyik kisbolygót már most kiragadjuk, hogy lássuk, hogy nem szabad a kis herceg szimbólumrendszerét egyszerűen csak “leírnunk.”
Ahogyan a kis herceg otthagyja a rózsáját, elkezd vándorolni és keresni, vagyis a spirituális egó elkezd tanulni, hogy felnőjön, hogy a hamis egót nem is annyira legyőzze, hanem tanítsa, és átvegye az élet irányítását tőle. Az életünk tipikus csapdáit jelentik ezek a bolygók, olyan beszűkült tudatállapotokat, melyek kitermelik a saját beszűkült valóságukat, kisbolygójukat. Az egyik ilyen a lámpagyújtogató bolygója. A lámpagyújtogató azt jelképezi, hogy az életünk hogyan válik dogmatikussá, ha nem értjük igazán azt, amit csinálunk – még ha közben valóban jót is akarunk másoknak. Hiszen a lámpagyújtogató is másoknak akar jót és a “parancsot” teljesíti, azzal, hogy meggyújtja a lámpásokat mikor sötét lesz, és eloltja, amikor felkel a Nap.
Csak hát a bolygó elkezd begyorsulni, és már percenként kell lámpákat gyújtania. Nem ismerős ez valahonnan? Minél inkább telik az idő a saját életünkben, annál inkább azt érezzünk, hogy az idő egyre gyorsabban telik az univerzumban is. Ki ne érezte volna, hogy mondjuk az elmúlt 5 év úgy telt el, mint egy szempillantás? De miért van ez? Mivel nincs meg a valódi figyelem, tudatosság az életében, és valami eltorzult belső vágy teljesítménykényszerbe és egyéb önös célok mentén felépülő torz motivációkba hajt bennünket, így egyre tudattalanabb, tompább lesz az életünk, egyre inkább álomszerűvé válik, ahol a percek csak úgy rohannak.
Minél elmélyültebb a figyelmünk, annál inkább meg tudjuk élni a pillanatot. Vagyis közelebb kerülünk a létezéshez, amely az örökkévaló pillanatba ágyazódik, tehát nem múlik el soha. Minél mélyebb a figyelmünk, annál közelebb kerülünk a MOST-hoz, az örökkévaló pillanat megéléséhez, amely maga az örökkévalóság. Ez az első kulcs: a figyelmünk által válik megszentelt idővé az idő.
Az idő “belassulásának” másik aspektusa a tudás, amin át szemléljük azt, amit látunk. Ez nem információt jelent, mert az még csak halott tudás, hanem a megvalósított, pontosabban megnyilvánult tudatosságot. Az univerzális intelligencia, buddhi megnyilvánulása ez. Amikor figyelmed nemcsak az illuzórikus árnyékvilágot látja, hanem azt kezdi el látni, hogy mi valós. Ilyenkor nemcsak az idő áll meg, hanem a tér is “tágulni” kezd. Ez azt jelenti, hogy mélyül a tapasztalás. Nem csak tárgyakat látsz (nagy figyelemmel), hanem elkezded “látni” a bhava jagatot az érzelmek, intuíciók és az intelligencia birodalmát, ami tükröződik minden tapasztalatban. Ilyenkor az emberek már nem csak biodíszletek. Ezzel “mélyebb”, élőbb, bensőségesebb lesz a tér. Ez a “megszentelt tér”.
A harmadik aspektus pedig, mikor nem csak az idő áll meg, a tér tágul ki, hanem a kapcsolódás is megvalósul. A szent idő, a szent tér mellett elmerülhetünk a “megszentelt kapcsolatban”. Az Istenhez fűződő kapcsolatunkban… Ez a három a saṭ cit ānanda, a lélek eredendő, örökkévaló, tudatossággal és boldogsággal teli természetének és az Istenhez fűződő kapcsolatának a kibontakozása. De még nagyon sok tanítása van a kis hercegnek. A következőkben erről fogok írni.
Ha szeretnéd követni ezt, érdemes Acyutānanda Dāsa Krisna-hívő lelkész személyes oldalát is követni.