Május 20-án Krisna-völgy 30 éves jubileumi rendezvényén adtuk át hazánk egyetlen nagy méretű és aktívan, napi szinten működő ökrös járgányházát. Az ünnepségre ellátogatott dr. Nagy István agrárminiszter, Móring József Attila, Dél-Dunántúl Régió fejlődéséért felelős kormánybiztos, és Biró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke.
A rendezvényt követően Krisna-völgy eredményeiről és jövőjéről kérdeztük őket. Krisna-völgy hazánk legnagyobb ökofalva, amely törekszik a teljes önellátás megvalósítására. A 30. jubileumi évben mindenképpen érdemes ellátogatni a festői szépségű Völgybe, erre pedig kiváló alkalom a Krisna völgyi Búcsú (07.28-30.) http://bucsu.krisnavolgy.hu
Móring József Attila
Mi az a három dolog, amivel Ön szerint Krisna-völgy leginkább segítette a magyar társadalmat és itt a környéket?
Először talán az jut eszembe, hogy Somogyvámost föltették a térképre, mert ezt a kicsi 1000 lélekszámot sem elérő somogyi falucskát nagyon kevesen ismerték. És aztán amikor 30 esztendővel ezelőtt az első telepesek megjelentek, akkor nem csak a faluban, hanem a környéken is kétkedve fogadták. Aztán ahogy épült, szépült és gyarapodott a közösség, egyre többen jöttek ide, egyre többen ismerték meg a nevét, és azt gondolom, hogy ez jó a falunak és jó a környéknek is. Aztán képviselnek egy olyan értékrendet a természetközeliséggel és az önfenntartó termeléssel, ami a mostani világban különös értéket jelent. Amit viszont a legfontosabbnak tartok, az a lelkiség, az a szellemiség, amit képviselnek. Rengeteg humanitárius akcióban vesznek részt – ezt tudom, néhányba még magam is bekapcsolódtam -, de ami a lényeg, hogy az a derű, az az életszeretet és harmónia, ami innen a völgyből és az itt élő emberekből árad, az mindannyiunk életére pozitív hatással lehet, ha egy picit figyelünk.
És Ön szerint mit tehetnénk még?
Azt gondolom, hogy folyamatos párbeszédet kell tartani, hiszen a saját példánkból tudom, az elején, ahogy mondtam is, kétkedve fogadtuk ezt a közösséget, és aztán felismertük, hogy a célunk tulajdonképpen ugyanaz: az emberi életet lehető legteljesebbé, szebbé, boldoggá tenni. Ugye a közeli Somogyvár az egy Szent László emlékhely, egy nemzeti emlékhely, de ez e két kultúrájában eltérő, de értékrendjében nagyon sok azonosságot tartalmazó eszmeiség ez együtt sokkal többre képes, tehát sokkal több támogatást kell adni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek itt megfogalmazódnak.
Biró Norbert
Mi az a három dolog, amivel Ön szerint Krisna-völgy leginkább segítette a magyar társadalmat?
Én, mint Somogy Vármegye Közgyűlés Elnöke csak Somogyországot képviselem, nincs jogom Magyarország nevében beszélni. Somogyország számára ez a Völgy, ez az ökofalu az egy olyan hatalmas történelmi múltra visszatekintő települést tett fel a térképre, úgy, hogy az ökoturisztika és a gasztronómia tekintetében nem csak Somogy megye térképére tette fel ismét a falut, hanem bátran lehet mondani, hogy Európa és Magyarország térképére is. Egy olyan gazdálkodási kultúrát, egy olyan gasztronómiát mutatott meg a somogyiaknak, amit azelőtt nem tudtunk elképzelni. Mikor ez a beruházás, ez az ötlet kezdett megvalósulni, akkor én Somogyváron voltam képviselő Móring József Attilával együtt és nem nagyon hittünk a dologban. Bár így utólag azt kell, hogy mondjuk a történelmi hűség kedvéért, hogy az első megkeresés a Krisna-tudatú hívők részéről az Somogyvár volt, és Somogyváron egy elhagyatott marhatelepet néztek ki maguknak, csak az akkori polgármester ezt a kezdeményezést elutasította, és így kerültek át Vámosra. Hát azóta azt kell, hogy mondjam, hogy az nem csak egy taktikai tévedés volt, hanem hatalmas stratégiai hiba, de így is örülünk, mivelhogy a szomszédban vagyunk. Nagyon örülök, hogy ezt a fejlődést elő tudjuk azzal segíteni, hogy megújult egy útrendszer, az idevezető út teljesen megújult. Egy új utat, egy feltáró út épült meg Gamás község felől, tehát az R67-es a 67-es főút felől is nagyon jól meg lehet közelíteni. Egy fontos dolgot szeretnék még kiemelni: egy olyan kezdeményezést, egy olyan – és most már évről-évre megújuló – hagyomány, hogy ez a közösség a rászoruló embereknek tart ingyen étkeztetést, így karácsony környékén, és hogyha tehetem, akkor én is azt szoktam támogatni.
Köszönjük szépen! És mit tehetnénk még Ön szerint?
Folytassák ezt a hagyományt, ismertessék meg ezt a kultúrát – őszintén mondom -, mert az a fajta életmód, amit mi folytatunk, az nem, hogy hosszú távon, már középtávon sem tartható. Kizsigereljük a földjeinket, feléljük erőforrásainkat, tartalékainkat, és a gyermekeinknek, az unokáinknak nem lesz életlehetőségük.
Van valamilyen személyes élménye, amivel Ön rendszeresen szokott idejönni, hogy milyen ide eljönni?
Felemelő, egyfajta nyugalmat hoz, és főleg én most már úgy járok ide vissza, hogy a rokonságomat, az új barátaimat, az új ismerőseimet, a megye olyan vendégeit, akinek van egy kis ideje, hogy ide eljöjjenek és itt egy sétát tegyenek meg, akkor ide elhozom, és egyszerűen öröm nézni azt az őszinte döbbenetet, ami az arcukon tükröződik, amikor eljutnak ide, és meglátják, hogy milyen itt az élet, hogy miket építettek, hogy itt mik vannak. Ez egy felemelő érzés. Amikor a közösségben először jártam, akkor én egy húsevő, húsimádó ember voltam. Hát el nem bírtam képzelni, hogy ezen hogy lehet élni?! De ahogy az ember öregszik, az elmúlt 30 év alatt én is egyre inkább a növényi étkezés felé próbálok meg elmozdulni, úgyhogy most már alig várom, hogy idejöhessek, és itt az étkezéseken is részt tudjak venni. Úgyhogy ez az én személyes élményem.
Dr. Nagy István
Mi az a három dolog, amivel Ön szerint Krisna-völgy leginkább segítette a magyar társadalmat?
Itt nagyon fontos, hogy egy nagyon jó példát mutatott. Jó példát mutatott arra nézve, hogy van egy másik élet. Nem csak a nagyváros durva zaja, hanem van egy olyan természettel összhangban, harmóniában és egyensúlyban lévő élet, amely valahol mindannyiunkban ott van belül, amit nagyon szeretnénk. És hogy ez nem csak egy illúzió, hanem ez a valóság lehet, hogy ezt meg lehet élni. Nemcsak tankönyvek lapjain van az ökológiai fenntarthatóság, hanem ez a valóságban is működik, hogy ember és természet harmóniában tud élni. És az a 30 év, ami Krisna-völgyről szól, arról a munkáról, amit az itt élők kifejtettek, az ennek a bizonyítéka – és ez szerintem egy fantasztikus dolog. Ez az első. A második az, hogy ezt meg is mutatják. Nyitottak arra, hogy emberek jöhessenek, megnézhessék, hogy akár kedvet kapjanak, vagy csak lássanak egy jó példát. Ez a nyitottság is nagyon-nagyon fontos. Szerintem a harmadik az pedig, ami rájuk leginkább jellemző az a derű, a vidámság, hogy sugárzik az életükről a boldogság. Szintén egy olyan példa, amit a mai világban az emberek keresnek, amit akarnak, amire óriási szükség van. És mit bizonyít a három? Azt, hogy ha valóban összhang van, valóban egyensúly van ember és a természet között, akkor pontosan ez a derű, ez a boldogság látszik is az életükön.
Tehát úgy látja, hogy ez nem csak egy hagyomány őrzés, hanem egy igazi jövőképet ad?
Így van. Éppen kérdeztem a járgányháznak a beruházását. Arról volt szó, én azt gondoltam, hogy csak egyszerűen fogták Indiából és elhozták azt a technológiát, és közben kiderült, hogy az itt élők hosszú-hosszú hónapokon keresztül tervezték, méretezték, próbálgatták, és ez teljesen az itt élőknek a szellemi találmánya és munkája eredménye. Fantasztikus dolog. Tehát hol vagyunk itt attól, hogy hagyományt őrzünk? Nem. Megéljük a XXI. század lehetőségeiben a mindennapokat. Ez az, amit tanít nekünk Krisna-völgy.
Ön szerint mit tehetnénk még?
Ezt folytatni kell, mert erre a példára szükség van. És most nehezebbet is fogok mondani. Krisna vallástól függetlenül is. Mert nem kizárólagosság, hogy ezt csak Krisna-tudatú hívők tudják megvalósítani, hanem sokkal szélesebb társadalmi körben kellene megvalósítani. Az európai keresztény kultúrkörben is meg kellene tudni valósítani. Olyan ökofalukat kellene létrehozni, ahol vállalják az emberek azt, hogy ők így szeretnének élni, természetközeli életmód. És szerintem ettől nem vagyunk messze, de pont ti vagytok azok, akik ezt a példát hozzátok, hogy ezt meg lehet, és hogy ez egy nagyon jó kedélyű és egy nagyon jó példát mutató közösség lehet. Hogyha valaki egy ilyen közösségre vágyik, ezt nagyon érdemes lenne kipróbálni, hogy megcsinálni valahol. Hiszen mit olvasunk? Elnéptelenedett falvak vannak, mert nem találják meg az emberek azt a lehetőséget, amit úgy gondolják, hogy a XXI. században jár nekik, mert mindig többet, többet, többet és többet akarnak. És boldogtalanság lesz a vége, mert űzik, hajtják az anyagiakat, és persze a vágyak mindig nagyobbak, mint a lehetőségek. Ahelyett, hogy azt keresnénk, hogy hogyan leszünk mi boldogok ebben a tájban, ebben a közösségben. Hogyha ezt megtaláljuk mi európaiak itt ebben a tájban, akkor szerintem egy teljesen új generáció kezdődhet.