Ma van Caitra hónap növőholdas szakaszának 9. napja, azaz Rāma navamī. Az Úr Rāmacandra megjelenési napja. Történetét India ősi eposza a Rāmāyaṇa és a Rāma Charita Mānasa beszéli el. Noha a tudósok csillagászati adatokra hivatkozva Rāma születését Krisztus előtt 5114-re datálják, a védikus írások szerint nem a jelenlegi korban, hanem földtörténeti korokkal korábban, a Tretā yugában jelent meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egyik alászállt formája. Az egyik legfontosabb avatár.
A pompás királyfit, megkoronázása előtt trónféltésből küldik el az udvarból. 14 évet tölt erdei száműzetésben feleségével Sita Devīvel és testvérével Laksmannal. Féltestvére, Bharat, aki ez idő alatt a trónra kijelölt személy, nem fogadja el bátyja helyett a vezetői szerepet, hanem egy erdei kunyhóba vonul, és a birodalom működéséhez csak a legszükségesebb feladatkat látják el a 14 év alatt.
Ez idő alatt történik a Rāmāyaṇa fő cselekménysora, amely szerint a gőgös és démonikus Rāvana elrabolja Sītāt és Laṅkā szigetére, a mai Śrī Laṅkāra viszi magával. Rāma, noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége és képes lenne egyedül is megmenteni feleségét, úgy dönt, hogy lehetőséget biztosít számos embernek és élőlénynek, hogy szolgálják őt missziójában. Találkozik a vanarákkal, akik létrehozzák a seregét és megépíti vele a Rameswaramtól Sri Lankáig tartó földhidat, ami máig a világ csodái közé tartozik.
A vana-narák vagyis az erdei emberek a tudósok által vitatott, hogy valóban majmok, vagy csak majmok rugalmasságához hasonló módon közlekedő erdei emberkék, de ügyesek, gyorsak és igen hatékonyak voltak. A Rāma Setu mindössze néhány hét alatt készült el.
A hidat máig legendák övezik, illetve vizsgálják. Egyesek szerint olyan kövek is alkotják, amelyek nagy súlyuk ellenére képesek a víz felszínén lebegni, mások szerint főként fából, homokból és kövekből készültek, és a vízben lebegő köveket nem említi a Rāmāyaṇa eposz, később kapcsolták össze legendájukat Rāma hídjával. A hidat Rāma hazatérésükkor meg is mutatja feleségének és Nala Setunak nevezi, a tervező mérnök vānara, Nala után, aki Viśvakarmānak, a félistenek építészének volt a leszármazottja és tökéletes tudással rendelkezett. A Rāmāyaṇa elbeszéli, hogy a híd építésekor megjelenik a tengerek félistene és úgy fogalmaz, hogy ez így elegendő, ezt már elbírja a vízen, tehát a szerkezet talán nem bíz ki tájfunokat, és nem szól évezredekre, de a misszióhoz tökéletesen megfelelő. Különféle leírások szerint 1480-ig, vagyis nagyjából az Úr Caitanya megjelenéséig a híd száraz lábbal bejárható volt, később a tengerszint tartós emelkedése okozta, hogy a földnyelv nagyobb része a víz alá került. A híd teljes hossza 48 km, épített hossza a földnyúlványokon, amihez kapcsolták kb. 35 km. Geológusok szerint a legvalószínűbb, hogy a földnyelv egy homokos padra épült híd. A két irányból érkező áramlatok a Mannari-öböl és a Palk-szoros áramlatainak lerakódására emelhették és építhették rá az űrből is tökéletesen látszó, máig páratlan hidat.
Rāma királyfi a Nap dinasztiájában jelent meg. Születésének ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követően a Nap északi pályájának megerősödésekor esedékes, Rāvana legyőzése pedig az őszi napéjegyenlőség magasságában tartandó, a fény sötétség felett alkotott győzelmével hozható párhuzamba. Rāma a tökéletes férj és király mintaképe, aki igazságos, erős, tiszta tudatossággal rendelkezik, képes lemondásokat is vállalni. Tudja, mikor kell a háttérbe vonulni és mikor kell erőt demonstrálni. Felesége Sītā Devī a férjét a nehézségekben is töretlenül követő hűséges feleség örök mintaképe, kedves barátja Hanumān pedig az erő, a harc és a gyógyítás istensége, az odaadás és töretlen barátság örök szimbóluma.
