A holnapi napon (06.16.) lesz Baladeva Vidyābhūṣaṇa eltávozási napja, akinek példájából megtanulhatjuk, hogy még ha kellő ésszel és erővel is rendelkezünk, meghódolva, a Legfelsőbbel az oldalunkon bármilyen kihívást kiállhatunk.
Baladeva Vidyābhūṣaṇa 17. századi, de egyes történeti források szerint 18. századi vaiṣṇava tanító, ācārya – utóbbi azért lehetetlen, mivel tanítómestere Visnavath Cakravartī Thākura 1708 körül már elhagyta a testét. Pontos születését nem ismerjük, de Orisza államban, az Úr Jagannātha földjén látta meg a napvilágot egy kis faluban. Már nagyon fiatalon intelligens tudós hírében állt, aki ismerkedett a különféle tanítványi láncolatok alaptanításaival. Mégis kiteljesedést a gauḍīya-vaiṣṇava láncolatban – a mai Krisna-tudatos mozgalomban – talált, az Úr Caitanya nyomdokait követve.
Baladeva Vidyābhūṣaṇa fiatalon logikát, retorikát és szanszkrit nyelvet tanult, valamint tanulmányozta a védikus szentírásokat. Sokak meglepetésére Jagannātha Purīban megértette és elfogadta a Krisna-tudatos mozgalom tanításait és maga is lelkészi avatásban részesült. Szerte Indiában járt, a különféle szent helyeket látogatta és híres volt arról, hogy könnyedén legyőzte filozófiai csatákban ellenfeleit.
Később székhelyét Vṛndāvanába helyezte át. Ekkor történt, hogy a Ramanandik, egy az Úr Rāmāt követő irányzat követői igen megerősödtek a régióban, és már a királynál tettek panaszt az Úr Caitanya követői ellen, megkérdőjelezve hitelességüket, és azt hogy egyáltalán végezhetnek-e mūrti imádatot a vaiṣṇavák, kellően képzettek-e. Kifogásaik alapját az szolgáltatta, hogy a Vedānta-sūtrához és a Brahma sūtrához nem készítettek magyarázatokat. Śrīla Prabhupāda, ahogy a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom elterjesztője ezt megjegyezte, a gauḍīya vaiṣṇavák számára természetes volt, hogy az olyan ősi szentírásokat követik, mint a Śrīmad Bhāgavatam és nem érezték annak szükségét, hogy saját fontosságukat hangsúlyozva újabb és újabb magyarázatokkal és írásművekkel álljanak elő. Egy komolyabb filozófiai vitában, amelyben Baladeva vett részt a már rendkívül idős Visvanath Cakravartī helyett, 18 napot adtak neki, hogy előálljon egy megfelelő magyarázattal a Vedānta-sūtrához.
Noha Baladeva Vidyābhūṣaṇa a legtanultabb emberek közé tartozott akkoriban Indiában, nem is próbált meg egyedül írni, alkotni valamit… Ellátogatott Jaipurban Govindajihez, Isten egy különösen fontos és potenciális formájához, akit szobor formában ábrázoltak, és akit a muzulmán támadások elől menekítettek el ide, korábban Rūpa Goswami imádott mūrtija. Alázatosan meghódolt a Legfelsőbb e pazar formája előtt, elmondta Neki a problémát és segítséget kért Tőle.
Govindajī megjelent Baladeva álmában és arra kérte, hogy csak írja le, amit diktál neki és ezt adja elő a tanult brāhmaṇáknak.
Az ifjú Baladeva követte az utasításokat. A tudósokat ezzel pedig könnyűszerrel legyőzte és lenyűgözte, sőt, ők hamarosan tanítványaivá kívántak szegődni a tanult és népszerű Baladevának, aki a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tudáskincsét így már gond nélkül továbbörökíthette az utókornak Vṛndāvanāban, Kṛṣṇa szülőhelyén.
A történetírók szerint ez 1718-ban történt.
A holnapi nap egyben a Gangesz alászállásának egyik ünnepe is. Észak-Indiában, főként Risikeshben ilyenkor ünneplik ezt. Így a szent fürdők és a megtisztulás egyik napja is ez.
