A Śrīmaḍ Bhāgavataṁ 12. énekének címe A hanyatlás kora. Ebben részletes leírást kapunk a mostani Kali-yuga tüneteiről, arról, hogy a társadalmi hanyatlással, a vallástalanság terjedésével párhuzamosan az emberiség életkörülményei is jelentősen megnehezülnek: a táplálékot adó növények elsatnyulnak, a szárazság általánossá válik, és háborúk, zendülések, lázadások, kegyetlenkedések, éhínség tizedelik a lakosságot.
Noha a Kali-yugából, a mostani Vaskorból még 427 ezer év van hátra, egyes jelenségek már felütik fejüket. Az éghajlatváltozás, magyarán a klímakatasztrófa egyre gyorsabban halad előre, és a globális közösség lassan felismeri, hogy valós fenyegetés áll előttünk. Globálisan is, és a mi Magyarországunkon is megfigyelhető, hogy évről-évre megdőlnek a melegrekordok, egyre gyakoribbak és súlyosabbak a szárazság sújtotta időszakok.
Smoke rises from stacks of a thermal power station in Sofia on February 14, 2013. AFP PHOTO / DIMITAR DILKOFF
A klímakatasztrófa feltartóztathatatlan előrehaladása
Az éghajlatváltozás hatásai minden évben egyre súlyosabbak. Az éghajlati rendszerek már destabilizálódtak: egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, az aszályok, áradások és hőhullámok. A klímakatasztrófa azonban nem csak a távoli jövő problémája – napjainkban is milliók életét veszélyezteti, különösen a legkiszolgáltatottabb közösségekben. Az élelmiszer- és vízhiány, a mezőgazdasági termékenység csökkenése, a talajerózió és elsivatagosodás, valamint a tengerszint emelkedése mind azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás nem csak környezeti, hanem humanitárius válság is.
De milyen okok vannak a globális és többoldalú válság mögött? Mi a közös a klímakatasztrófában, a háborúkban, a terrorizmus terjedésében?
Fel kell ismernünk, hogy a válságjelenségek mögött a brahminikus elvek: a kegyesség, a lemondás, a tisztaság és az igazmondás elveinek megtagadása áll. A jelen cikk terjedelmi korlátait figyelembe véve vegyünk ezekből csak kettőt, a kegyességet és a lemondást, hagyjuk a tisztaság elvét megtagadó szexuális szabadosságot és a hazugságokat terjesztő, manipuláló internetes közösségi oldalakat máskorra.
A kegyesség és a lemondás, másszóval a mértékletesség elveinek megtagadása markánsan tetten érhető a mértéktelen és növekvő húsevésben. Ez világjelenség, de pl. Magyarországon is 1960 óta csaknem megduplázódott az egy főre eső húsfogyasztás (évi 49,1 kg-ról 2018-ra 82,5 kg-ra nőtt). Az iparszerű állattartás, a vágóhidak intézménye pedig mindennapossá és elfogadottá teszi az érző lények elleni erőszakot. Ennek hatására válik általánossá, hogy a nézeteltéréseket, konfliktusokat erőszakkal, terrorizmussal vagy háborúkkal rendezik.
A COVID-19 lezárások elmulasztott lehetősége
Az elmúlt évek eseményei, különösen a húsevéssel közvetlen oksági kapcsolatba hozható COVID-19 világjárvány, amely egy kínai húspiacról indult ki és amelynek fő fertőzési gócai húsüzemek voltak, új perspektívát kínáltak arra, hogy miként tudnánk csökkenteni az emberi tevékenység káros hatásait a bolygóra. A járvány megfékezésére hozott, példátlanul drákói intézkedések (lezárások) rövid távon is megmutatták, hogy az emberi tevékenység (repülés, autózás stb.) visszafogása mennyire kedvező hatással lenne bolygóra. A légi közlekedés szinte teljesen leállt, az autóforgalom drasztikusan csökkent, és az ipari termelés is visszaesett. Ez a helyzet ideális lehetőséget teremtett arra, hogy a világ vezetői felismerjék: egy alternatív, fenntarthatóbb gazdasági modellt is lehetne követni, amely nem károsítja tovább a bolygót. A világ vezetői azonban nem használták ki a lehetőséget a fenntartható gazdasági rendszerek irányába tett lépések megtételére. Bár a pandémia idején átmenetileg csökkent a globális szén-dioxid-kibocsátás, az emberek visszatérése a “normális” életmódhoz gyorsan visszaállította a korábbi szintet. A kormányok nem tettek hosszú távú intézkedéseket annak érdekében, hogy fenntarthatóbb rendszerekre térjenek át. Az ipari tevékenységek újraindítása és a gazdasági növekedés gyors helyreállítása prioritást élvezett, ami megmutatta, hogy az éghajlati krízis kezelése nem szerepel a kormányok elsődleges céljai között.
A klímakatasztrófa szempontjából az egyik legkritikusabb terület, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, az az étkezési szokásaink és azok hatása a környezetre. Különösen a húsevés, illetve az intenzív húsipar az, amely jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Közismert, hogy a kiirtott esőerdők helyét marhalegelők vagy takarmányozási célú szójaültetvények veszik át. Ez tetemes mennyiségű széndioxidot szabadít fel, ami növeli a melegház hatást. A minél gyorsabb és nyereségesebb hústermelés érdekében alkalmazott, természetellenes takarmányozás miatt a szarvasmarhák által kibocsátott metán is jelentősen hozzájárul a melegház hatáshoz. A mélyszántásos, gépesített földművelés mára már oda vezetett, hogy a mezőgazdaság nettó széndioxid kibocsátó lett, azaz a haszonnövények termelése során megkötött légköri széndioxidnál több megy a légkörbe a talaj mélyszántás miatti szénvesztesége, illetve a gépek által használt fosszilis energiaforrások elégetése révén. A sürgető kérdés tehát az: vajon az étrend valóban magánügy-e, vagy mindannyiunk közös felelőssége?
Nem várhatunk a vezetőkre: egyénileg is felelősek vagyunk
Az éghajlati válság kezelése mindannyiunk közös felelőssége, és egyéni szinten is sokat tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat.
Az egyik legfontosabb lépés a vegetáriánus vagy vegán étrendre áttérés. A növényi alapú étrendek sokkal kevesebb erőforrást igényelnek, és kisebb az üvegházhatású gázkibocsátásuk. A vegán étrend követése akár 70%-kal csökkentheti az egyén élelmiszerhez kapcsolódó kibocsátását, ami hatalmas különbséget jelenthet a globális környezetre nézve. Nem mellékes módon azzal, hogy lemondunk arról az erőszakról, amit a húsevés jelent, mentesülünk azok karmikus visszahatásaitól.
Emellett az utazási szokások megváltoztatása is lényeges. A légi közlekedés az egyik legszennyezőbb közlekedési forma: egyetlen repülőút során több tonnányi szén-dioxid szabadul fel. Az autók helyett a tömegközlekedés vagy kerékpározás előnyben részesítése szintén jelentősen csökkentheti az egyén karbonlábnyomát.
Bár ezek az intézkedések az egyén szintjén történnek, összességükben komoly hatást gyakorolhatnak a globális kibocsátásra. A fenntartható életmód iránti elköteleződés nemcsak a klímakatasztrófa elkerülését segítheti elő, hanem egy igazságosabb, élhetőbb világ megteremtésében is kulcsszerepet játszik.
Változatos, vegetáriánus ételek
Statisztikák:
- A húsevés évente körülbelül 60 milliárd állat levágását eredményezi, ami jelentős környezeti terhelést jelent a bolygó számára.
- Az állattenyésztés az emberi tevékenységek által kibocsátott metán 40%-áért felelős.
- A marhahús előállításához szükséges területek jelentősen több vizet és földet használnak, mint bármely más élelmiszer: 1 kilogramm marhahús előállításához közel 15 000 liter víz szükséges.
- Az állati eredetű élelmiszerek a világ mezőgazdasági földterületeinek 77%-át foglalják el, miközben az összes kalória kevesebb mint 18%-át biztosítják.
__________________________________________________
Egy 2021-es tanulmány szerint az élelmiszertermelés összességében a globális üvegházhatású gázkibocsátás 26%-áért felelős. Az állattenyésztés ennek több mint feléért, azaz 14,5%-áért, míg a marhahús és a tejtermelés az utóbbi legnagyobb részéért felel. Az állati termékek előállításához több földterületre és vízre van szükség, valamint nagyobb mennyiségű takarmányt is igényel, ami további mezőgazdasági terület bevonását eredményezi. A Föld biológiai sokfélesége is drámaian csökken a természetes élőhelyek mezőgazdasági célú átalakítása miatt.
Megjelent a Vissza Istenhez Magazinban, szerző: Mérő Mátyás, Madhupati Dāsa