Az Úr Vāmanadeva Aditi, az istenek anyjának méhéből jelent meg ebben a világban. Śravan holdhónap növekvő hold szakaszának 12. napján délben.
A vaiṣṇavák számára sok tanulsággal szolgál az Ő cselekedeteinek elbeszélése, amelyet a Bhāgavata Purāna (Śrīmad Bhāgavatam) 8. énekének 18. fejezetében találunk. Ilyen tanulságokat például:
1. Isten sokféle formában jön el ebbe a világba; nem csak egyszer, egy formában, vagy akár sokszor ugyanabban a formában, hanem sokszor, sokféle formában. Őt soha nem korlátozza a forma, mert mindenható.
2. Minden más istenség (a félistenek) dolga, hogy hódolatot ajánljon Neki. Amikor Vāmanadeva kisgyermekként megjelent, Brihaspati, az istenségek guruja átadta neki a szent zsinórt. A Napisten adta át Neki a Gāyatrī mantrát, apja, Kaśyapa Muni pedig egy szalmaövet. A Földanya egy szarvasbőrt adott Neki, az Úr Brahma pedig egy vizesedényt. Kuvera, a mennyei kincstárnok adott Neki egy szerzetesi koldustálat, az első alamizsnát pedig az Úr Śiva felesége adta Neki. Ily módon a félistenek mindannyian a legjobbat ajánlották fel a Legfelsőbb Istenségnek abból, amijük volt. Nekünk is a magunk módján a legjobbat kell felajánlanunk abból, amink van ugyanennek az Istennek – tehetségünket, intelligenciánkat, szavainkat és vagyonunkat. Ő adta nekünk a születésünkkor, és a mi dolgunk az, hogy visszaajánljuk Neki.
3. Amikor Bali király messziről meglátta a brāhmaṇa fiút, észrevette különös, napszerű ragyogását. Üdvözölte Őt, és megmosta a lábát. Bali, mivel a Föld hatalmas urának gondolta magát, ezután megkérdezte Vāmanadevát, hogy mit szeretne adományként kapni tőle, mivel ez volt a királyok szokása. Vamāna azt válaszolta, hogy csak három lépésnyi földet szeretne, annyit, amekkorát saját rövid lábaival lép. A király elmosolyodott egy ilyen apró kérés hallatán. Hamarosan rá kellett jönnie, hogy ahogyan Isten álruhában jön, úgy az Ő hozzánk intézett kérései is gyakran egyszerű odaadó cselekedetnek vannak álcázva. Sokan mosolyognak a gondolatra, hogy Isten csak három szót kér tőlünk: Hare, Kṛṣṇa és Rāma, mantraban kimondva. De ahogy kimondjuk ezt a három apró szót, rájövünk, hogy Ő a szívünkön kezdve örökre megváltoztatja az életünket.
4. Vāmanadeva azt tanítja Balinak, hogy a megvilágosodott emberi lényeknek meg kell elégedniük azzal, amī magától jön. Azok, akik nem elégednek meg azzal, amire valójában szükségük van, soha nem lesznek elégedettek, még akkor sem, ha az egész Föld az övék lesz. A lelki életet gyakorló soha ne legyen elégedetlen, mert azzal vizet locsol lelki ereje belső tüzére.
5. Bali Mahārāja guruja, Śukrācārya átlátta, mi folyik, ki ez a fiatal fiú, és mi fog történni. Azt tanácsolta a királynak, hogy utasítsa el a kérést, noha tudta, hogy māga Visṇu kéri. Śukra tehát ateista volt, bár járatos volt a Védákban. Az ilyen gurut, aki a tanítványa felszabadulásának útjában áll, el kell utasítani.
6. Bali a gurujához fordul, és azt mondja, hogy hazudni, vagy egy egyszer kimondott ígéretet megszegni a legbűnösebb cselekedet. Elmagyarázza, hogy Földanya egyszer azt mondta: „Bármilyen nehéz dolgot el tudok viselni, kivéve a hazugot”. Ezért a dharma szerint élő embernek gondosan kerülnie kell a hazugságot.
7. Elmagyarázza, hogy nagyon ritkán van lehetőségünk arra, hogy alkalmas, szent embernek adományozzunk. Soha nem szabad úgy tekinteni az adományra, hogy az veszteség, hanem úgy, hogy az felénk irányítja a kedvezőséget. Amikor adunk, nem veszítünk, sőt Isten – és a Mindenség – még többet ad nekünk cserébe.
8. Śukra megátkozza a saját tanítványát, ezzel feltárva azt, hogy sokszor milyen a valódi kapcsolat egy hivatalos vallás papja és a gyülekezet tagja között.
9. Vamāna Bali ígéretére úgy reagál, hogy megnöveli a méretét. Bár Isten gyermeknek látszik, Ő a legeslegöregebb, mérhetetlenül nagyobb, mint bármi, és mindenkinél erősebb. Ezt a leckét később az Úr Brahma is megtanulta, aki próbára tette az Úr erejét, amikor az mint gyermek Kṛṣṇa jelent meg. Isten egyben mindennek a végső tulajdonosa is, mivel minden belőle ered.
10. Vamāna megteszi első két lépését, amellyel az egész kozmoszt átlépi. Amikor megkérdezi, hová tegye a megígért harmadik lépését, Bali rájön, hogy már csak egyetlen dolog van hátra, amit odaadhat neki – saját māga. A király abban a pillanatban teljesen átadja magát Istennek. Bali önátadása, bár a végső kétségbeesés pillanatában ajánlotta fel, mégis mindannyiunk számára követendő példa. Nincsenek országaink, de a körülvevő holmijaink tulajdonosának képzeljük magunkat. Ezek többsége valójában jogilag nem is a miénk, és a dolgok nagy rendszerében egyáltalán nem tarthatunk igényt tényleges tulajdonjogra. A halál nagyon hamar elérkezik és mindent elvesz tőlünk, ezért jobb, ha inkább most adunk mindent oda Istennek. Ennek módja, hogy minden tulajdonunkat az Ő szolgálatában foglaljuk le. Mi lesz az eredmény? Érdekes módon ugyanaz lesz, mint amit Bali elért: azaz mindent visszakapunk, és Isten közelebb vonz bennünket Magához és az Ő örök lakhelyéhez.
Szerző: Kripamoya Dāsa
Fordította: Madhupati Dāsa