Az emberek néha felteszik a kérdést, hogy ki is az Úr Balarāma? A válasz az, hogy Ő az Úr Kṛṣṇa testvére. Ezen kívül azonban még sok minden fűződik a nevéhez.
A pontosabb megfogalmazáshoz először is meg kell értenünk, hogy a védikus szentírások, mint például a Śrīmad Bhāgavata Purāṇa leírják, hogy az Úr Kṛṣṇa az elsődleges Úr, az Istenség eredeti Személyisége, így Ő képes minden energiával rendelkező, korlátlan számú formákba kiterjeszteni magát. Ezek a formák nem különböznek Tőle, de alakjukban és működésükben eltéréseket mutathatnak.
Az Úr először Baladevává, vagyis Balarāmává terjeszti ki magát, akit Kṛṣṇa második testének és testvérének tartanak. Balarāma segédkezik az Úr Kṛṣṇa számtalan lelki kedvtelésében mind a lelki, mind az anyagi világban.
Az Úr Balarāma ugyanakkor az Úr Saṅkarṣaṇa, a teremtő energia ura is. Ő teremt, és egyben az anyagi és lelki világ menedéke. Kṛṣṇa akaratával összhangban és a lelki energia erejével az Úr Balarāma megteremti a lelki világot, amely a Goloka Vṛndāvana bolygóból [a legfelsőbb lelki bolygó] és a Vaikuṇṭha bolygókból [a lelki égbolt] áll. (Caitanya-caritāmṛita, Madhya-līlā, 20.255-6)
Az Úr Balarāma különösen az anyagi világ megteremtésében segíti az Úr Krsnát. Miután az Úr Balarāma Mahā-Saṅkarṣaṇává terjeszti ki magát, négy további formává terjed ki: 1) Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu [Mahā-Viṣṇu], 2) Garbhodakaśāyī Visṇu [Viṣṇu kiterjedése minden univerzumban].3) Kśirodakaśāyī Visṇu [a minden élőlény szívében jelenlévő Felsőlélek] 4) Śeṣa vagy Śeṣanāga, aki az Úr Visṇu ágya és nyugvóhelye. Ez a négy teljes kiterjedés segédkezik az anyagi kozmikus megnyilvánulás létrejöttében. Śeṣa Balarāmának az a formája, aki személyes szolgálattal segíti az Urat végtelenül változatos kedvteléseiben. (Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 5.4-6, 8-11.)
A részletesebb magyarázat rámutat, hogy az Úr minden kiterjedése Śrī Kṛṣṇával kezdődik. A lelki világ egyik legmagasabb síkján, Dvārakāban, Śrī Kṛṣṇa kiterjeszti magát Balarāmává, aki aztán Vasudevāvá, Pradyumnává, Aniruddhává és Saṅkarṣaṇává terjed tovább, akik jelen vannak a lelki égbolt korlátlan számú Vaikuṇtha bolygóin. Ők a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa változatlan, transzcendentális kiterjedései. A második négyesben Vāsudeva Kṛṣṇa kiterjedése, Saṅkarṣaṇa pedig Balarāma képviselője.
Vaikuṇṭha lelki egét a tiszta, lelki teremtő energia, a śuddha-sattva tölti be, amely a tudás, a gazdagság, a hatalom, a szépség stb. teljes gazdagságával fenntartja az összes lelki bolygót. Ez az energia áthatja az egész lelki világot, és az ott lakók teljes mértékben élvezik. Ez az energia nem más, mint Balarāma, Mahā-Saṅkarṣaṇa teremtő erejének megnyilvánulása. Ugyancsak Saṅkarṣaṇa az eredete az Okozati óceánnak (amely a lelki égbolt egyik sarkában felhő formájában jelenik meg), ahol Karaṇodakaśāyī Viṣṇu (Mahā-Viṣṇu) alszik, miközben minden kilégzésével számtalan univerzum magvait bocsátja ki. [Ez az anyagi teremtés kezdete. Ez a Karaṇa-óceán, más néven az ok-okozati óceán, amelyben az anyagi univerzumok megnyilvánulnak.] Amikor a kozmikus teremtés megsemmisül, az anyagi feltételekhez kötött, bár elpusztíthatatlan élőlények visszatérnek Mahā-Viṣṇu testébe, ahol a következő teremtésig pihennek. Így Balarāma mint Saṅkarṣaṇa Mahā-Viṣṇu eredete, akiből az anyagi megnyilvánulás összes ereje származik. (Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, 5.41 és magyarázat).
Összefoglalva tehát, a Vaikuṇṭha birodalomban végzett lelki kedvtelései érdekében az Úr Kṛṣṇa négy eredeti kiterjedésében jelenik meg, nevezetesen, mint Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha. Mahā-Viṣṇu Saṅkarṣaṇa kiterjedése; Garbhodakaśāyi Viṣṇu Pradyumna kiterjedése; Kśirodakaśāyī Viṣṇu pedig Aniruddha kiterjedése. (Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, 2.56 magyarázat.)
E kiterjedések céljának és funkcióinak magyarázataként a Śrīmad-Bhāgavatam (2.6.42) ezt írja: „Kāranārṇavaśāyī Viṣṇu a Legfelsőbb Úr első inkarnációja. Ő az örök idő, a tér, az ok és okozat, az elme, az elemek, az anyagi ego, a természet kötőerői, az Úr univerzális formája, Garbhodakaśāyī Viṣṇu és az összes mozgó, és mozdulatlan élőlény Ura.”
Ezután Mahā-Viṣnu lefekszik a Virajā folyóban, amely a lelki és az anyagi világok határát jelzi. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.268-271)
Az Úr Mahā-Viṣnu több ezer avatár forrása több ezernyi szubjektív részében. Ő az anyagi teremtésben szétszóródó számtalan egyéni lélek teremtője is. Nārāyaṇa néven is ismerik, ami az összes egyéni lélek (jīva) menedékét jelenti. Belőle fakad a hatalmas víztömeg, amelyet az ok-okozati óceánnak neveznek [más néven Karaṇa-óceán, innen ered a Karaṇodakaśāyī Viṣṇu elnevezése]. Mahā-Viṣnu ezután az ok-okozati óceán vizein fekszik, az isteni alvás, a yoga-nidra állapotában. Ezért mondják, hogy az univerzális teremtés nem más, mint Mahā-Viṣṇu álma. (Brahma-saṁhitā 5.11-12)
Mivel az Ok-okozati óceán vagy Karaṇa-óceán vize Mahā-Viṣṇu testéből fakad, teljesen lelki. A szent Gangesz folyó, amely megtisztíthatja az elesett lelkeket, csupán egy csepp abból az óceánból. (Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, 5.54)
Az Úr Balarāma az Ananta vagy Śeṣanāga néven ismert hatalmas kígyóvá is kiterjed, aki az Okozati óceánon nyugszik, és Mahā-Viṣṇu fekvőhelyéül szolgál. (Brahma-saṁhitā, 5.47) Ananta-Śesa Isten bhakta-inkarnációja, aki csak az Úr Kṛṣṇa szolgálatának él. Több ezernyi szájával mindig az Úr Kṛṣṇa végtelen dicsőségét zengi. Ezen kívül az Úr Kṛṣṇa kellékeivé is kiterjeszti magát, beleértve olyan tárgyakat, mint az ernyő, a papucs, az ágynemű, a párna, a ruhák, a pihenőszék, a lakóhely, a szentelt zsinór és a trón az Úr Kṛṣṇa kedvteléseiben. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 5.120-124)
Miután a Legfelsőbb Úr egy ideig aludt, a teremtéskor Mahā-Viṣṇu lélegzetéből első kisugárzásként megjelennek a megszemélyesített Védák, akik azzal szolgálják Őt, hogy felébresztik misztikus álmából. Lelkesen énekelni kezdenek dicsőségéről és kedvteléseiről, ahogyan egy királyt ébresztenek reggel a költők, akik a hőstetteit zengik. (Śrīmad-Bhāgavatam, 10.87.12-13)
Mivel a Védák Mahā-Viṣnu egyik első kiterjedései, ez is azt mutatja, hogy a védikus irodalom rezgési energiája örök és lelki természetű. Ezek az írások nem csupán emberi alkotások, hanem transzcendentális hangrezgések, amelyek az anyagi teremtés előtt, alatt és után is léteznek, és a Legfelsőbb Úrtól származnak.
Amint az Úr felébred, Māyā anyagi energiájára veti pillantását, amitől Māyā izgatottá válik. Ekkor az Úr beoltja az összes élőlény eredeti magját az anyagi energiába. Ezzel a pillantással a Legfelsőbb Úr megtermékenyíti az anyagi természetet az összes élőlénnyel. Az Úr személyesen nem érinti meg az anyagi energiát, hanem funkcionális kiterjedésével, tekintetével juttatja az élőlényeket az anyagi természetbe. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.272) Az Úr ezen funkcionális kiterjedése Śiva formáját ölti magára. Mahā-Viṣnu pillantása Śiva, akit Śrī Śambhu néven is ismerünk (és akiről részletesebben máskor fogunk beszélni).
Miután beleoltotta az anyagi természetbe a jóság, a szenvedély és a tudatlanság formájában megjelenő három kötőerőt, azok aktívvá válnak, és az anyagi természetből megszületik a teljes anyagi energia, amelyet hiraṇya-mahat-tattva néven ismerünk. Ez a kozmikus intelligencia összessége. Az anyagi természet a feltételekhez kötött lelkek sorsának hatására izgatottá válik, amelyet a kötőerők befolyása határoz meg. (Śrīmad–Bhāgavatam 3.26.19) A tudatosság összessége, amelyet mahat-tattva néven ismerünk, egyszerűen Mahā-Viṣnu pillantása által jön létre. A mahat-tattva uralkodó istensége Vāsudeva, az Úr Kṛṣṇa egy másik kiterjedése. Ez megmagyarázza, hogy az anyagi energia miért az élőlények anyja, míg az Úr mindenki Legfőbb Atyja. Ahogyan egy nő nem tud szülni egy férfival való érintkezés, vagy legalábbis egy férfi magja nélkül, úgy az anyagi természet sem tud teremteni a Legfelsőbb Lénnyel való érintkezés nélkül.
Először tehát megnyilvánul a teljes anyagi energia, és ebből keletkezik a háromféle egoizmus, az összes félisten [a kisebb irányító istenségek], az érzékek és az anyagi elemek eredeti forrásai. A különböző elemek kombinálásával a Legfelsőbb Úr megteremti az összes korlátlan számú univerzumot. Miután az anyagi elemek megnyilvánultak, és létrejött az univerzumok létrehozásának teljes potenciálja, Mahā-Viṣṇu testének pórusaiból és kilégzéseiből elkezd kiáradni a számtalan univerzum. Úgy jelennek meg, mint az atomi részecskék, amelyek a napfényben lebegnek és áthaladnak egy szitán. Amikor aztán Mahā-Viṣṇu végül az univerzális megsemmisülés idején belélegzik, az univerzumok visszatérnek a testébe. Így tehát Mahā-Viṣṇu az összes univerzum Felsőbb Énje. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.275-282)
Brahmā, az összes félisten és minden univerzum csak az Ő kilégzéseinek ideje alatt marad életben. (Brahma-saṁhitā 5.48) Mahā-Viṣnu kilégzéseinek azonban nincs határa. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.324)
Miután az összes univerzumot megteremtette, amelyeknek a száma határtalan, Mahā-Viṣṇu korlátlan formákba terjeszti ki magát, és behatol az egyes univerzumokba Garbhodakaśāyī Viṣṇuként. Miután megjelenik minden univerzumban, látja, hogy nincs hely, ahol lakozhatna. Némi gondolkodás után az univerzum felét a saját verejtékéből származó vízzel tölti meg, majd elhever a vízen, ismét Śeṣanāga [az Úr Balarāma kiterjedése] ágyán fekve. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.284-6)
Ezt a Garbhodakaśāyī Viṣṇut, akit az univerzumban Hiraṇyagarbha és Antaryāmi, a Felsőbb Lélek néven is ismernek, a védikus himnuszok dicsőítik. Ő minden egyes univerzum ura és a külső vagy anyagi energia menedéke. Mivel azonban transzcendentális, teljesen kívül áll a külső [anyagi] energia hatókörén.
A következő Viṣṇu harmadik kiterjedése, Kśirodakaśāyī Viṣṇu, a jóság minőségének megtestesülése. Ő az Úr univerzális formája, és a Felsőlélekként van jelen minden élőlényben. Kśirodakaśāyī Viṣṇu néven ismerik, mert a tejóceánon [kśira] fekszik, Svetadvīpa szigetén. Ez az Úr Viṣṇu három kiterjedése, ők felügyelik és teszik lehetővé az anyagi világ teremtését. (Caitanya-caritāmṛta, Madhya-līlā, 20.292, 294-5)
Ez megmagyarázza az Úr Balarāma szerepét is az anyagi teremtés folyamatában. Az anyagi teremtés befejezése után az anyagi világban bizonyos időpontokban lejátszódnak az Úr Kṛṣṇa nektári kedvtelései, amelyekben Balarāma az Úr bátyjának szerepét játssza, és együtt számos kalandot élnek át Vṛndāvana területén, Indiában. Ezek lehetnek a Vṛndāvana lakóit megtámadó démonok megölésének kedvtelései, vagy a tehénpásztorfiúkkal való játék az erdőben, vagy a tehenek gondozása. Mindez pusztán szórakozás és lelki élvezet. Ezekről a kedvtelésekről a Śrīmad-Bhāgavatam Tízedik énekében olvashatunk leírásokat.
Különböző imák, mint például „Az Úr Balarāma ezer neve” vagy az alábbi Śrī Balabhadra-stava-rāja szintén leírják az Úr Balarāma számos jellemzőjét. (Megtalálhatók a http://www.stephen-knapp.com/thousand_names_of_lord_Balarāma.htm oldalon.)
Śrī Balabhadra-stava-rāja
Az imák királya az Úr Balarāmához
1. vers
duryodhana uvāca
stotram śrī-baladevasya
prādvipāka mahā-mune
vada mām kripayā sākśāt
sarva-siddhi-pradāyakam
Duryodhana így szólt: Ó Prādvipaka, ó nagy bölcs, kérlek, mondd el nekem az Úr Balarāma imáját, amely minden tökéletességet megad!
2. vers
śrī-prādvipāka uvāca
stava-rājam tu rāmasya
vedavyāsa-kṛtam śubham
sarva-siddhi-pradam rājan
chrinu kaivalyadam nṛnām
Śrī Prādvipāka Muni így szólt: Ó király, kérlek, hallgasd meg az Úr Balarāma királyi és gyönyörű imáját, amely elhozza a megszabadulást és minden tökéletességet.
3. vers
devādi-deva bhagavān
kāma-pāla namo ‘stu te
namo ‘nantāya śeṣāya
sākśād-rāmāya te namah
Ó, félistenek ura, ó, Legfelsőbb Istenség, ó, vágyak teljesítője, tiszteletteljes hódolatom Neked! Ó, Úr Ananta Śeṣa, tiszteletteljes hódolatom Neked! Ó, Úr Balarāma, tiszteletteljes hódolatom Neked!
4. vers
dhara-dharāya purnāya
sva-dhāmne sira-pānaye
sahasra-śirase nityam
namaḥ sankarshanāya te
Ó, a Földet fenntartó Úr, ó, dicsőséges Úr, ó, tökéletes és teljes Úr, ó, ekét tartó Úr, ó, ezerfejű Úr, ó, Úr Saṅkarṣaṇa, örök hódolatom Neked!
5. vers
revati-ramana tvam vai
baladevācyutāgraja
halāyudha pralamba-ghna
pāhi mām puruṣottama
Ó, Revatī férje, ó, Uram, Balarāma, az Úr Kṛṣṇa bátyja, ó, aki ekét tart a kezében, ó, Pralambāsura elpusztítótja, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, kérlek, védelmezz engem!
6. vers
balāya balabhadrāya
tālānkāya namo namaḥ
nilāmbarāya gaurāya
rauhineyāya te namaḥ
Ó, Uram, Balarāma, aki pálmafás zászlót viselsz, tiszteletteljes hódolatom Neked! Ó, Rohinī fia, ó, kék ruhába öltözött, szépséges arcú Úr, tiszteletteljes hódolatom!
7. vers
dhenukārir mushtikāriḥ
kutārir balvalāntakaḥ
rukmy-ariḥ kupakarnāriḥ
kumbhandāris tvaṁ eva hi
Te vagy Dhenuka ellensége, Muṣtika ellensége, Kuta ellensége, Balvala megölője, Rukmi ellensége, Kūpakarṇa ellensége és Kumbhāṇda ellensége.
8. vers
kālindi-bhedano ‘si tvam
hastināpura-karshakaḥ
dvividārir yādavendro
vraja-mandala-mandanaḥ
Te vagy az Úr, aki megtörte a Yamunāt és elragadta Hastināpurát. Te vagy Dvivida ellensége. Te vagy a Yādavák királya. Te vagy Vraja körének dísze.
9. vers
kamsa-bhrātri-prahantāsi
tirtha-yātrā-karaḥ prabhuḥ
duryodhana-guruh sākśāt
pāhi pāhi prabho tā ataḥ
Te vagy Kaṁsa testvéreinek megölője. Te vagy a legfőbb mester, a zarándoklatra induló Úr és Duryodhana guruja. Ó, mester, kérlek, védj meg! Kérlek, védj meg!
10. vers
jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta
sura-munindra-phanindra-carāya te
musaline baline haline namaḥ
Ó, tévedhetetlen Úr, a legnagyobbaknál is nagyobb, ó, Uram, akinek dicsőségét minden irányban hallani, dicsőség Neked! Dicsőség Neked! Te, akit a félistenek, a bölcsek királyai és a kígyók királyai szolgálnak, ó, hatalmas Úr, aki ekét és bunkósbotot tartasz a kezedben, tiszteletteljes hódolatom Neked!
yaḥ pathet satatam stavanam naraḥ
sa tu hareḥ paramam padam āvrajet
jagati sarva-balam to ari-mardanam
bhavati tasya dhanam sva-janam dhanaṁ
Az, aki rendszeresen elmondja ezt az imát, eléri az Úr Hari transzcendentális lakhelyét. Az univerzum összes ereje az övé lesz, legyőzi ellenségeit, nagy vagyont szerez és nagy lesz a dinasztiája.
Összeállította: Śrī Nandānanda Dāsa