A Kṛṣṇa-hívők alapvetően az átlagnál kissé “szigorúbb” életmódjukról ismertek, ami viszont a lélek számára igen nagy boldogsággal jár, máskülüönben nem tartanák ezeket a szokásokat. 😉 Az ugyan kifejezetten egyéni, hogy ki mit fogad meg, de van néhány tevékenység, amiben minden hívő fejlődni szeretne.
1. Többet vagy minőségibb módon fogom végezni a sadhanamat, vagyis a lelki gyakorlataimat.
Ez egy sor tevékenységet jelent, mégis a japazás az imaláncon való mantrázás mennyisége és minősége, amire a legtöbben fogadalmat tesznek, hiszen a lelki élet egy olyan folyamat, amelyben mindig van feljebb és feljebb, több és több íz, mindig van hova fejlődni. Azok akik most ismerkednek a folyamattal lehet, hogy 4, 8 vagy 16 imakörre tesznek maguknak egy fogadalmat, hogy elszántabbak legyenek.
Ennek szerves része, hogy figyelmünk és időnk egy részét, legalább napi 1 órát a szentírások tanulmányozására fordítunk. Vannak, akik ezt projektszerűen teszik, néha órákat olvasnak, máskor 1-1 hét kimarad, de több védikus irodalom jobb megértést és több tudást ad, ami segít, hogy az élet megpróbáltatásai során mindig megfelelő tudatban maradjunk és jó döntéseket hozzunk ennek megfelelően az életünkről.
3. Egészségesebben fogok étkezni.
Noha a Kṛṣṇa-hívők lakto-vegetáriánus, sőt sokszor vegán étrendje nehéznek tűnhet elsőre, valójában nagyon színes, izgalmas és telis-tele van finom ételekkel. Ezekből nem nehéz túlfogyasztani. A hívők ugyanakkor arra is figyelnek, hogy minél erőszakmentesebb, természetesebb legyen az étkezésük. Sokan a teljesen vegán étrend mellett döntenek, kipróbálják, hogy csak helyi termelőktől vásárolnak, hogy úgy esznek mint a jógik, vagyis csak kétszer egy nap során vagy hogy ájurvédikus testtípusuknak megfelelően fognak étkezni, nagyon tudatosan. Esetleg elhagyják a cukrot és az édességeket egy időre. Sokan, akik kezdő gyakorlók lépésről lépésre hagyják el a húst, halat, majd a tojást és más állati élelmiszereket és ez egy hatalmas lépés, a Földnek is, az embernek is.
4. Több időt töltök szolgálattal és a bhaktákkal.
Egy közösséghez tartozni akkor igazán izgalmas, ha abban a közösségben megvan a szerepünk. Hogyha a képességeink szerint részt veszünk annak az életében. Így a legtöbben kipróbálják magukat valamilyen új tevékenységben. A vasárnapi programon szorgoskodnak, a konyhán segítenek, a kertben, vagy egyéni tudásuknak megfelelően. Ennek szerves része a saṅga, hogy több időt töltünk olyan emberek táraságában, akik maguk is a jelentőségteljes dolgokkal foglalkoznak és akikkel ez az érdeklődünk közös.
Pl. valamilyen indiai hangszeren játszani, jól főzni, ökokertészkedni vagy pl. cserépkályhát építeni… Elsajátítanak egy tudományt. Megtanulnak virágfüzéreket készíteni, festeni vagy bármit, ami a vágyuknak megfelelő és amihez csak kicsike érzékük is van, lefoglalva ezt a tudást a jövőben a szolgálatukban.
Ez természetesen a Kṛṣṇa-hívők számára is fontos elhatározás, hiszen napjainkban nagyon könnyű a székbe görnyedve létezni és dolgozni. A több séta, a sportok, pl. az úszás, vagy a jógázás szinte minden hívő listáján szerepel, és sokan már most is nagyon aktív gyakorlók. A jóga mellé a pranayamaról a légzőgyakorlatokról sem szabad elfelejtkezni. A testünk az autónk ebben az életben, egyben kell tartanunk a lélekkel jó sokáig, egészségesen másképp hogyan tudnánk emberi testben szolgálni?
A Kṛṣṇa-hívők lelki gyakorlataikat azért végzik, hogy végső soron elégedettséget és tartós boldogságot éljenek meg az Istennel való kapcsolat kialakításának köszönhetően. Életvezetésük eközben egészségesebbé teszi őket és a környezetnek is jobb, ahogy élnek. A boldogság azonban egy belső érzés, amit túlhajtás, a munka és magánélet egyensúlyvesztése vagy más ok hatására nagyon könnyű elveszíteni. Egyszerűen nem vesszük észre azokat az egyszerű pillanatokat, amelyekért hálásak lehetnénk. Ezért a boldogság megélésre több fókuszt érdemes fordítani. Ennek része lehet persze az, hogy utazunk, pl. Indiába, szent helyekre, ellátogatunk Kṛṣṇa-völgybe a béke szigetére, hogy elmegyünk az év során rengeteg mantrakoncertre és zenei fesztiválra, ahol töltődünk. De az igazi boldogságot a mindennapok egyszerűségében érdemes keresni.
A Kṛṣṇa-hívők nagyon tudatosak arról, hogy milyen jellembeli, személyiségbeli hibáik vannak, mint a düh, a harag, a kéj, a mohóság vagy akár az irigység. Olyanok is, amelyek nem kifejezetten anarthák, de a fejlődésünket hátráltatják, pl. hogy irányítónak hisszük magunkat és kontrolálni próbálunk mindent magunk körül. Felmérik és szilárd lépéseket tesznek ezért időről időre, hogy ezek a jellemhibák kitisztuljanak belőlük, hiszen ezek hátráltatják szociális kapcsolatink kibontakozását és a spirituális utunkon való haladást is. Te melyikről szabadulnál meg szívesen?
A Védák titkának ismerői általában olyan fogadalmakat tesznek, amelyek a lelki életük gyakorlásában vagy amelyek a hétköznapi élet, a munka- és lelki élet egyensúlyának megteremtésében segítik őket. De természetesen nekik is vannak hétköznapi vágyaik és karrier-céljaik, céljaik a gyermekeikkel és a párjukkal (ha családosok).
Śrīla Prabhupāda azt mondta: “Az egészségünk az első, azután jön a mantrameditáció, a szolgálatunk és az olvasás.” Ez a fontossági sorrend és ezt szem előtt tartva, hosszútávon is sikereket érhetünk el az életünkben.