A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének nincsenek nehéz és szigorú szabályai. A mantra-meditációban az a legcsodálatosabb, hogy az ember bármikor és bárhol végezheti: otthon, munkahelyen, autót vezetve, buszon vagy metrón utazva.
A mahā-mantra éneklésének két alapvető típusa van. A személyes meditációt, amikor a japa-lánc segítségével mantrázunk, japának nevezzük. Amikor másokkal együtt, felváltva énekeljük a mahā-mantrát, azt kīrtanának hívjuk. A kīrtanát általában hangszerekkel és tapssal kísérik. A meditáció mindkét formája egyaránt ajánlott és áldásos.
A meditáció első típusának végzéséhez csak a felfűzött japa-golyókra, a
japa-láncra van szükség. Ha japa-láncot akarunk készíteni, a következő egyszerű útmutatást kell követnünk:
(1) Szerezzünk be 108(+1 vezetőszem) darab nagy (kb. 1–2 cm) átmérőjű, fából készült gyöngyöt, melyekben lyuk van, hogy fel tudjuk fűzni őket. Szükség van egy 3–5 méter hosszú zsinegre is.
(2) Kössünk csomót a zsinegre, kb. 15 centiméterre az egyik végétől, és fűzzük fel a gyöngyöket egyenként úgy, hogy közéjük egyszerű vagy kettős csomót kötünk, attól függően, milyen vastag a zsinegünk.
(3) Ha 108 gyöngyöt felfűztünk, az utolsó gyöngyön fűzzük keresztül egy irányban a zsineg két végét.
(4) Ezt az utolsó gyöngyöt Krisna-gyöngynek nevezik, s ha lehet, ez nagyobb legyen a többinél. Miután a zsineg két végét átfűztük ezen a gyöngyön, kössünk csomót. A maradék zsineget levágva elkészült a japa-láncunk.
Japa-láncon történő meditáláskor tartsuk a Krisna-gyöngy melletti gyöngyöt jobb kezünk hüvelyk- és középső ujja között, s mondjuk el a teljes mahā-mantrát: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Folytassuk ezt mind a száznyolc gyöngyön keresztül, a Krisna-gyöngy körül. Ezen a gyöngyön ne haladjunk át, és ne dzsapázzunk ott, hanem az utolsó gyöngynél forduljunk vissza az ellenkező irányba, s így dzsapázzunk tovább. A japa-láncon történő mantrázás különösen hasznos, mert lefoglalja a tapintóérzéket a meditáció folyamatában, s még jobban segít, hogy a mantrára koncentrálhassunk.
Aki számon akarja tartani, hány kört japázott (ha például fogadalmat tett bizonyos számú kör japázására), az fűzzön egy kisebb gyöngyökből álló egyenes láncot, annyi gyönggyel, ahány kört dzsapázik egy nap. A számoló gyöngyök fonalán nem kell csomókat kötnünk minden gyöngy között, csak a zsineg két végén, hogy a gyöngyök ne csússzanak le. Amint egy kört befejeztünk, húzzunk egy gyöngyöt a fonal végére.
Japázni lehet otthon vagy az otthonunkon kívül bárhol. Olyan hangosan – vagy épp halkan – dzsapázhatunk, ahogy nekünk tetszik, de nagyon fontos, hogy a mantrát tisztán ejtsük ki, s elég hangosan ahhoz, hogy hallható legyen. Az elme hajlamos arra, hogy más dolgokra gondoljon dzsapázás közben, hiszen csapongó és ingatag, s mindig talál valamit, amire gondolni lehet. Próbáljunk meg mindig a Hare Krisna mahā-mantrára koncentrálni, s arra, hogy a mantra minden szavát jól halljuk.
Japázni bármilyen időpontban lehet, de a védikus írások megjegyzik, hogy a nap bizonyos órái kedvezőbbek a lelki cselekedetek végzésére. A kora reggeli órák a leghasznosabbak a lelki fejlődés érdekében. Sokan azt is nagyon hasznosnak tartják, ha mindennap ugyanabban az időpontban félrevonulnak egy meghatározott időre japázni. A dzsapázást egy-két körrel ajánlatos kezdeni, majd fokozatosan emeljük addig a napi körök számát, míg el nem érjük a tizenhat kört. Ez az ajánlott mennyiség annak, aki komolyan szeretne japázni, és Krisna bhaktája akar lenni.
A japa személyes, a kīrtana pedig együttes meditáció. A kīrtanát végezhetjük otthon családunk, barátaink körében, mások otthonában vagy épp az erdőben. A kīrtanát egy ember vezeti, egyedül énekelve a Hare Krisna mahā-mantrát, a többiek pedig válaszolnak, együtt énekelve a mantrát úgy, ahogyan a vezető énekelte. Így újra és újra, folyamatosan ismételve a mahā-mantrát, a kīrtana egyre növekvő lelki boldogságot nyújt a résztvevők számára.
Kīrtana közben azon kívül, hogy figyelünk arra, amit mi magunk éneklünk, az is nagy áldás, hogy a többiek mantrázását hallgatjuk. A mantrát bármilyen dallammal lehet énekelni. Szép, ha hangszerekkel is kísérjük, de ez nem szükséges. Kīrtanához hagyományos indiai hangszereket használunk, mṛdaṅgát (dobot) és karatālát (kis cintányért). Ha ezeket nem tudjuk beszerezni, bármivel helyettesíthetjük, amit otthon találunk. Bármilyen dobozt használhatunk dobként (ha dobhoz hasonló hangja van), s bármilyen fémtárgy helyettesítheti a karatālát. Más hangszerek – zongora, orgona, fuvola, gitár stb. – is használhatók, s a tapskíséret is nagyon szép lehet. A gyerekek is velünk énekelhetnek, s így ők is lehetőséget kapnak a lelki fejlődésre. Nagyon jó, ha naponta – vagy amilyen gyakran csak tudunk – összegyűlünk kírtanázni.A
Hare Krisna éneklésekor egyre nagyobb és nagyobb ízt tapasztalhatunk. Ha teszünk egy próbát, és megpróbáljuk egyre csak azt ismételgetni, hogy „Pepsi-Cola”, még ha csupán néhány percig tesszük, akkor is gyakorlatilag elviselhetetlenné válik. Nincsen benne semmi élvezet, s nem elégít ki bennünket. Krisna neve azonban transzcendentális, s amint valaki énekelni kezdi, mind többet és többet akar majd mantrázni.