Bharata, a szent és a két fa története

AdminFilozófia, Hírek

Az Úr Viṣṇu így szólt: Kedves Lakṣmīm! Most elbeszélem neked a Śrīmad Bhagavad-gītā negyedik fejezetének dicsőségét.

A Gangesz folyó partján található Kāśī (Vārāṇasī) városa, ahol a Viśvanātha-templomnál élt egy Bharata nevű nagy szent. Mindennap a legnagyobb odaadással recitálta a Śrīmad Bhagavad-gītā negyedik fejezetét. Korábban, amikor Bharata zarándokúton járt, elutazott Tapodan városába, hogy ott darśanát vegyen az Úr Kṛṣṇa ottani mūrtijáról. Amikor távozóban volt a városból, megpillantott két bael fát. Úgy döntött, megpihen az árnyékukban, s lefeküdt alájuk: az egyik fa gyökerét párna gyanánt használta, a másikéra pedig a lábát helyezte pihenés közben.

Kis idő múltán, amikor Bharata elhagyta azt a helyet, a két fa száradni kezdett. Öt-hat napon belül mindkét fa teljesen kiszáradt és elpusztult. A két lélek, akik ezekben a fákban éltek, következő életükben egy nagyon jámbor brāhmaṇa leányaiként születtek újjá. Amint a lányok elérték a hétéves kort, zarándokútra indultak Kāśība (Vārāṇasība). Miközben Kāśīban vándoroltak, történetesen megpillantották a nagy bölcset, Bharatát. Amint meglátták, nyomban odasiettek hozzá, a lábai elé borultak, és édes szavakkal így szóltak: „Ó, Bharata Mahārāja! A te kegyednek köszönhetően mindketten megszabadultunk a fa létformától.” Amikor ezt Bharata meghallotta, nagyon meglepődött. Érdeklődni kezdett tőlük: „Kedves leányaim! Hol és mikor találkoztam veletek, és miként szabadítottalak meg benneteket a fa létformától? Kérlek, azt is mondjátok el, hogyan kerültetek fa létformába, mert én semmit sem tudok erről az esetről.” Ezután a két leány először azt mesélte el neki, miért születtek meg fa létformában.

A két leány így szólt: A Godāvarī folyó partján található egy Cinnapāpa nevű szent hely. Ott élt egy Satyatapas nevű ṛṣi (bölcs), aki rendkívül nehéz és szigorú vezekléseket végzett. A forró évszakban számos tűz között ült, a hideg évszakban pedig a hideg folyóban állt. Az idő múlásával teljesen megtisztult, érzékei fölött tökéletes uralmat nyert, és fokozatosan elérte az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Kṛṣṇa lótuszlábait. Az Úr Brahmā elkezdte napi rendszerességgel látogatni őt, hogy darśanát vegyen, és kérdéseket tegyen fel Satyatapasnak az Úr Kṛṣṇa odaadó szolgálatáról. Eközben azonban az Úr Indra egyre nyugtalanabbá vált, látva Satyatapas emelkedett helyzetét. Attól tartott, hogy egy nap talán még az ő helyét is elfoglalhatja, és magához ragadhatja a mennyek királyának pozícióját. Ekkor az Úr Indra magához kéretett bennünket, akik abban az életünkben a mennyei birodalom apsarái voltunk, és a következő utasítást adta nekünk: „Menjetek, és érjétek el Satyatapas bukását, még azelőtt, hogy megpróbálna megfosztani engem a pozíciómtól!”

Az Úr Indra utasításait követően távoztunk, és a Godāvarī folyó partjára mentünk, ahol Satyatapas a vezekléseit végezte. Mindketten Satyatapas közvetlen közelében kezdtünk el kihívóan énekelni és táncolni, azzal a szándékkal, hogy a bölcset szerelmi légyottra csábítsuk. Tánc közben a felsőruhánk lecsúszott, és láthatóvá váltak a kebleink. Ekkor a bölcs vizet vett a kezébe, és a következő szavakkal megátkozott bennünket:

„Mindketten váljatok bael fává a Gaṅgā folyó partján!” Átka hallatán mindketten a lábai elé borultunk, és a bocsánatáért esedeztünk: „Kedves bölcs! Kérünk, bocsáss meg nekünk, hiszen mi csupán az Úr Indra szolgái vagyunk!” Alázatos magatartásunk láttán a bölcs megenyhült, és azt mondta, hogy mindaddig kell fa formájában élnünk, amíg a szent Bharatával kapcsolatba nem kerülünk. Továbbá azt az áldást is adta, hogy emlékezni tudjunk korábbi születéseinkre.

Amikor Tapodanba látogattál, a mi árnyékunkban pihentél meg. Akkoriban mi még bael fa alakban éltünk, te pedig a Śrīmad Bhagavad-gītā negyedik fejezetét recitáltad. Ennek hallatán nemcsak megszabadultunk a fa létformától, és egy bhakta családjában születtünk újjá, hanem az anyagi világ élvezetei iránti minden vágyunkat is elveszítettük.

Az Úr Viṣṇu így szólt: „Kedves Lakṣmīm! Amikor a két leány elbeszélte történetét Bharatanak, ez őt nagyon boldoggá tette, aztán pedig visszatért āśramájába. A két leány egész életén át gondosan, mindennap recitálta a Śrīmad Bhagavad-gītā negyedik fejezetét, és elnyerte a lótuszlábam iránti odaadást.”

Gītā-māhātmya – a Padma-purāṇából