A mantra szó szanszkrit eredetű: a manas jelentése „elme”, a trāyate pedig azt jelenti: „felszabadítani”, „megvédeni”. A mantra szó szerinti jelentése tehát: „ami felszabadítja vagy megvédi az elmét”.
A védikus hagyományban a mantra nem egyszerűen egy szó vagy hang. Olyan szent hangrezgés, amelynek célja a tudat megtisztítása, az önismeret elmélyítése és végső soron az Istennel való kapcsolat felébresztése.
A modern tudomány is egyre több bizonyítékot talál arra, hogy az ismétlés jelentős hatással van az emberi elmére. A neuroplaszticitás elmélete szerint az agy folyamatosan alakítja saját idegi kapcsolatait. Donald Hebb idegtudós híres megfogalmazása szerint: „Azok az idegsejtek, amelyek együtt aktiválódnak, összekapcsolódnak.”
A pszichológia és az idegtudomány kutatásai szerint az ismételten visszatérő gondolatok, szavak és mentális minták idővel befolyásolják szokásainkat, érzelmeinket és önmagunkról alkotott képünket. A védikus bölcsek évezredekkel ezelőtt arra tanítottak, hogy nem mindegy, milyen hangokat, szavakat és gondolatokat ismétlünk nap mint nap. Hiszen mindenkinek van egy belső monológja: folyamatosan ismételjük magunknak gondolatainkat, meggyőződéseinket, vágyainkat vagy félelmeinket.
A kérdés tehát nem az, hogy ismétlünk-e valamit, hanem az, hogy mit ismétlünk.
Ma is nap mint nap használjuk az ismétlés erejét, ám kevesen tudják, hogy a mantra egy több ezer éves, Indiából származó szanszkrit kifejezés. A védikus szentírások szerint a Kali-yugában, vagyis a jelen korban Isten Szent Nevének közös éneklése (saṅkīrtana) a korra jellemző vallásos kötelesség (yuga-dharma). Ezt a mozgalmat Śrī Caitanya Mahāprabhu és örök társa, Śrī Nityānanda Prabhu indították el, amely évszázadokkal később A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda munkásságának köszönhetően vált világszerte ismertté.
Ahogy Śrī Caitanya Mahāprabhu írja:
param vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam
„Győzelem az Úr Śrī Kṛṣṇa Szent Neve közös éneklésének!”
A szentírások ezt is hangsúlyozzák:
harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā
„Ebben a Kali-korban nincs más út, mint Hari Szent Nevének éneklése.”
A Szent Név erejének egyik legnagyobb példaképe Śrī Haridāsa Ṭhākura, a Nāmācārya, vagyis a Szent Név tanítómestere. Naponta mintegy 300 000 alkalommal ismételte a Hare Kṛṣṇa mahāmantrát, bizonyítva, hogy Isten Szent Neve mindenki számára nyitott. Ezért mondják, hogy Śrī Nityānanda Prabhu „megnyitotta a Szent Név piacát” (Nāma-haṭṭa), vagyis mindenki számára hozzáférhetővé tette ezt a lelki kincset.
Napjainkban sokféle ismétlést is „mantrának” nevezünk. Lehet ismételni pozitív megerősítéseket, motivációs mondatokat vagy relaxációs formulákat. Ezek hasznos gyakorlatok lehetnek, de nem Isten megismerését és a Vele való kapcsolat felébresztését szolgálják.
A védikus hagyományban ezzel szemben a mantra Isten Szent Nevének vagy más hiteles mantráknak az ismétlése, amelynek célja a tudat megtisztítása és az Istennel való örök kapcsolatunk felébresztése. Ezért ajánlják a védikus szentírások a jelen kor emberének a Hare Kṛṣṇa mahāmantrát:
Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma
Rāma Rāma Hare Hare
Japa, bhajana, kīrtana vagy harināma-saṅkīrtana? Mi a különbség?
Sokan mindenféle lelki zenét vagy mantrameditációt egyszerűen „kīrtannak” neveznek, pedig a védikus hagyományban ezek különböző fogalmak.
A japa a mantra halk, személyes ismétlése, általában japa-mālān (108 szemes füzéren). A gyakorló egyedül vagy csendben ismétli a mantrát, segítve az elme összpontosítását és az Istennel való személyes kapcsolat elmélyítését.
A bhajana odaadó éneklést jelent. Lehet egyéni vagy közös, és nemcsak mantrákból, hanem imákból, dicsőítő énekekből is állhat. Célja a szeretetteljes odaadás (bhakti) kifejezése.
A kīrtana Isten Szent Nevének, tulajdonságainak és dicsőségének hangos, közös éneklése, gyakran hangszerek – például mṛdaṅga és karatāla – kíséretében. A résztvevők rendszerint kérdés–felelet formában énekelnek.
A harināma-saṅkīrtana a kīrtana különleges formája, amikor a hívek nyilvános helyeken – utcákon, tereken vagy városokban – éneklik Isten Szent Nevét, hogy azt minél több ember hallhassa. Ezt a gyakorlatot Śrī Caitanya Mahāprabhu indította el, és a gauḍīya vaiṣṇava hagyomány egyik legfontosabb missziós tevékenységévé vált.
Fotó: TAS
Bár formájuk eltérő, a japa, a bhajana, a kīrtana és a harināma-saṅkīrtana egyaránt a bhakti-yoga, az odaadás jógájának gyakorlatai. Közös céljuk Isten Szent Nevének dicsőítése, a tudat megtisztítása és az Istennel való örök kapcsolatunk felébresztése.
A védikus hagyomány szerint a jelen korban különösen ajánlott a Hare Kṛṣṇa mahāmantra éneklése – akár csendes japában, akár közös kīrtanában, akár harināma-saṅkīrtanában.
Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma
Rāma Rāma Hare Hare
Hamarosan újabb bhajan-estekre, a Krisna-völgyi Búcsúban pedig a KirtanFestre invitálunk minden érdeklődőt.