„Az igazság keresése és a mindennapi életre gyakorolt hatása” – vallásközi konferencia az Amrit Sher-Gil Indiai Kulturális Központban
- március 4-én a Védikus Társaság szervezésében izgalmas konferenciát tartottak az Indiai Nagykövetséghez tartozó kulturális központban. A téma: hogyan keresik a különböző vallások az Igazságot, így, nagybetűvel.
A programot böngészve rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy itt valóban vallásközi programról van szó, még pedig nem csak az indiai kultúrában gyökerező vallások – hinduizmus, buddhizmus – kaptak meghívást, hanem a Nyugaton jobban elterjedt vallások is, például a katolicizmust egy indiai származású pap, Mahima Raj Anthony atya képviselte, aki Dél-Budapesten vezet plébániát. Szót kapott és igen mély előadást tartott a rendelkezésre álló húsz percben Dr. Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára. Megszólalt az iszlám képviselője is, Sulok Zoltán Szabolcs személyében, valamint Dr. Fórizs László professzor, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára is.
A legtöbb előadás mégis a hinduizmushoz kötődött, és gyakorlatban demonstrálta, hogy a hinduizmus nem egységes vallás, hanem egy, az indiai vallási sokszínűségben eligazodni nem tudó nyugatiak által adott gyűjtőnév. Megszólalt a Sri Chinmoy Egyesület, az Élet Művészete Alapítvány, a Himalája, valamint a Védikus Társaság képviselője is. Kovács Károly – Krisnanand – a „Jóga a mindennapi Életben” egyesület képviseletében tartott előadást a jógafolyamatokról.
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolát Gaura Krsna dasa – Dr. Tóth-Soma László rektorhelyettes – képviselte.
Előadásában rámutatott arra, hogy valójában mindenki a keresi az igazságot, de igazán az Abszolút Igazság az, ami valamennyiünket vonz. Ez a keresés lényeges része az emberi létnek, bár nem mindig világos mindenki számára, hogy az Abszolút Igazság hol található.
Ezért adta a létezés forrása – akit Istennek nevezünk – a Védákat, különösen az upanisadokat és a szattvikus puránákat, és persze a többi világvallás szentírásait, amelyek útbaigazítást adnak az Abszolút Igazságról.
A védikus szentírások felvilágosítanak bennünket arról, hogy az Abszolút Igazság más világba, más dimenzióba tartozik, melynek neve vaikuntha vagy brahman sík, másszóval nem-anyagi vagy transzcendentális sík.
Ennek a birodalomnak nincsenek anyagi tulajdonságai, viszont egyes védikus iratok szerint bizonyos transcendentális tulajdonságai vannak, úgymint sat, cit, ananda vigraha, azaz örök, tudással és boldogsággal teljes, és örök, nem-anyagi formája van.
Az Abszolút Igazság keresésében az első lépésünk, hogy tekintetünket messze az anyagi világ jellemzői fölé emeljük a szentírások és szent bölcsek, lelki tanítómesterek segítségül híva.
A második lépés, hogy elgondolkodunk az anyagi és a transcendentális világ közötti különbségen; a harmadik pedig a meditáció ezen a transzcendensen, főleg annak lényegén, a Legfelsőbb Személyen – Parabrahman – és szolgálatot ajánlunk Neki, hiszen Ő satyam param dhimahi – a Legfelsőbb Abszolút Igazság.
Természetesen a vedanta különböző filozófiai iskolái különbözőképpen vélekednek eme transzcendencia lényegéről és végső alapjáról.
Egyesek szerint az egy nem anyagi energia, avagy változatosság, forma és tulajdonságok nélküli Brahman. Mások azt mondják, hogy Ő a szívünkben lakozó Paramatma (Felsőlélek).
Mi, a Gaudiya Vaisnava vedanta képviselői az olyan szentírások alapján, mint a Bhagavad Gita azt mondjuk, hogy a transzcendentális világ lényege és alapja, mind a Brahman, mind a Paramatma forrása – Krisna, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Mindenesetre addig a fázisig, amíg elérjük anyagi világtól való felszabadulást – mukti vagy moksa, avagy ahogyan Patanjali hívja, kaivalya, az Aboszlút Igazság keresésének módszerei szinte azonosak.
Azok az emberek számára, akik el akarják érni az Abszolút Igazságot, a lemondások (tapah), az önvaló védikus szentírásokon keresztüli tanulmányozása (svadhyaya) és az Istennek való odaadás gyakorlása (Isvara-pranidhana avagy bhakti) az univerzális módszer.
Valójában ezt a három dolgot szinte minden lelki és transzcendentális útban megtaláljuk, függetlenül attól, miféle vallásról beszélünk.
Ezek a módszerek illetve iránymutatások az életvitelre alkalmasak arra is, hogy valóban emberi életet éljünk, amelyet nem az anyagi energia számtalan megnyilvánulása igazgat.
Sajnálatos módon mostanság az étkezésünket, a szórakozásunkat, az ismereteinket, kapcsolatainkat és gondolkozásunkat jobbára a szenvedély és a tudatlanság kötőereje irányítják.
Ha elfogadjuk a lelki életet, annak első hatása, hogy életünk alapja a dharma lesz. Ez nem más, mint az az általános törvény, amely valamennyi emberi lényre vonatkozik, és négy fő elve van: a lemondás, amely segít nekünk lazítani az anyagi világhoz való ragaszkodáson, az együttérzés, amely abban segít, hogy szeretni tudjunk valamennyi élőlényt, a tisztaság, amely által a viselkedésünk és a tudatunk tisztul, és végül az igazmondás, amely segít nekünk megmaradni az igaz úton.
Sajnos mai társadalmunkból ezek az elvek csaknem teljesen hiányoznak.
Amíg az Abszolút igazság kutatása automatikusan eredményez dharmikus és boldog életet, addig a dharmikus viselkedés önmagában nem feltétlenül vezet az Abszolút Igazság megismerésére irányuló életre. Ezért a dharma eszköz, a cél pedig az Abszolút Igazság megismerése.
A konferencia zárszava után, melyet Őexcellenciája Malay Misra, az Indiai Köztársaság budapesti Nagykövete mondott, került sor a Kulturális Központ kiállítótermében a Sri Chinmoy festményeinek reprodukcióiból készült kiállítás megnyitójára.
A konferencia beszámolója és a fotók forrása: http://www.indianembassy.hu/?p=123115