Az elmúlt hetekben civilek és újságírók, alapítványok és közszereplők is megkeresték egyházunkat a migránsokat, migránsválságot érintő kérdéseikkel. A legtöbb kérdésre igyekeztünk azonnal válaszolni, egyházunk vezető lelkésze, Sivaráma Swami azonban egy jóval tágabb, filozófiai tanítást ad a menekültek segítésének fontosságáról.
Krisna.hu: Hol van a határa és egyáltalán meghúzható-e határ a menekültek és migránsok megsegítésének, figyelembe véve egy ország biztonságát is?
Sivaráma Swami: A kormánynak mindig is kötelessége a lakosság, és hasonlóan a menekültek biztonságának fenntartása. Az, hogy a magyarok között sajnos vannak gyilkosok és tolvajok is, még nem jelenti azt, hogy a magyarok bűnözők és társadalmi kockázatot jelentenek. Ugyanez a helyzet a menekültekkel is. A menekültek általános tömege tehát nem jelent biztonsági kockázatot, még akkor sem, ha némelyikük – a magyarok némelyikéhez hasonlóan – helytelenül viselkedik.
Ugyanakkor úgy gondolom, a menekültek Magyarországon történő biztonságos átjutása nem csupán Magyarország problémája – mivel legtöbbjük például Németország felé tart. Nyilvánvaló, hogy ha 2015-ben Németország lesz egymillió menekült új hazája, akkor Németországnak segítenie kéne azokat, akik belépnek és átutaznak Magyarországon, mivel ez nyilvánvalóan túl nagy kihívás egy olyan kicsi és szegényebb ország számára, mint hazánk.
K: Mi a Krisna-hívők álláspontja arról, hogy a szerb-magyar határon kerítést húztak fel?
V: A határok már önmagukban is mesterségesek, mivel Isten nem határokkal együtt teremtette a világot. Ha viszont már elfogadtuk, hogy vannak határok és hogy az embereknek egy meghatározott módon kell azokon átlépni, akkor nincs abban semmi rossz, hogy kerítést emelünk e rend fenntartása érdekében. A kérdés sokkal inkább az, hogy a menekültek jelenlegi áradatát a kerítés jobban szabályozza-e. Ezt majd meglátjuk…
K: Félnek-e a hívők attól, hogy elkapnak valamilyen fertőző betegséget a menekültektől?
V: Nem. Rendszeresen utazunk Indiába és még sosem kaptunk el fertőző betegségeket. Itt Magyarországon azonban visszatérő problémát jelent a kullancs okozta agyhártyagyulladás, az allergiáról nem is beszélve, ami a lakosság 10%-át érinti. Az általános higiéniai előírásokat kell követni, ez a fontos.
K: Milyen jellegű segítséget tud felajánlani a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége a migránsoknak?
V: Ételt osztunk és a Haré Krisnát énekeljük. Előbbi célja, hogy megtöltsük a hasukat, utóbbié pedig hogy megnyugtassuk a lelküket. Mindez sok munka, főleg, hogy a magyar emberekért tett mindennapi ételosztó munkánk mellett végezzük ezt a tevékenységet. A magyar kormányhoz hasonlóan mi magunk is érezzük a terhet, de hát ez a kötelességünk.
K: Mennyi pénzt költött eddig az egyház a migránsok megsegítésére? Milyen forrásokból dolgozik?
V: A forrásaink az egyház forrásai és a saját tagjaink emberi erőforrása, akik tevékenyen vesznek részt az ételosztás önkéntes munkájában. Így tudunk a leghatékonyabban segíteni.
K: Milyen problémákkal szembesülnek a hívők általában jótékonysági munkájuk során?
V: A menekültek vagy a kormány részéről semmilyen problémát nem érzékelünk. Ha azonban több támogatást kapnánk, még többet tudnánk tenni az emberekért. De javaslom, minden embertől kérdezzük meg: Ön személyesen mit tesz a menekültekért? – így többeket arra biztathatunk, hogy aktívan is részt vállaljanak a segítségben.
K: Milyen vallási tanítások jutnak eszébe a kormány plakátkampányáról?
V: A Bhagavad-gítá azt mondja: pandita-szama-darsina, egy vallásos ember minden emberi lényt egyenlőnek tekint és minőségük alapján viszonyul hozzájuk. Figyelembe véve azt, hogy hazánkat tömegesen hagyják el a képzett és tanult magyarok, bölcs dolog lenne elgondolkodni azon, hogy esetleg menekültek töltsék be a megüresedett állásokat. Én, vagy mi nem bélyegezzük meg az embereket, hanem azt nézzük, hogy egyénileg miként lehet támogatni Magyarországot.
A Krisna-hívők általánosságban egy semleges középpontból tekintenek a társadalmi problémákra. A hívők nem folytatnak pártpolitikát, mivel egy hívő ember se nem jobb, se nem baloldali – mi Krisnához tartozunk, nem egyik vagy másik oldalhoz.
K: Arra utal, hogy eddig inkább a vélemények kaptak szerepet és nem a valódi megoldás keresése zajlik?
V: Az, hogy Magyarország nehézségekkel küzd a migráns helyzet kezelésével kapcsolatban, nem kizárólag egy ország, vagy egy-egy vezetés hibája. Magyarország tagja az Európai Uniónak és a schengeni egyezménynek, mindkettő eleve előír bizonyos törvényeket, amik most problémát okoznak. Magyarországot vagy bármely országot hibáztatni e kérdésben nem megoldás. Ha az EU nem képes együttes erővel megoldani ezt a problémát, hogyan tudná Magyarország egymaga kezelni?
Ha az EU biztosított volna szállást, emberi erőforrást és alapot arra, hogy jobban elláthassuk a menekülteket míg Görögországból Münchenbe tartottak, akkor nem lenne ez a káosz a határmenti falvakban.
Az EU-ban jelenleg nincs egység, nincs felkészülve és mindenki továbbra is csak a saját határaival foglalkozik – Németország, Franciaország és Dánia, az USA-ról és Kanadáról nem is beszélve.
A menekültkrízis nem csupán egy probléma, hanem egy nagyobb probléma szimptómája. És ez csupán egyetlen szimptóma, mint amilyen a krízist kiváltó háború is, vagy az Európa által a krízishelyzetre adott különféle reakciók.
K: És mi a valódi probléma?
V: A tudatlanság arról, hogy kik vagyunk mi és ki mindennek a tulajdonosa. A média, a civilek, a polgárok a szükséges válaszokat keresik, de nem mérik fel a szakadékot, nem teszik fel azokat a kulcskérdéseket, amik a problémát a gyökerénél ragadnák meg.
A probléma gyökere abban áll, hogy az emberek a testükkel azonosítják magukat: síita, szunnita, muszlim, keresztény, szíriai, magyar, német és amerikai. Ezek csupán hamis megjelölések. Lelkek vagyunk. Lelkileg mindannyian egyenlőek vagyunk, bár kívülről különbözőképpen nézünk ki. Hasonlóan, ahogy a határok és kerítések, a nemzeti identitás is az „ez az enyém” hamis felfogásából ered. Semmi sem a miénk, minden Istenhez tartozik.
K: Létezik megoldás a menekült krízisre?
V: Ha meg akarjuk oldani a menekültkrízist és mindazokat a problémákat, amik ebből erednek – legyen az akár az EU felbomlása – akkor az embereket oktatnunk kell, hogy megértsék, hogy nem azonosak a testükkel, hogy Isten mindennek a tulajdonosa, illetve hogy nekünk a teremtés csupán egy bizonyos mennyiségéhez van jogunk, nem többhöz – egy bizonyos mennyiségre azonban mindenkinek joga van!
Ez az, amit az utcán, a központjainkban, a főiskolánkon csinálunk, erről oktatjuk az embereket. Ha a világ nem dönt úgy, hogy ezen elvek alapján cselekszik, egyik krízisből a másikba kerülünk majd. Ezek a mi megoldásaink, amellett, amit korlátozott forrásinkból tenni tudunk.