Egy III. századból származó indiai leleten nemrég felfedezték a nulla legkorábbi jelölését. Tudni, a nulla megjelenése gyökeresen megváltoztatta a matematikát és a hozzá kapcsolódó tudományokat. És azt is tudni, hogy a keleti és a nyugati gondolkodásban nagyon eltérő módon közelítenek meg bizonyos kérdéseket, tán mert nagyon más a semmiről, az ürességről alkotott kép ezekben a kultúrákban.
Annak jártunk most utána, hogy a különböző vallások mit tanítanak a semmiről.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Van az ön vallásában bármilyen tanítás a semmiről? Létezik a semmi az ön vallásában?
A vaisnava, azaz krisnás teológia sunnyavádának nevezi azt a filozófiai szemléletet, miszerint a lét a nemlétből, vagy a semmiből való. Ontológiailag nem tartható az az álláspont, hogy a teremtett több legyen, mint a teremtő, és meggyőződésünk, hogy a mindenség forrásának tartalmaznia kell a mindenség elemeit. Ebből következően nem értünk egyet az ősrobbanás elméletével sem, aminek szintén a semmiből létrejövő komplexitás a lényege.
Irracionálisnak tartjuk, hogy az okozat teljesebb, vagy magasabb rendű lenne, mint az ok. A materialista világszemlélet némiképp hasonló tőről fakad, hiszen azt tanítja, hogy az anyagi lét a létezés legteljesebb formája, és az eredete annál alacsonyabb rendű. Ebből a szemléletből sarjad a hedonizmus is, a világ kínálta élvezetek vég nélküli hajszolása és az alacsonyrendűnek tartott transzcendencia teljes elvetése.
Egyes irányzatok szerint, ha elérjük a tökéletességet, akkor beleolvadunk a semmibe, ahol megszűnik a személyiségünk és örök boldogságot tapasztalunk. Ez a nézet logikátlan, hiszen, ha valakinek megszűnik a személyisége, akkor ki fogja a boldogságot tapasztalni? És ha mégis lenne valamiféle én, aki tapasztal, miből fogja meríteni a boldogságot, ha csak a semmi veszi körül?
Mások azt állítják, hogy csak a semmi van, és minden puszta illúzió. Ebben az esetben felvetődik a kérdés, hogy akkor honnan van az illúzió, ami mindent befed? Az illúzió ezek szerint magasabb rendű lenne, mint a semmi, ha képes befedni azt? A semmi létezésén alapuló filozófiai tanítások tehát külső és belső ellentmondásba ütköznek, hiszen mind a tapasztalatnak, mind önmaguknak ellentmondanak, és nem képesek racionális magyarázattal szolgálni a létezés forrását illetően.
Az emberiség valószínűleg egyetért abban, hogy e világban a legfelsőbb dolog a szeretet. Ez a szeretet tehát jelen van a legfelsőbb dologban is, akiből minden más ered. Mivel a szeretet két élőlény között létezhet csak, önmagában nem, ezért az ürességben nem létezhet szeretet, mert nincs kihez kötnie.
Az örökkévalóságban is a szeretetből kell, hogy merítsük a boldogságot, ami a legfelsőbb személlyel, a mindenség megszemélyesült formájával, Istennel való kapcsolatunkból fakad.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
Krisna-hívő lelkész
Más vallási képviselők válaszai a témában >>