Egy fojtogató korszak szimptómái
A védikus írások, köztük a Srīmad Bhāgavatam szerint ma a Kali-yugában, vagyis a nézeteltérések viták és konfliktusok korában élünk. Ha körbe nézünk a világban, minden igazolja a Védák állításait, a világban tapasztalható nehézségek, betegségek, társadalmi problémák, szegénység, különféle emberi konfliktusok mind-mind bekígyóznak egészen a családokig és a személyes zónánkba.
A Srīmad Bhāgavatam 12. Éneke arról ír, hogy az emberek élethossza ebben a Kali-korban megrövidül, a korszag végére egészen 50 évre csökken le. A tisztaság, az igazmondás és a tolerancia kiveszik az emberekből, ahogy a fizikai erő és a memória is megrövidül. Az igazságszolgáltatás erő alapú lesz, az emberek értékét pedig a vagyonuk, pénzbeli és anyagi sikereik határozzák meg. A házasságok vágyak és személyes megegyezések alapján köttetnek majd, az emberi élet célja pedig az lesz, hogy megtöltsék a gyomrukat. Minden társadalmi osztály erővel próbálja majd képviselni az érdekeit, a világ vezetői által kivetett súlyos adók és nehéz életkörülmények hatására a jámbor polgárok az erdőbe kényszerülnek, ahol faleveleken és erdei növényeken élnek majd. Az embert némi pénzért olykor még a saját családtagjai is megölik. A teheneket pedig azonnal vágóhídra küldik, miután már nem adnak tejet. A városok tele lesznek rablókkal és korrupt emberekkel…
Sötét időket fest le a Srīmad Bhāgavatam utolsó Éneke, és nem állíthatjuk, hogy egyértelműen a jövőről szól ez az írás, hanem itt, a 21. században már sokkal inkább a jelenről beszél. A Kali-kor nehézségei, fájdalmas szimptómái ugyanis már réges-rég megjelentek, s gőzerővel dübörögnek előre a degradáció útján.
Szélesre nyitni a kaput Kali előtt
A Kali-kor azonban nem egy tőlünk független, semleges jelenség, amelynek tehetetlen elszenvedői vagyunk. Éppen ellenkezőleg, a Kali-kor rajtunk keresztül, döntéseink, választásaink és életmódunk által érvényesül. Valamilyen szinten a fejünkben, a gondolatainkban, a szavainkban és tetteinkben rejtőzik, amellyel megteremtjük, a termőtalaját adjuk a nézeteltéréseknek. A hazugságokon, igazságtalanságokon, morálisan megkérdőjelezhető viselkedésen keresztül, a tehenek, állatok, más élőlények kihasználásán át, a saját jellembeli gyengeségeinket elnézve mi magunk engedjük be Kalit és a Kali-kort az életünkbe! Amikor ártunk szeretteinknek és embertársainknak, amikor alapvetően helytelen dolgokat cselekszünk önmagunkat felmentve, megmagyarázva gyengeségeinket és hibáinkat, saját önzőségünknek engedve, akkor szélesre tárjuk a kaput a korszak végén pusztító erőnek és Kali ártalmas személyiségének.
Van azonban egy előnye a Kali-kornak, ami mint egy varázslatos, sorsdöntő pillanat egy mérkőzés során, megfordítja nézőpontunkat, s máris elkezdjük értékelni a jelenlegi Vaskort.
„Bár a Kali-yuga a hibák és vétkek óceánja, mégis van egy jó sajátossága ennek a korszaknak: csupán Kṛṣṇa Neveinek éneklésével bárki kiszabadulhat az anyagi élet fogságából, és eljuthat a transzcendentális birodalomba!” (12.3.51.) Ez azonban egyetlen személy kegyéből valósulhatott csak meg, aki elterjesztette a Szent Név éneklésének e különleges folyamatát.
Az Úr Caitanya ajándéka a világnak
A 15. századi Bengálban jelent meg Śrī Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa legutóbbi, és egyben rejtett inkarnációja. Rejtett, hiszen sosem állította Magáról, hogy Ő Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége lenne, noha csodálatos kedvtelései helyette beszéltek, lenyűgöző, univerzális filozófiai tudása is világossá tette, hogy Caitanya nem egy hétköznapi ember. Az Úr Caitanya évezredekkel a Srīmad Bhāgavatam elbeszélése és lejegyzése után jelent meg, érkezését tehát előre megjövendölték a védikus szentírások. Elterjesztette a Szent Név éneklését, és így a legfontosabb vallásos gyakorlatokban már nem csupán a brāhmaṇāk és férfiak vehettek részt, hanem akár muzulmán születésűek és a nők is, akik akkoriban nem vettek részt a templomi imádatban – ugyanakkor Maga Caitanya sohasem tartózkodott nők társaságában, mivel már fiatalon az élet lemondott rendjébe lépett.
Caitanya a társai segítségével, különösen az Úr Nityánandára támaszkodva „megnyitotta a Szent Név piacát”, vagyis az olyan közösségek prototípusát hozta létre, amilyenek a mai Kṛṣṇa-tudatos közösségek. A Szent Név éneklését yuga-dharmává, vagyis a korra jellemző legfontosabb vallásos folyamattá emelte. A fent már ismert okokból ugyanis korunk embere nem alkalmas hosszú védikus himnuszok megtanulására, sem arra, hogy hibátlanul hajtson végre tűzceremóniákat, áldozatokat, szigorú böjtöket és fogadalmakat tegyen, vagy életét teljes pontossággal a Védákban előírtak szerint élje. Egyvalamire azonban még a zavarodott lelkek is alkalmasak, arra, hogy naponta néhány órában egy imafüzér segítségével, vagy az utcákon táncolva énekeljék Kṛṣṇa neveit. A mantrák királya pedig a mahā-mantra, amely megszabadít a korábbi bűnös cselekedetektől, és amely segít abban, hogy a nehézségek ellenére a lehető legkevésbé szenvedjünk. Amely a szabályozóelvek gyakorlása mellett segít abban, hogy a lehető legkevésbé érintsenek meg bennünket a kihívások, krízisek, mert a Kali-korban ezekből lesz bőven. S bár odakint vihar van, benn a szívünkben, elménkben és lelkünkben ennek ellenére béke és csend lehet, hogyha összekapcsolódunk Istennel és azokkal az örök elvekkel, amelyet a szanszkrit nyelv sanātana dharmának nevez, a lélektől elválaszthatatlan természetes kötelességeink sorának.
Ezért bár a Kali-korban szinte az emberi szinthez méltatlan életeket látunk, mégis van ennek a kornak egy jolly jokere, ha úgy tetszik: pusztán a Szent Név éneklésével visszajuthatunk Istenhez, kiszabadulhatunk a saṁsāra örökös és borzalmas körforgásából. Mindegy, hogy milyen vallásúnak születtünk, milyen bőrszínnel, vagy a Föld mely pontján láttuk meg a napvilágot, hogy hány évesek vagyunk vagy milyen képzést kaptunk, mindettől függetlenül képesek vagyunk énekelni a Szent Nevet és így megkapjuk az esélyt arra, hogy beteljesítsük az emberi élet célját, nyugodt, és lelkiekben is boldog, elégedett életet éljünk. Mindez nem jöhetett volna létre az Úr Caitanya kegye és mozgalma nélkül, amelyet a középkori Bengálban indított útjára, és amely Śrīla Prabhupāda munkásságának köszönhetően ma már világszerte ismert.
Az életmódunkkal voksolunk: Kali vs Caitanya
Tetteinket és életmódunkat tehát megválaszthatjuk. Szabad akaratot kaptunk Istentől, tehát jogunkban áll – és felelősségünk is – döntést hozni életünk fölött. A Kali-korban élhetük úgy, hogy szélesre tárjuk a kaput az életünkben a korra jellemző destruktív hatások előtt, vagy úgy is, hogy egyfajta „szellemi lázadóként” megerősítjük lelki immunrendszerünket. Énekeljük a Hare Kṛṣṇa mantrát, s követjük azokat a szabályozó elveket (vegetáriánus életmód, mámorítószerek és szerencsejátékok kerülése és a nemi élet szabályozása), valamint fenntartjuk a vallás alapvető elveit (tisztaság, igazmondás, lemondás és kegyesség más élőlények iránt), amelyek elősegítik a mantra-meditációnkat. Ha ez utóbbi utat választjuk, okos és tudatos döntéssel még a Kali-kor lávafolyamában is békés szigetet teremthetünk elménk számára.
Különleges lehetőség, hogy a szemünk láttára, ezekben a percekben is épül a világ egyik legmagasabb templomépülete, a Védikus Planetárium Temploma Indiában, Māyāpurban, az Úr Caitanya szülőhelyén. A 2022-es átadást követően pedig a legfontosabb úticéllá válik majd ez a fontos zarándokhely, ha szeretnénk elmélyülni az Úr Caitanya kedvteléseiben. (Bővebben: https://tovp.org/)
Gaura Purṇimā, az Úr Caitanya megjelenési napja
2022-ben március 18. péntekre esik az Úr Caitanya megjelenési napja, vagyis Phalgunā hónap ragyogó teliholdas estéje. Ezen a teliholdas estén, éppen a napnyugta után, holdkeltekor jelent meg az anyagi világban Caitanya Mahāprabhu, ezért a hívek böjtöléssel, énekléssel, imádkozással és történetek olvasásával emlékeznek a bengáli vaiṣṇavizmus legnagyobb hatású alakjára. Este közös ceremónián vesznek részt, vasárnap, március 20-án pedig egész napos fesztivállal köszöntik Őt a budapesti központjukban, amelyhez bárki csatlakozhat!
Fodor Kata