“Mi mindannyian az anyagi természet teremtményei vagyunk. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Kṛṣṇa Maga a magot adó atya és az anyagi természet az anyja minden létezőnek, minden létformában. Ezért az anyagi energia számára van elegendő táplálék mind az emberek, mind az állatok számára, a Legfelsőbb, Śrī Kṛṣṇa kegyéből. Az ember minden élőlény testvérbátyja, aki az állatoknál erősebb intelligenciával van felruházva, hogy felismerje az anyagi természet működési elvét és a Legfelsőbb létezésének bizonyítékait és iránymutatásait.
Az emberi civilizációnak azon kellene függnie, amit az anyagi természet nyújt, anélkül, hogy mesterséges gazdasági növekedésre törekedne, s ezzel a világot a mesterséges mohóság és hatalom káoszába taszítaná csak azért, hogy mesterséges luxushoz és érzéki örömökhöz jusson. Nem más ez, mint kutyák és macskák élete.
Csupán e két dolog, a (az erőszakmentes módon tartott) tejet-adó tehén és a gabona segítségével, az emberiség képes megoldani az élelmezési gondokat. Az emberi társadalomnak csupán elegendő gabonára és elegendő tehénre van szüksége ahhoz, hogy megoldja gazdasági gondjait. Ezen a két tényezőn kívül minden más csak mesterséges szükséglet, amit az ember azért hoz létre, hogy az emberi szintet elérve most eltékozolja értékes életét, s hogy idejét olyan dolgokra fecsérelje, amelyekre semmi szükség.”
Śrīla Prabhupāda
