„Mi volt a teremtés előtt?” – talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit a világ keletkezésével kapcsolatban felteszünk. Az ember kíváncsi lény. Kíváncsi arra, honnan jött, miért van itt, és ki – vagy mi – húzta fel a kozmikus órát, amely egyszer csak ketyegni kezdett.
A tudomány erre azt mondja: az ősrobbanás. A filozófia azt: az első ok. A vallás azt: a teremtés. De ha hátralépünk egyet, és megpróbáljuk átlátni a teljes képet, felsejlik egy furcsa ellentmondás: meg lehet-e logikusan magyarázni a logika előtti állapotot?
A logika, mint világszűrő
A logika az ember egyik legnagyobb találmánya – vagy inkább felfedezése. Okságon, következményeken, rendszerezhető szabályokon alapszik. És úgy tűnik, remekül működik… a világban. A kémcsőben, a számítógépben, a csillagok mozgásában.
De vajon mi történik, ha ezt a rendszert megpróbáljuk a világ egészére alkalmazni? Ott, ahol még nem volt „világ”, nem volt „előtte”, nem volt „idő”?
Olyan ez, mintha egy sakkfigurát megkérdeznénk, mi van a sakktáblán túl. A válasza csak a 64 mező logikájáig terjedhet – és épp ez lehet érvényes a mi esetünkre is.
A végtelen regresszus: „És annak mi az oka?”
Ha bármit mondunk, hogy „ez az oka a világnak” – mondjuk a Nagy Bumm vagy egy isteni akarat – mindig jön a következő kérdés: „Oké, de akkor annak mi az oka?” És annak? És annak?
Ezt nevezik a filozófiában végtelen regressziónak. Egy lánc ez, aminek nincs kezdete – csak egyre hátrébb tolódó válaszai. Ez pedig problémás, mert ha nincs első láncszem, akkor hogyhogy most itt van ez az egész lánc?
Erre mondta Arisztotelész, hogy kell lennie egy első mozgatónak – valaminek, amit senki nem mozgatott. Valaminek, ami nem „megtörtént”, hanem „van”. Ez már önmagában is egy furcsa gondolat, de nem ez az egyetlen furcsaság.
Az idő előtt nincs „mikor”
Sok ember azt kérdezi: „Mikor kezdődött vajon a világ?” De kevesekben tudatosul, hogy ez a kérdés már önmagában is előfeltételez valamit, mégpedig az idő létezését. Mintha azt kérdeznénk: „Mi volt az Északi-sarktól északabbra?” – hát, semmi. Ott vége van.
A modern fizika szerint maga az idő is a világegyetem része. A téridő, ahogy neve is mutatja, együtt keletkezett. Ez azt jelenti, hogy az „idő előtti” állapot nem időben volt – tehát a „mikor” kérdés értelmetlen.
Ez elsőre elég zavarba ejtő, de valójában felszabadító is lehet. Nem minden kérdés helyes, csak azért, mert logikusnak tűnik.
A Védák válasza: egyszerű, de mély
A keleti filozófiák – különösen a védikus hagyomány – már évezredekkel ezelőtt megfogalmaztak egy frappáns választ a világ eredetére:
„janmādy asya yataḥ” – „Az, amiből minden származik.”
Ez a mondat – a Vedānta-sūtra nyitó sora – egy olyan forrásra utal, amely nem része az anyagi világnak, nem tartozik az ok-okozat rendszerébe, és nem időben létezik. Azt mondja: az Abszolút Igazság saját maga oka.
Várjunk csak! Saját maga oka? Ez elsőre úgy hangzik, hogy ez egy logikai hiba. De nézzük csak meg jobban!
Ha minden más válasz végtelen regresszushoz vezet, vagy logikai ellentmondásba torkollik, akkor talán a saját maga által megalapozott forrás – egy önlétező, önmagától függő valóság – nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükségszerű. Az egyetlen logikus válasz – még akkor is, ha elsőre logikátlannak tűnik.
Logikán innen és túl
A probléma talán nem is a világban van, hanem a kérdezési módszerünkben. Ha a logikánkat – ami a világ működését írja le – a világ eredetére alkalmazzuk, akkor túlnyújtózkodunk a takarónkon.
A védikus megközelítés nem spekuláció, hanem egy másfajta gondolkodásmód, amely nem próbálja meg „megoldani” a végtelen regresszust, hanem kijelenti:
„A valóság nem tartozik alá a saját teremtményeinek.”
És talán ez a leglogikusabb dolog, amit a „kezdet”-ről el lehet mondani.
Van-e logikán túli válasz?
A válasz lehet, hogy igen – de nem szükségszerűen „értelmes” a megszokott kategóriáink szerint. Ahogy a kvantumfizika világa sem „logikus” a klasszikus fizika szerint, úgy a világ keletkezése sem biztos, hogy beilleszthető a hétköznapi logikai kereteinkbe.
Mégis, ha végigjárjuk az összes elméletet, filozófiai modellt, kozmológiai feltevést, mindig visszatérünk ugyanoda: vagy elodázzuk a kérdést, vagy elfogadjuk, hogy a világ eredete egy másik szinten létezik.
Ezért mondják a Védák azt, amit mondanak. Nem spekulációból, hanem azért, mert nincs szükség több magyarázatra, ha megértjük a forrás természetét. Nem mindenre kell „újabb okot” keresni – néha a válasz: „maga az ok”.
És ez talán nem is logikátlan – hanem a leglogikusabb dolog, amit mondhatunk.
Sanatana Dasa