Tudósok és gondolkodók, akik megkérdőjelezték a materialista magyarázatokat

Az ősi indiai írások szerint az életet a nem anyagi természetű lélek jelenléte idézi elő a testben. E felfogás szerint mindannyan örökkévaló, tudatos lélekszikrák vagyunk. Egy nagyra becsült gyógyszerész ismerősöm vetett fel kérdéseket e tanítások és a mai tudomány viszonyáról. Megköszönve neki az inspirációt, összeállítottam az alábbi gyűjteményt az élet nem-anyagi felfogását valló tudósokról.

A modern tudomány történetében ugyanis számos olyan jelentős tudós, orvos, neurobiológus, fizikus és tudományfilozófus található, aki megkérdőjelezte azt a feltevést, hogy az élet és a tudat teljes egészében az anyagi folyamatokból származtatható. Egyesek szerint a tudat nem vezethető vissza az agy működésére; mások az élő szervezet olyan sajátosságaira mutattak rá, amelyek szerintük nem magyarázhatók meg pusztán a fizika és a kémia törvényei alapján; megint mások az élet eredetének vagy mesterséges létrehozásának problémáját tartották sokkal mélyebbnek annál, mint amit a mechanisztikus magyarázat sugall.

Ezek az álláspontok nem alkotnak egységes tudományos elméletet, és nem jelentenek automatikus bizonyítékot a lélek, a Legfelsőbb Élőlény vagy bármely konkrét vallási tanítás mellett. Jelentőségük, hogy rámutatnak: a materializmus nem az egyetlen lehetséges, és valószínűleg nem is a legjobb filozófiai értelmezése mindannak, amit a tudomány mindeddig feltárt. A kérdés két oldalról is megközelíthető: létrejöhet-e az élet az élettelen anyagból; másrészt, létrejöhet-e  a szubjektív tudat pusztán az agy anyagi folyamatok eredményeként.

1. A tudat nem vezethető vissza egyszerűen az anyagra

Alfred Russel Wallace

Alfred Russel Wallace (1823–1913) Charles Darwin kortársa volt. Éppen ezért figyelemre méltő, hogy Wallace az emberi tudat eredetét illetően sokkal kevésbé volt materialista, mint Darwin.

Wallace szerint az emberi öntudat olyan jelenség, amelyet nem lehet egyszerűen az anyag megfelelően bonyolult szerveződésének tulajdonítani.

„Vagy minden anyag tudatos, vagy a tudat olyasvalami, ami különbözik az anyagtól.”

„Nem elképzelhető, hogy egy öntudatlan tömegen módosítunk valamit, vagy hozzáadunk valami fizikait, és ettől tudatossá válik.”

Wallace nem egyszerűen azt mondta, hogy nem tudja, hogyan jött létre a tudat. Azt állítja, hogy fogalmilag sem látja azt a lépést, amelyben a teljesen tudattalan anyagból egyszer csak tudat jelenhetne meg. (Alfred Russel Wallace: Contributions to the Theory of Natural Selection. Macmillan, 1870. Különösen: „The Limits of Natural Selection as Applied to Man”, pp. 365–366.)

John Carew Eccles

John Carew Eccles (1903–1997) 1963-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az idegsejtek működésével kapcsolatos kutatásaiért. Nem filozófusként, hanem a modern neurofiziológia egyik legjelentősebb kutatójaként jutott arra a következtetésre, hogy az emberi én nem azonosítható egyszerűen az aggyal. Eccles kifejezetten dualista álláspontot képviselt:

„Az öntudatos elme egy független entitás.”

Eccles úgy vélte, hogy a tudatos tapasztalatokat nem maga az idegrendszer gépezete, hanem az úgynevezett „self-conscious mind” (öntudattal rendelkező elme) teszi lehetővé.

Eccles tehát nem pusztán azt mondta, hogy „mindmáig megoldatlan a tudat problémája”, hanem egy nem reduktív, dualista elméletet dolgozott ki az elme és az agy kapcsolatáról. 1994-es könyvében kifejezetten a materialista világképpel szemben foglalt állást. (John C. Eccles: How the Self Controls Its Brain. Springer-Verlag, 1994.)

Wilder Penfield

Wilder Penfield (1891–1976) idegsebészként tevékenykedett Kanadában. Tehát nem csak filozofált az agyról: neurosebészként közvetlenül dolgozott az emberi aggyal. Éber betegeken végzett közvetlen agyi ingerléses kísérleteket, így vizsgálta az agy és a tudat kapcsolatát. Tapasztalatainak hatására végül úgy látta logikusnak, hogy különbséget tegyen az agy és az elme között:

„Miután éveken át törekedtem arra, hogy az elme alapját kizárólag az agy működésével magyarázzam, arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűbb … elfogadni azt a hipotézist, hogy létezésünk két alapvető elemből áll.”

„Mivel számomra bizonyosnak tűnik, hogy az elmét mindig is lehetetlen lesz az agyban zajló neuronális működés alapján megmagyarázni … arra kényszerülök, hogy azt az álláspontot válasszam, miszerint létezésünket két alapvető elem alapján kell megmagyaráznunk.”

„Az agy… olyan mint egy számítógép. Ahhoz azonban, hogy egy számítógép hasznos legyen, egy külső ágensnek programoznia és működtetnie kell.”

 (Wilder Penfield: The Mystery of the Mind: A Critical Study of Consciousness and the Human Brain. Princeton University Press, 1975.)

Erwin Schrödinger

Erwin Schrödinger (1887–1961), a kvantummechanika egyik megalapozója. A modern fizika filozófiai következményeit vizsgálta. Gondolkodása a tudat alapvető természetére irányult, és felfogása nem illeszkedik a klasszikus materializmushoz.

„Az elme nem része ennek a világnak; ebből nyilvánvalóan következik, hogy nem is hathat rá, és annak egyetlen része sem hathat rá.”

„Az érzések és a gondolatok nem tartoznak az »energia világához«.”

(Erwin Schrödinger: Mind and Matter: The Tarner Lectures. Cambridge University Press, 1958.)

Max Planck

Max Planck (1858–1947), a kvantumelmélet egyik megalapítója és Nobel-díjas fizikus, még erősebben fogalmazott.

„A tudatot alapvető létezőnek tekintem. Az anyagra pedig úgy tekintek, ami a tudatból származik. Nem tudunk a tudat mögé hatolni. Minden, amiről beszélünk, minden, amiről úgy gondoljuk, hogy létezik, feltételezi a tudat létét.”

“Hiszem, hogy az élet része valami nagyobb életnek, amit mi nem tudunk megérteni.”

(J. W. N. Sullivan: Interviews with Great Scientists – VI. Max Planck. The Observer,1931 január 25., p. 17.)

James Jeans

James Jeans (1877–1946) jelentős brit matematikai fizikus és csillagász volt. Bár az alábbiakat nem kísérletileg bizonyított fizikai tételeknek tekintette, ezekre a filozófiai következtetésekre jutott:

„Már nem űgy tűnik, hogy az elme egy véletlen betolakodó a matéria birodalmában; inkább arra gyanakszunk, hogy úgy kellene üdvözölnünk mint az anyag birodalmának teremtője és irányítója.”

„Lehetségesnek tűnik számomra, hogy minden egyéni tudatot egy egyetemes elme egyik agysejtjéhez kellene hasonlítanunk.”

(James Jeans: The Mysterious Universe. Cambridge University Press, 1930).

David Chalmers

David Chalmers (1966–) kortárs ausztrál filozófus, aki a tudat úgynevezett „nehéz problémájának” megfogalmazásával vált világszerte ismertté. Nem klasszikus értelemben vett lélek-dualista, Azt az álláspontot fogadja el, hogy a tudat nem redukálható teljesen az anyagi világ alapfogalmaira. Érvelése szerint, ha a tudat nem magyarázható meg a jelenlegi fizikai alapfogalmakból, akkor magát a tudatot kellene alapvető természeti tényezőként kezelni.

“A tudat magyarázatának problémája alapvetően különbözik más biológiai jelenség megmagyarázásának problémájától.”

„A tudat a világ egyik alapvető tulajdonsága, a tömeg, a töltés és a téridő mellett.”

„A természetes lépés az, hogy magát a tudatot valami alapvető létezőnek feltételezzük.”

(David J. Chalmers: Facing Up to the Problem of Consciousness (1995); The Conscious Mind: In Search of a Fundamental Theory. Oxford University Press, 1996.

Roger Penrose

Roger Penrose (1931–) brit matematikai fizikus és matematikus, aki 2020-ban fizikai Nobel-díjban részesült. Nem állítja nyíltan, hogy a tudat forrása egy „nem anyagi lélek” lenne. Viszont határozottan elutasítja azt az elképzelést, mely szerint a tudat pusztán számítógépes folyamatokhoz hasonló agyi folyamatok produktuma:

„Bármi is legyen a tudat, nem lehet információfeldolgozási folyamatok eredménye.”

„Ez nem olyan fizikai folyamat, amely számítási folyamatokként leírható.”

Roger Penrose és Lex Fridman. Lex Fridman Podcast #85, 2020.

Thomas Nagel

Thomas Nagel az analitikus filozófia egyik jelentős alakja. Megkerülhetetlen ebben a témában, mert nem vallási alapon, hanem filozófiai érveléssel kérdőjelezi meg a materialista világképet. 2012-es könyvének már a címe is beszédes: Elme és kozmosz: Miért csaknem bizonyosan téves a természet materialista, neodarwinista felfogása? Nagel szerint a tudat olyan probléma, amelyet a pusztán fizikalista természetmagyarázat nem tud megfelelően kezelni. Azt mondja, hogy a materialista természetmagyarázat elégtelennek bizonyul, és a teljes világmagyarázathoz más alapelvekre is szükség lehet.

„A tudat a legszembetűnőbb akadálya annak az átfogó naturalizmusnak, amely kizárólag a fizikai tudományok eszközeire támaszkodik. A tudat létezése arra utal, hogy a világegyetem fizikai leírása – minden gazdagsága és magyarázóereje ellenére – csak az igazság egy részét ragadja meg.”

„A materializmus még a fizikai világ elméleteként is hiányos, hiszen a fizikai világhoz a tudatos élőlények is hozzátartoznak, annak legfigyelemreméltóbb alkotóelemei közé tartoznak.”

„Ha a mentális jelenségek nem kizárólag fizikai természetűek, akkor a fizikai tudomány nem képes teljes mértékben megmagyarázni őket.”

„Első látásra rendkívül valószínűtlennek tűnik, hogy az általunk ismert élet fizikai véletlenek sorozatának és a természetes szelekció mechanizmusának eredménye.”

„Az elme nem egyszerűen utólagos járulék vagy véletlenek eredménye, hanem a természet egyik alapvető aspektusa.”

(Thomas Nagel, Mind and Cosmos: Why the Materialist Neo-Darwinian Conception of Nature is Almost Certainly False, Oxford University Press, 2012.)

2. Az élet nem egyszerűen fizika és kémia

Hans Driesch

Hans Driesch (1867–1941) kísérleti embriológus volt, aki a magzati fejlődés vizsgálata során jutott arra a következtetésre, hogy az élő szervezetek működése nem magyarázható pusztán mechanikus módon. Driesch egy kifejezetten nem anyagi természetű életelvről beszélt. Erre az entelechia fogalmát használta:

„Az entelechia egy sajátos, nem anyagi és nem térbeli tényező, amely azonban behatol a térbe, és ott hat.”

„A funkcionális élettan minden területén olyannyira divatos mechanisztikus magyarázatokról valóban elmondható, hogy lényegében mindenütt kudarcot vallottak.”

„Van valami a szervezet viselkedésében – a szó legtágabb értelmében –, ami ellenáll annak, hogy szervetlen folyamatokra vezessük vissza, és ami megmutatja, hogy az élő szervezet több, mint részeinek puszta halmaza vagy összessége.”

Hans Driesch: The Science and Philosophy of the Organism. Adam and Charles Black / Macmillan, 1908.

Henry Quastler

Henry Quastler (1908–1963) a biológiai információ és a biológiai szerveződés egyik úttörő kutatója volt. Arra mutatott rá, hogy az információ maga nem azonosítható az anyagi hordozójával.

„Új információ létrejöttét rendszerint tudatos tevékenység eredményének tekintjük.”

(Henry Quastler: The Emergence of Biological Organization. Yale University Press, 1964.)

Paul Davies

Paul Davies kortárs brit elméleti fizikus, aki sokat foglalkozott az élet eredetével és azzal a kérdéssel, hogy vajon az élet puszta kémiai szükségszerűség-e. „Az ötödik csoda” című könyvében a DNS-t és az élő sejtet információs rendszerként tárgyalja, az élet eredetét pedig a modern tudomány egyik nagy megoldatlan problémájaként írja le.

„Már elöljáróban le kell szögezni, hgy az élet eredete továbbra is mély rejtély.”

 

„Amikor nekiláttam ennek a könyvnek, meg voltam győződve arról, hogy a tudomány már közel jár az élet eredete rejtélyének megoldásához. … Miután egy-két évet töltöttem a terület kutatásával, most úgy vélem, hogy továbbra is hatalmas szakadék tátong a megértésünkben. Ez a megértésben tátongó szakadék nem egyszerűen bizonyos technikai részletek ismeretének hiánya; hanem jelentős fogalmi hiányosság.”

(Paul Davies: The Fifth Miracle: The Search for the Origin of Life. Allen Lane, 1998.)

Stephen C. Meyer

Stephen C. Meyer geofizikus végzettségű tudományfilozófus, aki főként a DNS-ben található információ eredetével foglalkozik. A biológiai információ létéből intelligens okra következtet vissza. Szignó a sejtben című, bestseller könyvének központi érve szerint a DNS-ben található digitális információ eredete nem magyarázható meg kielégítően pusztán kémiai folyamatokkal.

„Az ok az intelligencia, az elme vagy tudatos tevékenység.”

Stephen C. Meyer, Signature in the Cell: DNA and the Evidence for Intelligent Design. HarperOne, 2009.

Az élet mesterséges létrehozásának problémája

Louis Pasteur – a biogenezis klasszikus tétele

Louis Pasteur (1822–1895) a mikrobiológia egyik megalapítója volt. Híres lombikkísérleteivel döntő csapást mért a spontán életkeletkezés klasszikus elméletére, amely szerint mikroorganizmusok jelen körülmények között, élettelen anyagból, spontán módon keletkezhetnek.

„A spontán nemzés tana soha nem fog felépülni azután a halálos csapás után, amit ez az egyszerű kísérlet mért rá.”

(Louis Pasteur: Des générations spontanées. Sorbonne-előadás, Párizs, 7 April 1864.)

James Tour                                       

James M. Tour szintetikus szerves kémikus és nanotechnológus. Az abiogenesis és prebiotikus kémia modelljeinek kritikusa. Az élő szervezetek alapvető építőköveinek, a fehérjéknek, a lipideknek, a szénhidrátoknak és nukleinsavaknak a prebiotikus létrejöttét és működő rendszerbe szerveződését rendkívül nehéz problémának tekinti. Hangsúlyozza, hogy a mai kémia rendkívül messze áll attól, hogy élettelen kiindulási anyagokból valódi sejtet hozzon létre.

„Fogalmunk sincs, hogyan történt ez.”

„Még a modern eszközeinkkel sem tudjuk, hogyan hozzunk létre életet.”

„Az az alap, amelyre tudósként támaszkodunk, annyira bizonytalan, hogy nyíltan annak kell neveznünk a helyzetet, ami: rejtély.”

„A tudósoknak nincsenek olyan adataik, amelyek alátámasztanák az élethez vezető molekuláris evolúciót.”

„Egy teljesen eltérő tudományos megközelítést kell alkalmaznunk, hogy feltárjuk az élet eredetét.”

James Tour: We’re Still Clueless About the Origin of Life. In: The Mystery of Life’s Origin: The Continuing Controversy; American Thought Leaders és kapcsolódó előadások/interjúk, 2025–2026.

Alireza K. Ziarani és Ali N. Valizadeh

Alireza K. Ziarani biomediciális mérnök és Ali N. Valizadeh matematikus tudományfilozófiai témákkal is foglalkoznak. Közös könyvükben aza kérdést teszik fel, hogy elviekben létrehozható-e mesterségesen élet. Elemzésük szerint:

„Soha nem leszünk képesek pusztán fizikai eszközökkel mesterségesen életet létrehozni.”

„Egy élőlény pusztán fizikai dolgokból történő létrehozása egyenértékű azzal, mint ha a semmiből valamit akarnánk előállítani.”

A szerzők az élethez egy nem fizikai természetű, szellemi tényezőt kapcsolnak, és azt állítják, hogy fizikai eszközökkel legfeljebb mechanizmust lehet létrehozni, valódi élőlényt sohasem.

(Alireza K. Ziarani & Ali N. Valizadeh: In Search of Life: A Mathematico-Philosophical Journey. Springer, 2026, különösen „In the Wake of the Soul’s Return” című fejezet.)

3. Kortárs neurobiológiai megfogalmazások

Freund Tamás – magyar agykutató

Freund Tamás (1959–) a magyar idegtudomány nemzetközileg elismert kutatója, az MTA volt igazgatója. Kifejezetten megkülönbözteti az agyat és a lelket, és nem tekinti az öntudatot egyszerűen az agyi komplexitás mennyiségi következményének. Érvelése szerint az idegsejtek pusztán anyagi működéséből nem vezethető le kielégítően a tudat, az öntudat és a szabad akarat. Szerinte mindezek a tényezők az agyi folyamatokra ható, irányító szerepet töltenek be. Ezért az agyat nem a tudat létrehozójának, hanem a nem anyagi eredetű lélek megnyilvánulási közegének tekinti.

„Nem hiszem, hogy egyetlen »egymillió dolláros« kérdés megválaszolásával például megtudnánk, hogy hol lakik a tudat az agyban. (…) Esetleg nem is magyarázható a megjelenése az agy fizikokémiai folyamataival?”

“Nem gondolom, hogy [az agy] képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.”

„A mennyiségi különbség még nem jelenti, hogy (az agy) egy bizonyos küszöbértéket elérve kitermel magából egy önmagát irányító én-tudat.”

“az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket.”

„Az agy… az a szervünk, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára.”

(Chikán Ágnes, Levelek a tudás fájáról. Beszélgetések hívő természetkutatókkal, Agroinform, Budapest, 2005, 173 o.; Szám Kati: „Freund Tamás agykutató: Az önzés evolúciós zsákutca”, Képmás, 2014. április 30.; ELTE portré Freund Tamásról; MTA portré Freund Tamásról; Szőnyi Szilárd: Istenadta. Hati Válasz Kiadó, 2011.)

Michael Egnor – kortárs idegsebész

Michael Egnor kortárs amerikai idegsebész, aki több mint 7000 agyműtét végzett már. Egnor szerint az idegtudomány számos jelenséget képes az agy működésével kapcsolatba hozni, de ebből nem következik, hogy maga a tudatos én azonos lenne az aggyal. Álláspontja kifejezetten dualista. Wilder Penfield munkásságáról beszélve saját következtetését így fogalmazta meg:

„Az elmúlt évszázad idegtudományi kutatásainak legjobb eredményei egyértelműen a lélek létezése, valamint elménk olyan aspektusainak létezése felé mutatnak, amelyek nem az agyból származnak.”

„Az agy nem magyarázza meg teljes egészében az elmét. Az elme bizonyos részeit megmagyarázza, de nem az elme egészét.”

„Az elmének van olyan aspektusa, amely nem az agyból származik.”

“Különösen az értelem és az akarat nem az anyagból származnak, hanem immateriálisak, olyan dolgok, amelyeket Aquinói Tamás szellemnek nevezne. Az elme más képességei, például az észlelés, az emlékezet és a képzelet azonban fizikai természetűek. Közvetlenül kapcsolódnak az agy anyagához, és az agy anyaga hozza létre őket.”

“A lélek rendelkezik az értelem és az akarat képességeivel. Bár ezek kapcsolatban állnak a testtel, nem a testből származnak.”

„Az agyi állapotok tömeggel, energiával, tömegvonzással, kiterjedéssel és kémiával járnak. A mentális állapotok érzéseket, hiteket, észleléseket és szándékokat foglalnak magukban. A két halmaz között nincs átfedés.”

„A tudat, mint a tapasztalásunk közege, önmagában nem része az anyagi világnak. Ezért nem is olyasmi, aminek az anyagi világban helyet lehetne kijelölni.”

(Michael Egnor, American Thought Leaders: Does the Soul Exist Outside the Brain? Insights from a Neurosurgeon. 2025/2026.; Mind Matters: Dualism Is Best Option for Understanding the Mind and the Brain, 2021.; The Immortal Mind: A Neurosurgeon’s Case for the Existence of the Soul.)

4. Halálközeli élmények és reinkarnációs emlékek kutatása

Pim van Lommel

Pim von Lommel (1943–) holland kardiológus, a hollandiai szívmegállás-vizsgálatok egyik vezető kutatója.

„Jó okunk van azt feltételezni, hogy tudatunk, az énünk folytonos megtapasztalásával együtt, nem mindig esik egybe agyunk működésével.”

„A kifinomultabb vagy nem lokális tudat, változatlan énazonossággal, úgy tűnik, a halott testtől függetlenül is megtapasztalható.”

(Pim van Lommel: Near-death experiences: the experience of the self as real and not as an illusion. Annals of the New York Academy of Sciences 1234 (2011), 19–28.)

Bruce Greyson

Bruce Greyson (1946–) pszichiáter, a University of Virginia professzor emeritusa, és a halálközeli élmények egyik legfontosabb modern kutatója.

„A bizonyítékok inkább arra utalnak, hogy a tudat az agyi működéstől függetlenül is képes működni.”

„Az agy a gondolatok szűrőjeként vagy értelmezőjeként szolgál a fizikai test javára.”

„Ha igaz, hogy az emberek akkor is folytatják a gondolkodást, amikor az agyuk leállt (…) akkor az egyetlen megoldás, amit látok, hogy a tudat nem az agyban gyökerezik.”

(Bruce Greyson-interjú, Spirituality & Health, 2021)

Ian Stevenson

Ian Stevenson (1918–2007) kanadai születésű amerikai pszichiáter, az University of Virginia tanszékvezető professzora volt. Több mint negyven éven át olyan kisgyermekek beszámolóit gyűjtötte és ellenőrizte, akik spontán módon állították, hogy egy korábbi életükre emlékeznek. Alaposan vizsgálta azokat az eseteket, amelyekben a gyermekek által közölt adatok egy korábban élt személy életével ellenőrizhető módon összefüggtek. Mintegy 2600 esetet gyűjtött össze, közülük számosat részletesen publikált. Legfontosabb művei: Twenty Cases Suggestive of Reincarnation (1974), Children Who Remember Previous Lives (1987), Reincarnation and Biology (1997).

„Csupán az embernek arra az összetevőjére kívánok utalni, amely jelenlegi tudásunk szerint nem tartozik fizikai testéhez, és amely a fizikai halál után is fennmaradhat.”

„A reinkarnációra vonatkozó rendelkezésünkre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy az élő embereknek van elméjük – vagy ha úgy tetszik, lelkük –, amely életükben élteti őket, és haláluk után is fennmarad.”

„Úgy gondolom, hogy más tudományterületek kutatóinak semmit sem kell feladniuk azon kívül, hogy bizonyos feltevéseiket – például azt, hogy az ember nem más, mint fizikai test – felülvizsgálják, ha nyitottan megvizsgálják a halál utáni életre vonatkozó bizonyítékainkat.”

Azt gondolom, hogy más tudományágak tudósai semmi mást nem veszíthetnek, csupán néhány előfeltevésüket – például azt, hogy az nem több a fizikai testénél – hogyha nyitottan gondolkodva tanulmányozzák a halál utáni életre vonatkozó bizonyítékainkat.”

„Soha nem volt célom, hogy bizonyítsam a reinkarnációt, csak az, hogy megtaláljam és bemutassam mindazokat a bizonyítékokat, amelyek lehetségessé teszik azt.”

Jim B. Tucker

Jim B. Tucker a University of Virginia Division of Perceptual Studies pszichiátere.

„Kisgyermekek időnként azt mondják, hogy emlékeznek egy másik életre, amely megelőzte jelenlegi életüket. (…) Sokan közülük olyan konkrét részleteket mondanak, hogy ezek alapján be lehet azonosítani ezt a korábbi életet.”

(Jim B. Tucker: Before: Children’s Memories of Previous Lives, 2021.)

Összegzés

A tanulmányban bemutatott tudósok és gondolkodók nem alkotnak egységes filozófiai vagy tudományos iskolát. Különböző korszakokban, különböző tudományterületeken és egymástól jelentősen eltérő filozófiai háttérrel dolgoztak. Mégis kirajzolódik munkáikból néhány közös kérdés, amelyek egyaránt megkérdőjelezik az élet és a tudat materialista értelmezését.

Az első csoportba azok tartoznak, akik szerint a tudat és az elme nem vezethető vissza egyszerűen az anyag, illetve az agy működésére. Alfred Russel Wallace már a 19. században úgy érvelt, hogy nem érthető, miként keletkezhetne tudat egy eredetileg teljesen tudattalan anyagi rendszerből. John Eccles Nobel-díjas neurofiziológus ennél is tovább ment, és az öntudatos elmét az agytól megkülönböztethető entitásként értelmezte. Wilder Penfield idegsebész több évtizedes agykutatás után jutott arra a következtetésre, hogy az emberi létet célszerű két alapvető tényezőre, az agyra és az elmére bontani. Erwin Schrödinger a tudatot nem tartotta az általunk leírt anyagi világ egyszerű részének, Max Planck pedig a tudatot alapvetőnek, az anyagot pedig abból származtatottnak tekintette. James Jeans az elme kozmikus szerepét vetette fel, David Chalmers pedig a kortárs filozófiában mutatta meg, hogy a szubjektív tapasztalat úgynevezett „nehéz problémája” nem oldható meg egyszerűen az agyi folyamatok leírásával. Roger Penrose más irányból, a számításelmélet és a tudat kapcsolatát vizsgálva kérdőjelezi meg, hogy a tudat pusztán algoritmikus információfeldolgozás eredménye lenne. Thomas Nagel pedig – vallási érvelés nélkül – arra mutat rá, hogy a tudatos tapasztalat redukálhatatlansága komoly akadályt jelent a kizárólag a fizikai tudományokra épülő naturalista világmagyarázat számára. Szerinte a fizikai leírás a valóságnak csak egy részét ragadja meg.

A második csoportba azok a gondolkodók sorolhatók, akik magának az életnek a fizikai és kémiai folyamatokra való teljes visszavezethetőségét kérdőjelezik meg. Hans Driesch a fejlődésbiológiai kutatások alapján az élő szervezet sajátos szerveződését hangsúlyozta, és az entelechia fogalmával próbálta megragadni azt, ami szerinte nem vezethető vissza pusztán mechanikus folyamatokra. Henry Quastler a biológiai információ és szerveződés problémáját vizsgálta, Michael Polanyi pedig azt hangsúlyozta, hogy a magasabb szintű biológiai szerveződési elvek nem azonosíthatók a fizika és a kémia törvényeivel. Paul Davies az élet eredetét továbbra is mély rejtélynek tekinti, és rámutat arra, hogy az élet keletkezésének problémája nem egyszerűen néhány hiányzó technikai részlet kérdése. Stephen C. Meyer a biológiai információ eredetét vizsgálva intelligens okra következtet, James Tour pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a prebiotikus kémiától a működő, önfenntartó élő sejtig vezető teljes folyamatra jelenleg nincs kielégítő kémiai magyarázat. Alireza K. Ziarani és Ali N. Valizadeh még radikálisabb filozófiai álláspontot képviselnek: szerintük az élet olyan sajátosságokat mutat, amelyek túlmutatnak a kortárs fizika mechanisztikus keretein. Elemzésükbe a lélek fogalmát is beemelik.

A harmadik csoportot azok a kortárs neurobiológiai és idegtudományi megközelítések alkotják, amelyek közvetlenül az agy és az elme kapcsolatát vizsgálják. Freund Tamás magyar neurobiológus szerint az agy komplexitásának növekedése önmagában nem magyarázza meg az öntudat, a szabad akarat és a nem anyagi természetű elme megjelenését; felfogásában az agy inkább a lélek megnyilvánulásának közege. Michael Egnor idegsebész szintén különbséget tesz az agy által létrehozott mentális funkciók és az értelem, illetve az akarat között, amelyeket nem tart az anyagból származtathatónak. Ezek az álláspontok azért figyelemre méltók, mert bár nem tekinthetőek tudományos konszenzusnak, képviselőik nem pusztán általános filozófiai érvekre támaszkodnak, hanem az idegrendszer működésének közvetlen vizsgálatából indulnak ki.

A negyedik csoportba a halálközeli élmények és a korábbi életekre emlékező gyermekek kutatói tartoznak. Pim van Lommel kardiológus a szívmegállás után átélt halálközeli élmények alapján arra mutat rá, hogy a tudat működése nem minden esetben esik egybe az agy működésével. Bruce Greyson pszichiáter hasonlóképpen olyan tapasztalatokat vizsgál, amelyek felvetik az agyi működéstől részben független tudat lehetőségét. Ian Stevenson több mint negyven éven keresztül több ezer olyan gyermek esetét dokumentálta, akik spontán módon korábbi életük emlékeiről számoltak be, és amelyek közül számos esetben a közölt adatok egy konkrét elhunyt személy életével voltak összevethetők. Jim B. Tucker folytatta ezt a kutatási programot. Ezek a vizsgálatok nem bizonyítják feltétlenül a reinkarnációt vagy a testtől független lélek létezését, de olyan empirikus jelenségeket tárnak fel, amelyek értelmezése nehézséget jelent egy olyan világkép számára, amely az emberi személyt teljes egészében a fizikai testtel és annak agyi folyamataival azonosítja.

A bemutatott szerzők tehát eltérő pontokon és eltérő erősséggel kérdőjelezik meg a materialista redukcionizmust. Egyesek a tudat filozófiai problémájából indulnak ki, mások az élő szervezet sajátos szerveződéséből és az élet eredetének nehézségéből, megint mások az agy és az elme kapcsolatának neurobiológiai kérdéseit vizsgálják, míg a halálközeli élmények és a korábbi életekre vonatkozó emlékek kutatói olyan empirikus eseteket gyűjtenek, amelyek a tudat testhez való viszonyának újragondolására késztetnek. Közös következtetésük az, hogy az élet, a tudat és az emberi személy természetének teljes magyarázata nem tekinthető lezártnak pusztán a fizikai folyamatok leírásával. Éppen ez adja e különböző kutatási irányok közös jelentőségét: megmutatják, hogy a tudományos világképen belül is léteznek olyan komoly filozófiai és tudományos kérdések, amelyek túlmutatnak a szűken értelmezett materialista redukcionizmus keretein.

Diskurzus dr. Tasi István – Isvara Krisna Dasa és Dobson Szabolcs között.