A tehénvédelem fontossága
Krisna-völgy Tehénvédelmi Központja szinte a völgy megalapításával egy időben létesült, hiszen a Krisna-hívők egyik – ha nem a legfontosabb – célja a védikus kultúra bemutatása mellett az ahimszá, az erőszakmentesség elvének alkalmazása a gyakorlatban. Mit is jelent ez?
Elsősorban könyörületességet. Ne okozzunk nehézséget, fájdalmat másoknak. Ugyanakkor támogassuk és védelmezzük a ránk bízott életeket, legyen az akár egy gyermek, akár egy állat. Ezért a Krisna-hívők szigorú vegetáriánusok. Szeretettel és tisztelettel közelítenek az állatok felé.
A Manu Szamhitában, az emberiség első törvénykönyvében is találhatunk egy bekezdést az állatok megöléséről. Manu azt mondja, hogy az állatok megölésének tettében sokan vesznek részt bűntársakként, s mindannyian gyilkosként büntethetők, ugyanúgy, mint egy összeesküvés résztvevői, akik egy embert ölnek meg együtt. A Manu Szamhitá nagyon szigorúan fogalmaz – éppen az élőlények védelme érdekében:
„Aki engedélyt ad, aki megöli az állatot, aki eladja a levágott állatot, aki megfőzi, aki segít az étel kiosztásában és végül aki megeszi ezt a megfőzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat megbüntetik”.
Élőlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége ellenére sem, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyéből megöljön egy élőlényt.
Az emberi civilizáció célja a brahminikus (jóság kötőerejében lévő) kultúra megteremtése, és ennek fenntartásához elengedhetetlen a tehénvédelem.
A védikus kultúrában a tehenet anyaként tisztelik, mert önzetlenül táplálja tejével az embereket, mint egy szerető édesanya. A tej csodálatos, minden olyan vitamint és ásványi anyagot tartalmaz amely az ember magasabbrendű célok eléréséhez szükséges fiziológiai állapotának fenntartásához kell. Ezért a teheneket gondoskodással, figyelemmel veszik körül, s életük végéig békében és háborítatlanul élhetnek. Krisna-völgyben például gyakoriak a 20 év körüli jószágok is.
A bika az erkölcsi elvek jelképe, a dharma, 4 lába a vallás 4 pillérét jelképezi: a lemondás, tisztaság, kegyesség és az igazmondás. Ha a bika és a tehén boldogok, akkor tudhatjuk, hogy az emberek a világban szintén boldogok lesznek. Ez amiatt van, hogy a bika segíti a gabonatermesztést a földeken, és a tehén adja a tejet, a csodát, ami minden fontos tápanyagot és fehérjét tartalmaz. A tehénvédelem Krisna, a növénytermesztés jelképesen Balaráma feladata, vagyis tiszta és egyszerű életvitelt élve ez a kettő szükséges a bőséghez.
Indiában a mai napig is háborítatlanul sétálnak a tehenek, bikák az utcán. Szelídek, nem bántanak senkit és őket sem bántja senki. Nyugati világunkban egy bikával szembekerülni egyenlő az életveszéllyel. Mi lehet a különbség az évezredes tradíción kívül?
A szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók. Ázsiában a „brahman”, vagy zebu típust találhatjuk, míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha a megszokott. A bos indicus, vagyis a zebu, melyet India utcáin sétálva láthatunk az évezredek óta tartó védelem és megbecsülés következtében szelíd, békés állat. Ellenben nyugati „társa”, a bos taurus bikaviadalokra tenyésztett, agresszív fajta.
Kínos kérdés: a kasztrálás etikája
Krisna-völgy Tehénvédelmi Központjában magyar tarka, tiroli borzderes és zebu fajtájú egyedek is találhatóak. A zebuk kivételével a fiatal bikákat – mint most Rádzsát is, a HarmoNet kis bociját – pontosan veszélyességük és későbbi munkába foghatóságuk miatt kasztrálják, egy olyan módszerrel, mely akkora fájdalmat okoz csupán, mint amikor egy kislánynak kilyukasztják a fülét.
Felmerülhet a kérdés, van-e jogunk ezt tenni? Megkérdeztük Dr. Nagy Krisztina (PHD, SZIU, Faculty of Veterinary Science) nemzetközileg elismert állatorvost és terapeutát – egyben Krisna-hívő lelkészt – erről a témáról:
„Az első, ami eszembe jut, hogy amíg a nem kívánt népesség keletkezése érdekében nekünk embereknek van lehetőségünk döntést hozni és ezáltal szabályozni mikor, kivel vállalunk gyereket, az állatoknak ehhez hasonló felelősségteljes gondolatok nem jellemzően születnek meg a fejükben. Ugyanakkor a hormonok tombolása jelentősen nehezíti saját maguk számára is az életüket. Sokkal rosszabb nekik, hogy folyamatosan pl. pározni szeretnének párzási szezonban a hormonok miatt, de erre nincs lehetőségük, mint az, hogy ki lettek egykor herélve. Amellett, hogy könnyebben kezelhetőek, kevésbe veszélyesek a velük dolgozó emberek számára, továbbá könnyebben együtt lehet őket tartani csoportban, ami sokkal fontosabb állatjóléti szempontból, mint a párzási ösztön érvényesítése.
Mivel mi emberek vagyunk felelősek a keletkezett utódok felneveléséért és kb. 15-20 éven keresztül történő gondos gazda módjára való tartásáért, miénk a felelős döntéshozatal abban is, hogy kiválasszuk, melyik hím, melyik nősténnyel pározzon, ezáltal olyan utód szülessen, aki az adott környezetben az adott viszonyokat legjobban elviseli, ill. az igényeket legjobban kiszolgálja (adjon tejet, de legyen igénytelen, kevésbé hajlamos betegségekre és emellett legyen szelíd is). Továbbá figyelembe kell venni azt is pl., hogy a korábbi állomány (magyar tarkák) között időskori rákos megbetegedések nagyon gyakoriak, több esettel találkozhattunk Krisna-völgyben is, és ebből kifolyólag szakmai tudásuk legjavát hozva a Krisna-hívők összeállítottak egy tudományos alapokon nyugvó tenyésztési tervet hosszú és rövid távú célokat egyaránt figyelembe véve. Összevetve a herélés előnyeit és hátrányait, nem valószínű, hogy állatjóléti szempontból az említett kellemetlenséget leszámítva (pl. herélés folyamata) megviselődnének, figyelembe véve, hogy összességében boldogabb és kiegyensúlyozottabb életük lesz ezáltal.”
A magasabb cél érdekében néha vállalnunk kell egy kis kényelmetlenséget. Rádzsa, biofarmunk tehenészetének új jelképe erős, jól fejlett, szép állat, de hogy beilleszkedhessen ebbe a közösségbe és munkájával hasznos tagjává válhasson Krisna-völgy társadalmának szükséges volt ez a lépés. Különleges szerepe lehet az ökörerővel végzett munka felélesztésében és tanításában. A gabonatermesztés ősi módszerein túl a betakarításban és szállításban is lehet használni őket.
Gabona és tej – a jó táplálék
Az étel élet. Egyetlen szerepe az élet meghosszabbítása, az elme tisztítása és a fizikai erő növelése. A kiváló szaktekintélyek a múltban kiválasztották azokat az ételeket, amelyek a legjobban elősegítik az egészség megőrzését és a hosszú életet. Ide sorolhatók a tejtermékek, a cukor, a rizs, a gabona, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A jóság kötőerejében élők nagyon kedvelik az ilyen táplálékot. Egyes ételek, például a sült kukorica és a melasz önmagukban nem ízletesek, mégis finomak lehetnek, ha tejjel vagy más étellel együtt fogyasztjuk őket. Ekkor a jóság minőségébe tartoznak. Ezek az élelmiszerek tiszta természetűek; egészen mások, mint az olyan szennyezett dolgok, mint a hús és az alkohol. Az állati zsiradékot megkaphatjuk a legcsodálatosabb étel, a tej formájában is. A tej, a vaj, a sajt és a többi tejtermék úgy ad állati zsírt, hogy nem szükséges hozzá ártatlan teremtményeket elpusztítani. A tehenek és az ökrök szerepe ezért nagy ebben a kultúrában. A tehén adja a tejet, az ökör pedig munkájával segít a gabona termesztésében.
Krisna-völgy Tehénvédelmi Központjában az állatok gondozása a fent leírt alapokon nyugszik. Így lehet megvalósítani az egymás kölcsönös megbecsülésén és tiszteletén alapuló védikus kultúrát. Haré Krisna!
Kartika dd
Rádzsa boci gazdája idén fő médiátámogatónk: a HarmoNet 🙂