Lelki gondoskodás már a pocakban is

A Védikus szentírások tanításai szerint a szülők felelőssége – csakúgy, mint a társadalomban más, vezető szereppel felhatalmazott személyeké – igen nagy. Nem csak anyagi és mentális szempontból kell gondoskodniuk a rájuk bízottakról, hanem lelki felemelkedésüket is segíteniük kell, egyengetni útjukat a felszabadulás felé. Krisna-völgy mindkét szempontból ideális hely a gyerekek számára. Saját családom életének mozzanatait leírva szeretném bemutatni, milyen módon gondoskodunk Krisna-völgyben az új jövevényekről.

A védikus tanítások alapján a gyermeknevelés már a fogantatáskor elkezdődik. Amikor egy pár késznek érzi magát arra, hogy meghívjon egy lelket a családjába, a közösség áldását kéri. A fogantatás napján a házaspár azért imádkozik Krisnához, hogy küldjön el hozzájuk egy olyan személyt, aki szeretne a lelki életben tovább fejlődni, és tudják őt támogatni a tökéletesség elérésében.

Indiában a várandósság alatt számtalan rituálét végeznek el a magzat jóléte és a biztonságos szülés érdekében. Krisna-völgyben mi ezek lényegét megragadva a várandósság vége felé szoktunk közös éneklést szervezni. Emlékszem, milyen jól esett, mikor első babámat várva a néhány vendég helyett, akire számítottam a falu apraja-nagyja betoppant a házunkba és felváltva énekelték az Úr szent neveit, kérve Őt, hogy a pocakomban lakó kis jövevény biztonságban megérkezzen. Ilyenkor a híveket meg is vendégeljük, hogy áldásaikat megkapjuk.

Gyermekek éveEgyre növő hasammal sokat tevékenykedtem templomunk szentélyében, és próbáltam minél több lelki programban részt venni, tudva, hogy immár nem csak én, de a kisbabám is fejlődik e lelki tevékenységek által.  Kisfiam születése után néhány héttel a helyi szokások szerint az oltáron Krisna szolgálatába ajánlottuk őt. Körülbelül egy hónapos korától lehetőségeink szerint minden reggel felmentünk a templomba, hogy részt vegyünk a reggeli szertartásban. Babám a hordozókendőből kikukucskálva igencsak élvezte, ahogy pörögtem-forogtam vele a tánc és éneklés során, de olyan is volt, hogy a viszonylag hangos zene közepette egyszerűen elaludt. A reggeli előadást a szentírásainkból általában már a „babaszobában” hallgattuk végig. Ez egy gyerekeknek berendezett helyiség, ahol játszhatnak, a szülők pedig kihangosítva hallgathatják az előadást – már amennyire a „csatazaj” engedi. Van itt egy kis elkülönített szoba, ahol a kisbabákat meg is lehet szoptatni.

A csecsemők fél évig csak anyatejet fogyasztanak. Hat hónapos korukban az „anna-prasanna” (első gabona) szertartás keretén belül kapják meg az első szilárd (vagyis inkább pépes) ételt a hívők éljenzése közepette. Az első hajvágás alkalmával is egy hasonló ceremóniát tartunk, mikor a kisgyermek betöltötte az első életévét. Ennek értelme, hogy a lelki kultúrában az emberi élet minden mérföldkövét igyekeznek Krisnára emlékezve ünnepelni.

A lelki gondoskodás alapja – csakúgy, mint felnőttkorban – a hallás és éneklés. A gyerekek szüleiktől sok mesét hallanak Krisnáról, Rámáról, inkarnációikról és híveikről. A Krisna-hívő anyukák és pedagógusok munkája nyomán ma már sok magyar nyelvű mesekönyv is elérhető, hogy a lelki kultúra elsajátítását a legkisebbeknek is könnyebbé tegye. A templomi programokon való jelenlét garantálja, hogy a gyerekek is részt vegyenek Krisna dicsőítésében, de gyakori, hogy kis játékhangszereiket felkapva otthon is dalra fakadnak. Látható, hogy amit nekünk hosszú évekig tartott megtanulni, nekik mennyire természetes. A gyerekek kiskorukban szivacsként szívják magukba az őket körülvevő kultúrát, ezért fontos az, hogy a közösség és a róluk gondoskodó intézmények (óvoda, iskola) ugyanazt az értékrendet képviselik, amit szüleiktől is tanulnak.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen támogató közegben nevelhetem a gyermekeimet. Úgy érzem, nem adhatnék nekik jobb kezdetet egy tartalmas élethez, mint hogy egy lelki közösség támogató gondoskodásában cseperedhetnek fel.

Nisanta-líla deví dászí

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)