2014. november 13. (Csütörtök) – Corner Rendezvényközpont
Kedves Olvasónk! Képzelje el, hogy van egy kedves házaspár, akik mindketten, szinte egyszerre, váratlanul elveszítették a munkájukat, és nincs semmilyen tartalékuk, amihez nyúlhatnának. Ezzel egy időben azt is megtudják, hogy gyermeket várnak. Mivel életük anyagi alapjai teljesen bizonytalanná váltak, felmerül bennük a kérdés, hogy vállalni tudják-e ezt a gyermeket?
Ön szerint mi lenne a helyes döntés? A gyermek megtartása, vagy elvetetése?
Ha több embert megkérdeznénk, felettébb valószínű, hogy mindkét választásnak lennének támogatói, és ha három alternatíva lenne, akkor vélhetően mindháromnak. Ami azt jelenti, hogy a válaszolók a helyzet értékelésénél nem ugyanabból az értékrendszerből indulnak ki, mert nem igazán létezik olyan közös normarendszer, amely mindenki számára elfogadott módon megszabná, hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés.
Bár a véleményalkotás alapvető emberi jog, de arra való hivatkozással nem lehet tagadni a közös normarendszer meglétének szükségességét, amelyet a társadalom minden tagjának ismernie és alkalmaznia kellene. Az erkölcsi szabályrend, vagy az azt leképező jogrendszer ugyanis nem véleményeken, hanem a társadalom értékrendszerén nyugszik, és amikor ez az értékrendszer, így a ráépülő normarendszer is válságba kerül – szociológiai kifejezéssel ezt anómiának nevezik –, akkor az emberek viselkedése bizonytalanná válik, mert elveszítik az „erkölcsi iránytűiket”. Az emberek pedig olyan lények, akik a bizonytalanságot viselik el a legnehezebben. Ezt az is bizonyítja, hogy a súlyosan anómiás időszakokban mindig nagyon megugrik az öngyilkosságok száma.
A modern kor éppen arról nevezetes, hogy társadalmaiban nincs egységes értékrendszer, hanem többé kevésbé eltérő értékrendszerek élnek egymás mellett, és még jó, ha békésen megférnek. Így könnyen kialakulhatnak olyan, a média által előszeretettel bemutatott helyzetek, amelyekben az évezredekig erények tekintett tulajdonságok és tettek negatívnak tűnnek. Például a mértékletességet, vagyis dolgokról való bármilyen mértékű lemondást ostobaságnak, az alázatosságot megvetendőnek, a szabadságot pedig szabadosságnak és tehernek élhetik meg az emberek.
De akkor mindennapi életünk döntéseinél – a tételes jogon túl – honnan tudjuk, hogy mi lenne a helyes és mi a helytelen? Mi alapján lehet ezt eldönteni?
Nos, ezektől a kérdésekről fog szólni ez a konferencia. Vagyis az erkölcsről, amelyet az ősi indiai védikus irodalom dharmaként határoz meg.
Azonban ami a legélesebb, a leginkább húsbavágó kérdés, amelyet a konferencia címében szereplő, József Attila Két hexameteréből kölcsönzött verssor is feszeget: megéri-e a mai világban erkölcsösnek lenni és helyesen cselekedni? Amikor azt látjuk, hogy azok jutnak látványosan előre, azok boldogulnak, akik nem tartják be olyan aggályosan az erkölcsi szabályokat és a törvényeket. Akik mindig megtalálják a kiskaput vagy a megfelelő kapcsolatot. Akik korrumpálnak másokat és akik korrumpálódnak maguk is. Nem inkább csak a balekok, a vesztesek ragaszkodnak makacsul a szabályok betartásához, a helyes viselkedéshez?
Talán azért gondoljuk, hogy jó helyesen viselkedni, mert valahol mélyen tudjuk, hogy még ha ez néha nagy áldozattal jár is, igazából sokkal jobban megéri, mint rosszul, bűnösen cselekedni? Mert a helyes viselkedés valójában sokkal jobb életminőséget eredményez?
A konferencián való részvétel ingyenes!