Tudósok azonosították az ősi Rāmāyana eposz helyszíneit

3 éven át tartó botanikai tanulmány bizonyítja, hogy a Rāmāyaṇa nem csak mítosz.

Azok, akik lekicsinyelték a Rāmāyaṇát, hogy csak mítosz, mende-monda, és az Úr Rāma pusztán egy kitalált karakter, ideje, hogy feladják ezt a szkeptikus nézőpontot. Néhány évvel ezelőtt két chennai székhelyű botanikus, egy 3 éven át végzett tanulmány során bebizonyította, hogy a Vālmīki által szerzett Rāmāyaṇa igaz történet, beleértve annak minden tényét, szereplőjét, tudományos és környezeti mozzanatát.

Mind a 182 növényi faj, amelyet a Rāmāyaṇa említ (köztük virágok, fák, stb.) valódinak bizonyultak. M. Amrithalingam és P. Shudakar, a két botanikus, akik a CPR Környezetoktatási Centrumban dolgoznak Chennaiban, meg tudják erősíteni a Vālmīki által lejegyzett eposzban említett flóra és fauna létezését.

„Nyomon követtük az Úr Rāma, Sītā és Lakṣmaṇa útját északról, Ayodhyāból indulva dél felé haladva, amerre a 14 éven át tartó erdei száműzetésük során is jártak. Meglepetésünkre az eposzban említett minden növényi fajt azonosítani tudtunk” – mesélte Amrithalingam úr a The Pioneernak. Shudhakar úr, mint rendszertani szakértő minden növényi fajt szanszkrit és latin néven is beazonosított.

A páros Ayodhyāból Citrakūṭa trópusi lombhullató erdejéig jutott. „Vālmīki pontosan ismerte a hely faunáját, flóráját és földrajzát. Pontosan ott és azt találtuk meg a helyszínen, amit és ahogy azt leírja a mű” – emelte ki Nandita Krishna, a CPREEC igazgatója, aki a projektet felügyelte.

Véleménye szerint a Rāmāyaṇa földrajzi szempontból rendkívül pontos. Az oldalakon leírt út pontosan beazonosítható és a helyi hagyományban visszakövethető. Mindez nem lehetséges úgy, hogy az író csak úgy elképzelte a fejében a történetet, írt valamit, és beleillesztette azt a helyi környezetbe a hitelesség kedvéért. Vālmīki sehol nem tévedett, noha pontosan azonosította a növény- és virágfajtákat, valamint a vadállatokat a régióban.

Sudhakar kiemelte, hogy a Rāmāyaṇában Sītāt, Rāmāt és Lakṣmaṇát óvatosságra intették a Daṇḍakāranya erdőbe való belépéssel kapcsolatban. „Ebben a régióban oroszlánok és tigrisek voltak az eposz szerint. Ma már itt nem találunk ugyan vadállatokat, mert az orvvadászok elpusztították őket, de a Bhimbetka szikla prehisztorikus barlangfestményein valóban oroszlánok és tigrisek láthatók, megerősítve Vālmīki megfigyeléseit.”

A Kishkinda nevű területet is pontosan olyan száraznak találták, amilyennek azt Vālmīki bemutatta. Citrakūṭa és Daṇḍakāranya erdeje napjaink Madhya Pradesh, Odisha és Andra Pradesh államainak határában fekszik, Panchavati pedig, ahonnan Sītāt elrabolta Rāvana, a Godavārī folyó partján, Mahārāṣṭra államban. Vālmīki bemutatta e régió biológiai sokféleségét és madárvilágát. Ezek az állatok a mai napig fellelhetőek itt (pl. páva, hattyú, gém, daru, szárcsa stb.).

Az Úr Rāma egy Sītāval és Lakṣmaṇával történő diskurzusban az útjuk során feltűnő fák és növények jelentségéről is beszél. Ezeket a fákat a mai napig imádatban részesítik (sthala vṛkṣa) pl. a tulasī, banyan és punnāga fákat. Ez is bizonyítja, hogy a Rāmāyaṇa nemcsak egy történet, hanem egy valódi krónika.

Útjuk végén a botanikusok Śrī Laṅkāra érkeztek, ahol a kutatás során ugyanúgy azonosították a különféle növény- és állatfajokat. Itt megtalálták Rāvana botanikus kertjét az Aśoka Vanát, amelyben a mai napig ott állnak az aśoka fák. „Az örökzöld Aśoka Vana olyan hely, ahol a természet teljes pompája megnyilvánul.

Ha Vālmīki nem írta volna le ilyen alaposan a hely topográfiáját, ökológiáját és geográfiai jellemzőit, nem tudta volna ennyire precízen megadni a cselekmény pontos helyszíneit és idejét.”

A két tudós kutatásaik eredményét a „Plant and Animal diversity in Vālmīki’s Rāmāyaṇa” kötetben publikálták, 2013-ban.

A fontosabb helyszínek, ahol az Úr Rāma járt 14 éves száműzetése során >>

(A sanskritemagazin.com nyomán Fodor Kata)

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)