A védikus kultúra többezer éves irataiban felbukkannak a macskafélék. Jellemzően tanító célzattal kerülnek előtérbe, a történetek aktualitása pedig egészen megdöbbentő. A macska üzeneteket közvetít számunkra a boldogulásról, az emberi kapcsolatokról, a pénzről, a jólétről, a szenvedésről és az örömről. Amit ez a négylábú követ hoz el nekünk többezer évvel ezelőttről, az most, a posztkoronális kor kezdetén rendkívül hasznos és megfontolandó. Nem baj, ha nem értünk egyet minden ponton ezekkel az időben és térben távolról érkezett elvekkel. A fontos az, hogy gondolkodjunk el rajtuk, használjuk elménk megkülönböztető készségét, és bármiről is legyen szó, tudatosan viszonyuljunk az élet minden területéhez. Gondolkozzunk. Aktívan és mindig. Előző lapszámunkban elkezdett témát boncolgatunk tovább.
A cikk első részét itt tudod elolvasni >>
A Mahabharata egy ősi, a legszerényebb becslések szerint is háromezer, más források szerint ötezer-háromszáz éves hindu eposz, ami mintegy százezer versszakával a világirodalom leghosszabb műve. Ennek részét képezi a Bhagavad-gíta, amit szentírásként tartanak számon. Számos feldolgozása ismeretes, egyebek között egy kilencórás filmadaptáció, de a modern indiai filmipar számtalanszor karolta fel a fordulatos cselekményű történetet. Ennek 12. könyvében, melyet A Béke Könyvének -Shanti Parva- neveznek, található a következő, macskás tanítás, ami magyar nyelven nem is jelent meg egészen mostanáig-, a Szerző saját fordítását olvashatják:
A macska és az egér története
Valaha egy hatalmas erdőben élt egy Palita nevű egér. Egy terjedelmes banyanfa aljában lakott, ugyanannak a fának az egyik ága pedig egy macskának is otthont adott, akit Lomasának hívtak, és aki a fát látogató madarakból táplálkozott. A közelben lakott egy chandala vadász is. Minden éjjel különböző állatok sétáltak a csapdáiba, ő pedig hajnalonként begyűjtötte az áldozatául esetteket. Egy éjjel Lomasa, a macska váratlanul az egyik csapda foglya lett. Palita, az egér kijött a lyukból, és nekiállt lakomázni a húsmaradékból, amit a vadász hagyott hátra maga után. Az egér még a magatehetetlen macskára is felállt, ami kiszolgáltatottan feküdt a csapdában. Hirtelen Palita egér két veszélyt is észrevett. Az egyik Harita, a mongúz volt, akit az egér szaga csalogatott oda, a másik pedig Chandraka, az éles csőrű bagoly személyében érkezett az egyik faágra. Az egér rájött, hogyha leereszkedik a csapdáról a földre, akkor a mongúz biztosan lecsap rá, ha azonban ottmarad, akkor viszont rövidesen a bagoly martalékává válik. Arra gondolván, hogy a legjobb egy ellenségnél menedéket lelni, ha azzal elháríthat egy erősebb ellenfelet, megkísérelt védelmet keresni a macskánál. Így szólt hát hozzá: „Ó, macska, élsz? Békét szeretnék kötni veled, mert mind a bagoly, mint a mongúz szándékában áll belőlem vacsorát csinálni. Kiszabadítalak, ha megfogadod, hogy nem ölsz meg. A segítségem nélkül nem tudsz innen elmenekülni. Az a fa, ami segíti az embert, hogy áthaladjon egy folyón, az ember segítsége nélkül nem jutna át a folyón. Meneküljünk el hát egymást segítve ebből a kedvezőtlen helyzetből. mit szólsz?” Lomasa kifejezte egyetértését, és az egér hamarosan annak teste alá bújt, mintha az lenne a szülője. Mivel esélyük sem volt így elkapni a zsákmányt, a bagoly és a mongúz elhagyták a terepet. Ekkor az egér elkezdte elrágni a csapda köteleit, ám igen lassú sebességgel. Hamarosan a macska türelmetlenné vált, és ezt kérdezte Palitától: „Elfelejtetted a szavaidat most, hogy már nem fenyeget veszély? Gyorsabban dolgozz, mert a vadász nemsokára itt lesz!” Palita így felelt: „Nem akarom elkapkodni a munkámat, de a megfelelő időben szabadon engedlek téged. A nem megfelelő időben elkövetett cselekedet nem hozza meg a kívánt eredményt. Ha most elengedlek téged, biztos, hogy megeszel engem. Akkor foglak kiengedni, amikor a vadász már felbukkan. Abban a percben a szíved nem arra fog figyelni, hogy engem megegyél, hanem arra, hogy menekülj a vadász elől. Ezt a pillanatot fogom kihasználni, hogy megmentsem a saját életem.” A kétségbeesett Lomasa így szólt: „A becsületesek nem ilyen módon fizetik vissza az adósságaikat a barátaiknak. Kérlek, sietve cselekedj.” Erre az egér ezt válaszolta: „Ó, macska, figyelj rám. A barátság, amelyben félelem van, és ami nem tartható fenn félelem nélkül, hanem csak nagyon óvatosan, mint egy kígyóbűvölő keze, aki nagyon figyel a méregfogakra. Biztos lehetsz abban, hogy az utolsó kötelet is elrágom a mindkettőnk számára megfelelő időben.” Ahogy a macska és az egér eképpen beszélgettek, az éjszaka lassan elmúlt. Hamarosan a chandala vadász, akit Parighának hívtak, feltűnt a színen. Ígéretéhez hűen az egér a macskát tartó utolsó kötelet is elrágta. A hurokból megszabadult macska vihargyorsan elrohant, és felmenekült a fára. Az egér is a biztonságot nyújtó kis odúba szaladt. A vadász minezt végignézte, majd csalódottan elhagyta a terepet. Lomasa a fák ágai közül a lyukban megbújó Palitához fordult: „Hirtelen elmenekültél anélkül, hogy beszéltél volna velem. Remélem, nem vonod kétségbe a szándékaimat-, egyértelműen hálás vagyok neked. Miért nem jössz fel hozzám egy olyan időben, amikor a barátoknak élvezniük kell a barátság édes pillanatait?” Az egér elutasította a macska kérését, a következő érvekre hivatkozva:
- Nem létezik olyan, hogy ellenség vagy barát. Kizárólag a körülmények teremtenek ellenségeket vagy barátokat. Mind a barátok, mind pedig az ellenségek az érdekekből és a nyereségekből születnek. A barátság idővel ellenségeskedéssé fordul. Ezen okokból kifolyólag mind a barátokat, mind pedig az ellenségeket tanulmányozni kell, és alaposan megérteni.
- Mindenkit valamilyen formában a nyereségvágy mozgat. Ok nélkül soha, senki nem lesz kedves a másikkal. Még az apát, az anyát, a feleséget, a fiúgyermeket, a nagybácsit, az unokaöcsit és más rokonokat is a jól megfontolt érdek és a haszon vezérel. Az egyik ember a helyzete miatt válik kedvessé, a másik a behízelgő szavai miatt, a harmadik a vallási hovatartozása miatt. Általánosan az emberek az általuk szolgált célok miatt válnak barátságossá.
- A ragaszkodás kettőnk között egy megfelelő indíték miatt merült fel. Ez az ok többé már nem létezik. Emiatt a mi vonzódásunk véget kell érjen. Mi az az ok, kérdezem én, ami miatt én olyan kedves lettem számodra, ha nem a vágyad, hogy meg akarsz enni engem?
- A körülmények, amelyek miatt békét vagy háborút hirdetnek, olyan gyorsan módosulnak, mint ahogyan a felhők változtatják az alakjukat. Hasonló ehhez a barátság vagy ellenségesség ügye is. Ezen a napon az ellenségem voltál. Egy másikon a barátom. Majd ezen a napon újból az ellenségemmé váltál. Ilyen megfontolások befolyásolják az élőlényeket.
- Nincs más hasznod belőlem, mintsemhogy az eledeleddé tégy engem. Az ételed vagyok. Te vagy az evő. Én gyenge vagyok, te pedig erős. Nem lehet baráti egyetértés köztünk, ha nem vagyunk egyenlők. Tele vagyok ijedelemmel még akkor is, ha távolról látlak.
- Ha úgy véled, hogy jó szolgálatot tettem neked, és úgy tapasztalod, hogy épp túlzott bizalommal vagy óvatlanul cselekszem, adj tanácsot nekem, akár egy barát – és az efféle cselekvésért igazán hálás leszek neked.
- A bölcsek soha nem javasolják az erővel és hatalommal rendelkező személyek közelében tartózkodást.
- Aki vakon bízik a barátaiban, és mindig gyanakszik az ellenségeire, az veszélybe sodorja magát.
- Belegabalyodtál a hálóba az étel kedvéért. Most, megszabadulván az éhség gyötrelmét tapasztalod meg. Ezért nem létesítek veled barátságot jelen pillanatban. Nyugodtan mérlegeld, hogy ezt a döntést a saját, jól megfontolt érdekemben hoztam meg.
Így hát Palita egér által megdorgálva, szégyenében elpirulva a macska még egyszer megpróbálta meggyőzni az egeret, hogy fogadja el a barátságra vonatkozó ajánlatát. Ám az egér visszautasította azt. Az egér ekképp folytatta: „Az ember soha nem bízhat meg olyasvalakiben, aki nem érdemelte ki a bizalmát. Hasonlóképpen nem szabad elutasítani a vak bizalmat egy olyan személy iránt, aki kiérdemelte azt. Egyszóval a bizalmatlanság gyümölcsöző és önmagában is előnyös. Legyen bármennyire gyenge ember valaki, ha bizalmatlan az ellenségével, az hiába erős, nem érhet el sikert a hatalom megszerzésében. Ó, macska, mindig óvatos kell lennem veled, és neked mindig óvatosnak kell lenned a chandalával, akinek haragját felszította a szökésed.
Amint az egér kiejtette ezeket a szavakat, a vadász említésétől megriadva a macska sietősen elhagyta a fát, és nagy sebességgel elszaladt. Palita, a bölcs egér, miután befejezte a beszélgetést, áttelepedett egy másik odúba.
fordította: Lakatos Zsófia
A tanmese értelmezéséhez ismét segítségül hívtuk a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségéből Fodor Kata sajtóreferenst a Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóirodából.
- Lakatos Zsófia: Mi a történet lényege és tanítása? Világi és spirituális értelemben is kíváncsiak vagyunk.
Fodor Kata: A macska és az egér történetének esszenciális tanítása magában a mesében olvasható. Az egér által elmondottak az anyagi világban minden emberi kapcsolatra vonatkoznak.
A védikus írások szerint a lelkek amellett, hogy megszületnek, és a reinkarnáció, az újjászületés körforgásának rögös útján életről életre vándorolnak, folyamatosan kapcsolatban vannak Istennel. A lelki világban a lelkek örök boldogságban, Istennel közösen játszva, énekelve és táncolva élvezik a pillanatokat. Ennek ellenére a lelkek, az élőlények iriggyé válhatnak Isten központi helyzetére, és meg kívánják ízlelni az irányító szerepét. Ezért a lelkek, mivel szabad akaratuk van, lehetőséget kapnak arra, hogy megszülessenek az anyagi világban. Itt a hamis egó által befedve (vagyis az „én vagyok”, az egó tudatában, én vagyok a legfontosabb önmagam számára, a létezésem kimagaslóan fontos) egyfajta független irányítónak érezhetjük magunkat. Amikor azután megszületünk ebbe a világba, kialakulnak a különféle hétköznapi, emberi kapcsolataink. Ezeket a szentírások időlegesnek nevezik, mint ahogy egy zúgóban egymás mellé sodródnak a fűszálak, majd szétválnak. Ezek a kapcsolatok a szükségleteink végett érdekkapcsolatokká válhatnak, a körülmények hatására. Mivel ebben az anyagi világban mindenkit kínoz a születés, a betegség, az öregedés és a halál, illetve az ezekből fakadó összes nehézség, valójában túl szeretnénk élni, és mint a fuldokoló a vízben, akarva akaratlanul is lerántjuk a körülöttünk lévő élőlényeket a víz alá, akik akár éppen a megmentésünkre siettek, hogy kihúzzanak bennünket a vízből.
A védikus kultúra alapvető eleme az ahimszá, az erőszakmentesség filozófiája – mi is erre törekszünk. De létezésünkkel valójában sohasem tudunk száz százalékig ártalommentesen élni. Lélegzetünkkel minden percben élőlények millióit szippantjuk be, életvitelünkkel a természeti környezet kárára vagyunk. Ezért itt, az anyagi világban, a természetünknél fogva, akaratlanul is egymás ellenségeivé válhatunk. Az egér ezért tanít egyfajta bizalmatlanságra, és az „emberi” kapcsolatok valódiságának megvizsgálására. Ez nem jelenti azt, hogy a lelkek egymás ellenségei, hiszen ők minden értelemben egyenrangúak, de a hétköznapok szürkeségében befedődik ez a tiszta lelki természetünk. Az anyagi világban minden időleges és minden a körülményektől függő, amik pedig megváltoztatják szerepünket, sőt, akár a személyiségünket is. A védikus írások célja, hogy megismerjük, kik vagyunk, örök lelkek, és személyiségünk megállapodjon a jóság minőségében, így az igazmondás, a rendezett életvitel és a jámborság legyen a természetünk része. Az egér által elmondott leckék szó szerint értelmezhetők, ez a történet tanítása. Monológjának egyes versei szó szerint visszaköszönnek a hindu szentiratokban, a Bhagavad-gítában és a Srímad Bhágavatamban.
„A házasságok, kapcsolatok legnagyobb része egyfajta üzlet, egyfajta kereskedelem, vagyis egy megegyezés, ahol magunk vagyunk az áruk. Adok valamit, hogy kapjak valamit. Nagyon ritka a valódi, önzetlen szeretet.” - Milyen aktualitása lehet a szöveg tanításának napjainkban, nyugaton? Konkrét példát is láthatunk arra, hogyan fordíthatjuk javunkra a benne rejlő ősi bölcsességet?
Fodor Kata: A fenti történet alapvetően az anyagi, materiális élet egészéről, azon belül is elsősorban az emberi kapcsolatokról szól. Ezeket, főként a szeretetteljes családi szálakat mind örökérvényűnek, kikezdhetetlennek és különlegesnek kívánjuk vélni. De a valóság az, hogy ezek, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy zúgóban néha közel kerülnek egymáshoz a fűszálak, máskor pedig távol, valójában csak átmenetiek. Nagyon nehéz elfogadnunk, hogy még szoros rokoni kötelékeink is jó esetben egy életre szólnak, és nem múlhatatlanok. Emellett az anyagi világban a bizalom és a szeretetteljes viszonyok igen ritkák, mivel a legtöbb emberre kihat valamilyen fajta túlélési ösztön és érdek, emiatt pedig a legtöbb kötelékünk sajnos nem mentes az irigységtől és az érdektől, a számítástól. A fenti történet ennek a részleteire kívánja felhívni a figyelmet. Az egér tanításai erről szólnak. Az elmondottak egyre inkább jellemzőek korunk emberére, és a nyugati társadalmakra. A házasságok, kapcsolatok legnagyobb része egyfajta üzlet, egyfajta kereskedelem, vagyis egy megegyezés, ahol magunk vagyunk az áruk. Adok valamit, hogy kapjak valamit. Nagyon ritka a valódi, önzetlen szeretet. - A koronavírushoz bármilyen módon köthető-e ez a szöveg? Az érdekkapcsolatok ma is jellemzőek. Tömegek számára jelent problémát a szociális és családi hálók fellazulása, megbomlása. A járványügyi helyzet felfokozza, kiélezi a meglévő gondokat. Hogyan készíti fel az 5000 ezer éves szöveg az embert a 21. századi nyugati világ kihívásaira?
Fodor Kata: Minden emberi kapcsolatunkat- legyen az akár családi, házastársi, baráti vagy kollegális-, áthathatja az érdek, a számítás. Az, hogy az egér csak akkor rágja el a kötelet, amikor a macska már biztosan nem tudja őt megenni, tehát csakis a legutolsó pillanatban, vagyis a segítek, de csak önmagamra vigyázva, úgy, hogy én magam ne kerüljek bajba, nos, ez jellemző korunk emberére is. A koronavírussal azért nem vonnék párhuzamot, mert azt gondolom, hogy például az egészségügyben dolgozók mindent megtesznek az emberekért, a betegekeért és az elesettekért, viszont sajnos az élet más területein, például a gazdasági-nagyhatalmi játszmákban előfordulhat az a mentalitás vagy nézet, amit úgy hív a magyar: „az ellenségem ellensége a barátom.”
- Lakatos Zsófia: Minek a szimbólumai a történet állatai, a mongúz, az egér, a főszereplő cica és a bagoly?
Fodor Kata: Az egér a hétköznapok világában kiszolgáltatott, a körülményeknek erősen kitett embert jelképezi, vagyis az átlagos Olvasót, akik mi magunk vagyunk. A macska olyan személyeket, embereket szimbolizál, akik sajnos noha akaratuk ellenére, ám ösztönösen ártalmunkra vannak. A bagoly és a mongúz kifejezi, hogy a levegőből, fentről, valamint a földről, a talaj felől is érkezhet ellenség. A védikus szentírások azt mondják, hogy az ember folyamatosan ki van téve az anyagi világban háromféle szenvedésnek: egyrészt a természeti katasztrófáknak és a természeti környezetből eredő csapásoknak, mint például viharok, szárazság, és egyéb különös és érthetetlennek tűnő elrendezések, tehát amik felülről érkeznek, másfelől a többi élőlény, embertársaink, vagy akár rovarok, más állatok okozta szenvedéseknek, itt kapcsolódik be a macska, harmadrészt pedig a saját testünk és elménk által okozott kínoknak, amik ellen viszont valamelyest védekezhetünk a megfelelő önismerettel, és a lelki életben való szilárd gyakorlatozással. - Lakatos Zsófia: A kaszton kívüli harcos az átlagos ember megtestesítője-e? Ő, éppen az ember viszonylagosan háttérbe szorul a történetben-, mi az oka ennek?
Fodor Kata: A csandála egészen pontosan kutyaevőt jelent, és ez a megnevezés azt fejezi ki a mesében, hogy bár egy vadász adja a kerettörténetet, valójában az állatok elejtése és vadászata egy bűnös dolog, amit a védikus írások nem is tartanak elfogadhatónak. Noha ez a helyzet példának kiváló, valójában a vadászatot, az élőlények elpusztítását a védikus írások tiltják. Kizárólag a harcos kaszt tagjai, a ksatriják vadászhattak, ők is csak a védikus időkben. Ez a vadászat azonban nem csapdák álnok felállításáról szólt, hanem emberfeletti erőt követelt, ahogy puszta kézzel, vagy íjjal próbálták beérni a vadat. A láthatatlan kelepcék kihelyezése egy tisztességtelen módszer, a húsevés oltárán. A csandála tehát nem feltétlenül az átlagember, ő az a személy, aki más élőlények elpusztításának árán jut táplálékhoz, miközben akár növényekkel is táplálkozhatna. Ezért a megjelölés. - Lakatos Zsófia: Kellő önkritikával és önismerettel olvasva a történetet, megeshet, hogy valaki önmagát véli felfedezni a macskában. Milyen út van a cica által megtestesített személyek előtt fejlődés tekintetében? Aki magára ismer, mit tehet? Milyen ajánlások, javaslatok vannak számukra?
Fodor Kata: Az anyagi világ nehézségei közepette bárki érdekemberré válhat. A legfontosabb az elhatározás, hogy megpróbálunk erőszakmentesen élni, és amennyire csak lehetséges, olyan életvezetést folytatni, amelyben a lehető legkevésbé vagyunk mások kárára. Ehhez érdemes követnünk a tisztaság, a lemondottság, az igazmondás és a tudás védikus elveit.
A tisztaság külső-belső, testi és lelki tisztaságot jelent, tehát a test tisztántartását, a vegetáriánus életmódot és az elme tisztítását a mantrák éneklésével. A lemondottság az egyszerű életvitelt takarja, tehát hogy megelégszünk azzal, amit Istentől kapunk egy egészséges, de nem túlzott erőfeszítéssel. Az igazmondás a hazugság minden formájának elkerülése., A tudás, mint védikus alapelv arra utal, hogy nem csak világi tudományokban válunk jártassá, hanem elsajátítjuk a lélek létezéséről szóló ismereteket is. Kedvező, ha vegetáriánus életmódot folytatunk, ami már önmagában egy erőszakmentes életvitel, valamint tanulmányoznunk a védikus írásokat, amik ma, 2020-ban is nagy segítséget jelentenek a gyakorlati életben való eligazodásban, és iránymutatást adnak minden kritikus helyzetre vonatkozólag. Végül, de nem utolsó sorban a korra jellemző meditációs folyamatot, a mantrameditációt is érdemes gyakorolni, mert megnyugtatja az emét, és tisztítja a tudatot. - Lakatos Zsófia: Milyen út javasolt azoknak, akik „macska”-típusú ember közelében élnek? Hogyan kezeljük az ilyen helyzetet?
Fodor Kata: Az egér által elmondottakat kell követni, tehát némiképp bizalmatlannak tűnő, óvatos módon célszerű a közelükbe menni. A védikus írások nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő társaság megtalálására. Ezt szangának nevezik. A szangától nagyon függ pillanatnyi hangulatunk, és az, hogy hosszútávon milyen tettekre vagyunk képesek, hajlamosak. A társulás, a körülöttünk élő emberek személyisége visszahat ránk. Ezért a szentírásokban hangsúlyozzák, hogy távol kell maradnunk a hazug, csaló mentalitású személyektől, és óvatosnak kell lennünk azokkal, akik a természetüknél fogva könnyedén ártanak nekünk. Az életünk ritka kincs és fontos, hogy annak minden percét helyesen használjuk fel. - Lakatos Zsófia: Mi a magyarázata annak, hogy éppen a macska tűnik fel ilyen negatív színben, és nem egy másik ragadozó? Karmikus, vagy valamilyen kötőerő tipikus megnyilvánulása lenne?
Fodor Kata: A macska a ravaszság, a testi ösztönök által vezérelt gondolkodásmód, kicsit a lustaság, valamint a kiszámíthatatlanság szimbóluma. Nagyon gyakran olyan élőlénynek írják le, akit az ösztönök irányítanak. Így a párzás, a lustálkodás, a pihenés ösztöne. A kutyával szemben tudjuk, hogy a cicusok sokkal önállóbbak. Amikor már egy lélek állati testben van, nagyon nehéz a kötőerőkön és az ösztönökön felülkerekedni.
Lakatos Zsófia: Ha elolvassuk a szöveget, mi, macskakedvelők, hogyan tudjuk azt a gondolatvilágunkba elhelyezni, hogy a cica ebben a megközelítésben előnytelen színben tűnik fel?
Fodor Kata: A védikus szentírások, tanítások (mint a Bhagavad-gítá vagy a Srímad Bhágavatam) meg változtatni az ember gondolkodásmódját. Az önvaló megismerése felé és egy lelki értelemben is hasznos életcél felé próbálják terelni az embereket. Valaki lehet az állatok szolgája, a kiszolgálója, és lehet a segítője. Ha például magunkhoz veszünk egy kidobott cicust, és megmentjük az életét, vagy befogadunk egy várandós cicamamát, és gazdát találunk a kölyköknek, azzal szolgálatot végzünk nagyon is jó értelemben, hiszen megmentünk egy élőlényt. Ha viszont valaki az állatok babusgatása, etetése, a velük való játék mellett minden energiáját arra kell, hogy fordítsa, hogy megkeresse a cicus és persze az önnön igényeire a pénzt, de utána már nem marad ideje, energiája, és kedve az élet magasabb rendű célja felől tudakozódni, akkor minden bizonnyal tévúton jár. A kérdés tehát nem az, hogy tartunk-e macskát, hanem az, hogy az időnket mire használjuk. Ha jól használjuk fel az emberi élet minden percét, és közben az állatokat is segítjük, az nagyon jó, ha azonban a kiszolgálójává válunk egy állatnak, beleértve azt is, hogy hússal etetjük, és elfecséreljük az életünket, akkor azt már nem nevezhetjük kedvezőnek. Tehát a macskákat nem véletlenül tüntetik fel ilyen színben, hanem azzal a kifejezett céllal, hogy megértsük, milyen tulajdonságokat kell magunkban is leküzdenünk – szimbolikus értelemben – és hogy tisztába legyünk azzal, hogy nagyon könnyen a szolgáivá válhatunk az állatoknak, a hobbinknak.
Ami pedig szintén elgondolkodtató, hogyha macskakedvelők, tehát állatbarátok vagyunk, akkor egyetlen állatot sem eszünk meg, és nem adjuk oda a cicánknak sem. Vadássza le ő magának az egereket, madarakat, mi pedig ne vegyünk részt ebben a negatív cselekedetben. Miféle állatbarátság az, ahol az egyik állatot pártfogoljuk, a másikat viszont gátlástalanul leöljük és elfogyasztjuk? Emberek esetében ez a faji diszkrimináció elfogadhatatlan. Állatoknál miért van ez másként? - Lakatos Zsófia: Milyen pozitívum hozható fel a szövegben szereplő cica kapcsán? Mi jót írhatunk a számlájára, miért jó ez a fajta működés? Mi az oka annak, hogy ez a „típus” létezik, szükséges, miért teremtetett?
Fodor Kata: A cicus a történetben természetes jó tulajdonságokkal is rendelkezik. Nyilvánvalóan szerencsétlen helyzetében láthatóan először valóban meg kíván békélni az egérrel. Ez reményre adhat okot, hogy még ha valaki támadó és ártó természetű is, a körülmények hatására esetleg elgondolkodik korábbi káros tetteinek hatásain, és felülírva az ösztönviselkedést jámborrá válik. A történetből látható, hogy a macska szeretne megjavulni, de az egér már természetes bizalmatlansággal viseltetik iránta. - Lakatos Zsófia: Érdekes, hogy térben és időben a 21. századi Európától távol is a macskát az egérrel állították szembe, ez egy ősi ellentétpár megtestesülése lehet-, mi áll ennek a hátterében?
Fodor Kata: Ez egészen természetes, házak, otthonok körül gyakori jelenség. A másik ilyen ellentét lenne a kutya- cica, de mivel az ebek rendszerezett tartása sem jellemző Indiára, így ez nem jöhet szóba.
A cikk létrejöttéhez nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Szilaj Péternének, a Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóiroda vezetőjének, Premamoy Dásznak, valamint Simon Mihálynak, aki volt szíves rendelkezésemre bocsátani iratait, amiket a munkámhoz használhattam.
Lakatos Zsófia
(Megjelent a Macskamánia (www.macskamania.hu) magazinban)
A Hitopadesa elnevezésű kiadványt a [email protected] emailcímen át lehetséges megrendelni!