Albert Einstein egy kisgyermekhez hasonlította a világban elfoglalt helyzetünket, aki betévedt egy hatalmas, idegen nyelveken íródott könyvekkel megpakolt könyvtárba. Nem érti a könyvek szavait, mondatait és rendszerét sem. Lát valami homályos, misztikus rendszert bennük, de nem tudja, hogy mi az, és hogyan működik. Einstein szerint még a legintelligensebb emberi lénynek is csak ilyen a viszonya Istenhez, ha intellektuálisan akarja megérteni.
Felfoghatatlan jelenségek a kvantummechanikában
Habár a modern tudomány több területen is sokat tudod fölmutatni az elmúlt több mint száz évben, a végső kérdések megoldásához, a dolgok igazi mélységeibe és a tudat misztériumához, működéséhez nem jutott közelebb. Vannak olyan tudományágak, melyek azonban meglepő eredményeket hoztak. Ilyen például a modern fizika, mely a hagyományos fizikai világképet teljesen felrúgta. A kvantummechanika eredményei igen különös dolgokra engednek következtetni. A kvantummechanika az atomon belüli világ törvényszerűségeivel foglalkozik. Az anyagban egyre mélyebbre ásva azt tapasztalták, hogy egy bizonyos ponton „felszívódik” az anyag. A látható anyag helyére láthatatlan energiamezők lépnek. A másik zavaró tényezőt pedig a következőkhöz hasonló eredmények jelentik: Az elemi részecskék léte valamilyen érthetetlen törvényszerűség miatt megszűnik, majd a semmiből újra előbukkannak. Hová tűnik, miért és hogyan jelenik meg újra? A hagyományos materializmus egyik fő pillérét a hagyományos fizika törvényszerűségei jelentették, mely a determinizmuson, folytonosságon, lokalitáson, szigorú objektivitáson, stb. alapul. A kvantummechanika ezek mindegyikét, vagyis valójában a materialista világképet is alapjaiban rengette meg.
Még számos megdöbbentő tényről szólhatnánk a kvantummechanika kapcsán, de még egy lényeges jelenség fölött nem szabad elsiklanunk. A kétrés-kísérlet során például kiderült, hogy a protonok hullámként viselkednek, amíg meg nem mérik őket, mert akkor részecskeként fognak viselkedni: „összeomlik a hullámfüggvény”. Már az is nagy fejtörést okozott a tudósoknak, hogy hogyan lehet valami egyszerre hullám és részecske természetű, attól függően, hogy honnan nézzük. Azonban még nagyobb megdöbbenést váltott ki, hogy egy megfigyelőt bevonva miért változik meg a kísérlet eredménye.
Jól látszódik, hogy a tudósok itt végképp egy idegen nyelvű könyvtárba értek, pont úgy, mint Einstein tanmeséjének kisfiúja: A kvantummechanikában számtalan értelmezési mód van az a szinte felfoghatatlan jelenségek és az értelmezési szakadékok miatt. Vannak, akik a sok világ, vagyis párhuzamos univerzumok elméletével próbálták áthidalni az érthetetlenség űrjét. Ezzel csak az a baj, hogy még Isten léténél is bizonyíthatatlanabb. Vagyis az elmélet valós értéke a nullához közelít. Mások, mint például Neumann János és Wigner Jenő addig merészkedtek, hogy egészen a megfigyelő tudatáig vezették vissza az utóbb említett kétrés-kísérlet mérési problémáját. Szerintük a megfigyelő tudata miatt változik meg a kísérlet eredménye. Ahogyan sejteni lehet, az ezoterikusok és az ezoterikus hajlamú tudósok erre rögtön ugrottak. Hiszen ezek szerint a tudat alakítja, irányítja az anyagot. Ennek ma már valóságos mozgalma van. Nemcsak a tudatos megfigyelő kérdése miatt, hanem azért is, mert a kvantumfizika jelenségei az ősi hindu, buddhista és kínai tanokkal kísérteties egyezőséget mutatnak.
Wigner barátja
Sajnos Neumann bizonyítási lánca ma már a legtöbb kvantumfizikus szerint sem állja meg a helyét. Illetve a mérőeszköz nem tudatos. Emellett a mérést végző tudatától függetlenül, pusztán a mérőeszköz jelenléte miatt is összeomlik a hullámfüggvény. A Wigner barátja paradoxon pedig egy újabb gyengeségére mutat rá Neumann János értelmezésének. Mert mi van, ha Wigner a barátját küldi, hogy a kísérlet eredményét megfigyelje, vagy mi van ha két ember figyeli meg egyszerre a kísérletet, akkor melyikük tudata érvényesül? A paradoxont Amit Goswami, egy indiai kvantumfizikus az advaita vedantából vett gondolattal próbálja feloldani. Szerinte az egyéni tudat illúzióban van, és ez a világ is illúzió. Azonban van egy ezeken felül álló egységes és tiszta tudat. Ami dönt ilyenkor, az az egységes egyetlen tudat, amire nem hat az illúzió, és ami egy az egyéni tudattal, csak az még nem olvadt bele. Sajnos ebben az áthidalásban sem látni értékelhető logikai lépéseket. És azok a lépések is túl nagyok, hogy bizonyíthatóak legyenek. Egyrészt ha minden illúzió körülöttünk, akkor nem tudhatjuk, hogy ez a tiszta tudat koncepciója nem illúzió-e, másrészt pedig ha a tiszta tudat determinisztikusan belép a illúzió világába, hogy mindenki számára megegyező, tehát objektív eredményt hozzon a kísérletben, akkor az objektivitással egy kisebb valóság teremtődött, amire nem lehet illúzióként tekinteni, még ha alacsonyabb rendű valóság is, mint ami létrehozta.
A tudományos világ tovább kutat a világegyetem jelenségeinek mélyén lakozó törvényszerűségek után. A tudatot nehéz kivenni az egyenletből, a megfigyelésből. Hiszen olyan ez, mintha egy elefánt, aki egy olyan követ akar felemelni, amin ő maga áll. A követ nem tudja saját magától függetleníteni. A kvantumfizika elméletei sem véletlenül kacérkodnak minden oldalról a tudat szerepével. A modern tudomány számos más területén is a tudat anyag mélyére ható szerepével kezd szembesülni. Ilyen például a molekuláris biológia, a mesterséges intelligencia, az agykutatás, a holografikus univerzum elmélete, a tudományos anomáliák vizsgálata, stb. A kvantumfizikának is van egy szemantikai megközelítése, mely a világnak és fizikai objektumoknak, jelenségeknek jelentést tulajdonítva, tehát képszerűen vizsgálja a világot, és nem elsődleges fizikai tulajdonságokra redukált objektumként (melyről minden másodlagos, szubjektívnek hitt jellemzőt és jelentést korábban – még a hagyományos fizika idején – lecsupaszítottak a tudósok). Az új megközelítés egész más fényben kezdi láttatni a dolgokat a kvantumfizikától az agy működésén át a biológiáig. Tehát vajon Einstein kisgyermeke jogosan feltételezi-e, hogy az idegen nyelvű könyvek tudatosan kerültek megírásra, és a bennük kódolt rendszer a tudatosság eredménye? És nem utolsósorban a szavak jelentésének megértése, megtanulása segít-e többet a kisgyermeknek a könyvek megértésében, vagy az, ha megrögzött módon és folyamatosan csak a papírlapok állagát, jellemzőit, illetve a betűk egymásutániságának törvényszerűségeit vizsgálja?
Illuzórikus érzékelésre épülő világunk
Ha egy lépéssel még tovább lépünk, és a virtuális valóság elméletébe kóstolunk bele, akkor még világosabb lesz a mi világunk működése is. Ahogyan a virtuális valóságot egy tudatos intelligencia építi föl és működteti, mely jelentést, értelmet és célt épített a virtuális valóságba – és ezáltal a tudatosság fonata a virtuális világ minden rezdülését áthatja –, úgy több tudományágban lassan valami kezdhet összeállni. Ahogyan a mi fejünkben is. Az ősi Védák szerint a világunk is ilyen virtuális valóság, mely illuzórikus érzékelésre épül. A működése és léte nem illúzió, hiszen van objektív működése. lézetése. Ami illúzió, az az ebbe a virtuális valóságba kerülő alanyok látásmódja, érzékelése, főleg ha teljesen elfelejti az „igazi” világot és beletemetkezik a virtuális valóságba. Néhány virtuális játék már szinte ilyen szintre is képes lehozni a megszállott játékosokat.
A Védák szerint pontosan ilyen a teljes valóság és a mi világunk kapcsolata is. A tó és a tóban látott fa képének példájával lehet ezt leginkább szemléltetni. A tóparton álló fa és a fát körülvevő világ illuzórikusan tükröződik a tóban. A tükörképre nem mondhatjuk, hogy valóságos, de azt sem, hogy teljesen illúzió. Hiszen egy valóságos dolog tükröződik ott. A mi helyzetünk olyan, mintha valaki a fejünket a tó felé rögzítette volna, és így csak a tükörképet látnánk. Egyfajta virtuális világ jelenik meg a szemünk előtt, mert a tükörkép is él és mozog. Ha mélyére akarunk jutni, akkor azonban szertefoszlik, mert csak a vizet (az anyagot) markoljuk. A valódi, élő fa és a tükörkép kapcsolata nem közvetlen. (Ugyanígy a mi egyéni tudatunk, de még a tiszta tudat esszenciája, a brahman sem közvetlenül fejti ki a hatását az anyagra – és ez az ami miatt elbukott a tudósok több ezzel kapcsolatos feltételezése is). A következő lépcsőfok a Védák által pontosan leírt finom fizikai elemek földezése (melyek létét és működési elveit már kapiskálja a kvantummechanika, a holografikus agy modellje stb is). Ezek a finom fizikai elemek az elme, az intelligencia és a hamis ego. A lélek, a tudatosság mindezeken túl van, bár az ad életet ezeknek a finom fizikai elemeknek is. Az elme van közvetlen kapcsolatban a durva anyaggal. A teljes, illatos, színes, és formákkal teli valóság a fény segítségével tükröződik a vízen, hogy látszólag illuzórikus, de mégis a valóságra reflektáló formákat hozzon létre. A lelki világ tükröződik az anyag felületén. Ezért érzékelünk mi is formákat, változatosságot, ízeket és illatokat is. A tükröződést a fény, a brahman, vagyis a lelki világ fény-esszenciája közvetíti és teszi élővé. Ezt a brahmant,a végső egységet tévesen azonosítják a mai ezoterikusok, illetve advaita vedānta képviselők a végső valósággal. Hiszen a brahman annak csak az esszenciája. Úgy, mint a szépséget emlegetve nem tudjuk a szépséget valóságban elkülöníteni attól, ami szép, csak elméletben, absztrakcióval. A tó felülete jelképezi az elménket. A tudatos élőlény a tó felé fordulva, tehát az elme tükrén látja a valóságot. Pontosabban annak csak a tükröződését. Ebből az analógiából kiindulva még számos következtetést le tudunk vonni. Az egyik legfontosabb, hogy aki a Védák félreértelmezésén alapuló advaita vedānta, és a mai ezoterikus „minden egy” filozófia mentén próbálja megérteni a világ végső működését, az újra és újra el fog bukni (ahogyan történt ez az erre építő tudósok és ezoterikusok elméleteivel.) A tükröződés mechanikájában látszólag elveszik az illat, a szín, a forma és a személyiség, de a tükörkép csak azt tudja tükrözni, ami a valóságban is létezik. Végső soron ezek létezése csak és kizárólag az eredeti illat, szín, forma és személyiség létezésével magyarázható. Isten, K¥¢£a is személy. Az ő tudata építette föl és hatja át ezt az anyagi világot is. Hogy hogyan, az egy újabb történet…
Acyutananda Dasa