A különféle lelki gyakorlatok szempontjából a legkedvezőbb az, ha rendszeresen, akár naponta el tudunk látogatni egy templomba. De nem mindenki él Kṛṣṇa-templom közelében, és van alkalma arra, hogy beillessze ezt a napi programjába. Még nehezebb elérnünk azt, hogy tartósan szent helyen éljünk, noha ez az 5 legfontosabb vallásos kötelesség között szerepel, és minden szentírás megerősíti ennek jelentőségét. Hogyan tudunk akkor mégis megfelelő térben kapcsolódni Istenhez? Az egyetlen megoldás az, hogyha otthonunkat, életterünket és a testünket is tisztán tartjuk. Elkezdjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatát, hogy a hely ahol élünk, maga szépen lassan maga is szent hellyé váljon.
„Uram, az olyan bhakták, mint amilyen Te vagy, maguk a megszemélyesült szent helyek. Mivel a szívedben hordod az Istenség Személyiségét, minden helyet zarándokhellyé változtatsz.” Śrīmad Bhāgavatam 1.13.10.
Noha legtöbben még rendkívül távol állunk a szent állapotától, akár hosszas lelki gyakorlatok után is, ám testünket tisztántartva, lakóhelyünkre meginvitálva az Úr imádandó mūrti, istenszobor formáját, imákkal és énekkel dicsőítve valamint különféle kellékekkel, füstölővel és lámpással, virágokkal imádva őt, otthonunkat egy kis templommá varázsolhatjuk.
Ehhez érdemes beállítani pl. egy kis oltárt otthonunkba. Az indiai térrendezés szerint ez a legjobb helyen a lakás, vagy lakószobánk északkeleti részében van, de igazából bárhol kedvező lehet. Az oltár egy kis emelvény, de lehet polc vagy a hely függvényében bármilyen felület, amelyet különösen tisztán tartunk, és ahová Kṛṣṇa valamely különleges alászállt formáját helyezzük el. Általában ez az Úr Caitanya és Nityānanda, Kṛṣṇa 15. századi megjelenési formája, akik a Szent Név éneklését adták a világnak és akik rendkívül kegyesek. Bármilyen hibát is vétünk esetleg a nekik szóló imádatban, ők annyira kegyesek, hogy elfogadják szolgálatunkat és semmilyen káros hatas nem érhet bennünket. Az oltárra először képként, később gyakorlott bhakták már szobor formában helyezik el Gaurāṅgát és Nityānandát. Kis edénykészletet, poharat, de papucsot, virágdekorációt is érdemes elhelyezni mellettük. Az oltáron fontos, hogy ott legyen Śrīla Prabhupāda, kiemelkedő lelki tanítómesterünk (vagy a saját guru) egy képe, hiszen ő az, aki elhozta nyugatra, a nyugat embere számára is a Kṛṣṇa-tudat tudományát, Ő a mi kapcsolatunk ezzel a spirituális világgal. Hasznos lehet még egy teljes tanítványi láncolat fotó és később más képek és elemek is. Az oltárra fontos, hogy nem teszünk saját használati tárgyakat, nem tároló felület, és nem eszünk vagy támaszkodunk rajta, valamint tisztán tartjuk.
Ugyanez a tisztaság érvényes otthonunkra is. Otthonunkat és testünket is tisztán tartjuk a húsevéstől, rendszeresen takarítjuk, rendezzük a benne lévő tárgyakat, hiszen ez mostantól Isten hajléka is. Vagyis az életmódtól, a megfelelő tudatállapottól, higiéniától, cselekedeteink összességétől és az odaadástól válik majd otthonunk valódi szent hellyé. Testünk és elménk tisztaságához hozzájárul, hogy naponta 2 alkalommal fürdünk, kerüljünk a hús mellett a hagymaféléket, tojást, halat, kábító- és mámorító szereket, valamint elménk tisztaságához erősen hozzájárul a naponta végzett Hare Kṛṣṇa mantrameditáció és persze az is, hogy tetteinket, szavainkat és gondolatainkat mindig pozitív irányba tereljük, építő, kritikamentes gondolkodásúvá váljunk. Istentudatos szép szavak, tettek, gondolatok – ez a siker kulcsa.
Ezáltal kerülünk mi is a sattva guṇa, a jóság minőségébe és ezáltal válik életterünk Isten otthonává. Így bár lehet, hogy nem élünk egy kiemelten fontos szent helyen, mégis mi magunk szent hellyé tudunk varázsolni minden teret.