Śrī Caitanya legbensőségesebb társa Śrī Nityānanda Prabhu (15-16.sz.) volt, aki a gauḍīya hagyományok szerint maga Śrī Balarāmának (Kṛṣṇa testvérének) későbbi megjelenési formája, az indiai reneszánszban alászállt formája.
“Az Úr Kṛṣṇa, aki Varja királyának a gyermeke, Sāci fia lett (Śrī Caitanya), és Balarāma pedig Nitāi (Nityānanda egyik gyakori neve).”
Śrī Nityānanda Prabhu Ekacakrā falujában Rādhādesa tartományban, Nyugat-Bengálban jelent meg 1474 körül, mintegy 12 évvel az Úr Caitanya megjelenése előtt. Édesapja, Hāḍāi Ojhā egy neves, Mithilából származó brāhmaṇa család sarja volt, és maga is híres paṇdita, azaz tudós. Édesanyja Padmavatī. Egyedüli fiuk, Nityānanda a Maghā hónap növekvő holdciklusának tizenharmadik napján született, ami asztrológiailag nagyon kedvező időnek számít.
Gyermekkorában kedvenc időtöltése az volt, hogy barátaival Kṛṣṇa, Rāmacandra és más avatārák kedvteléseit játszották el. E játékok során a kis Nitāi olyan beleélést tanúsított és olyan sok meglepően hiteles részletet mutatott be az ÚrKṛṣṇa kedvteléseiből, hogy a falubeliek nem győztek csodálkozni a gyermek tehetségességén, de iránta érzett bensőséges szeretetük miatt haboztak, hogy Kṛṣṇa inkarnációjának tekintsék-e Őt. E kedvtelések töltötték ki életének első tizenkét évét.
Mielőtt azonban betöltötte volna tizenharmadik életévét, falujukba egy vándorló sannyāsi érkezett, akit Hāḍāi Paṇdita a brahmanikus szokásoknak megfelelően készségesen látott vendégül házában. Az illető egyesek szerint Mādhavendra Purī Gosvāmi volt, mások szerint pedig Lakṣmīpati Tīrtha. Hāḍāi Paṇdita kötelességének tartotta, hogy minden szempontból gondoskodjon az utazó szent igényeiről és amikor az továbbindulni készült, nagylelkűen felajánlotta neki, hogy bármijét odaadja, amit a sannyāsi csak akar. Ő azonban azt felelte, hogy nincsen szüksége anyagi javakra, ám egy utazótársnak nagyon örülne, és a fiatal Nitāit erre éppen megfelelőnek találta. Hāḍāi és Padmāvatī szívébe persze belenyilallt a szülői ragaszkodás okozta fájdalom, de ígéretüknek eleget téve végül lemondtak egyetlen gyermekükről és elengedték a sannyāsīval. Miután Nitāi elment, Hāḍāi Paṇdita képtelen volt elviselni a fiától való elkülönülést és hamarosan feladta a testét.
Nityānanda Prabhu azonban felettébb örült, hogy útra keltek, hiszen tudta, hogy öccse, Nimāi Paṇdita is megjelent már és húsz év múlva találkozni fognak Navadvīpában, hogy elkezdjék a sankīrtana-mozgalom terjesztését. Ezalatt az idő alatt Nityānanda különböző szent zarándokhelyeket látogatott meg, köztük Vaidyanathat, Gayāt, Kasít, Prayāgát, Hastināpurát, Dvārakāt, Śiva-kañcit, Visṇu-kañcit, Kurukṣetrát, Prabhāsát, Naimiṣāraṇyát, Ayodhyāt, Haridvārát, Godavarít, Mathurāt és Vṛndāvanāt.
Śrī Nityānanda utazásai során sannyāsīként élt, bár soha nem fogadta el formálisan a sannyāsa (lemondott) rendet. Zarándoklata közben találkozott és formális avatást fogadott el Lakṣmīpati Tīrthától, aki a Nityānanda Svarūpa nevet adta neki és ugyanitt találkozott Lakṣmīpati kedves tanítványával, Mādhavendra Purīval, akit szintén lelki tanítómestereként tisztelt.
Nityānanda Prabhu hamarosan megérkezett Vṛndāvanába, ahol végig járta Kṛṣṇa kedvteléseinek színhelyeit. Ott tartózkodása alatt a Yamunā partján álló csodálatos Sringara-vatā nevű banyanfa alatt lakott, amit később Nityānanda-vaṭának neveztek el. A Kṛṣṇától való elkülönülés eksztázisában meditálva itt kapta meg az inspirációt, hogy induljon el Navadvīpāba és találkozzon Śrī Caitanya Mahāprabhuval (Krisna alászállt formájával), hogy együtt tudják terjeszteni a harināma-saṅkīrtanāt, a mahāmantra éneklésének folyamatát.
1506-ban Nityānanda meg is érkezett Navadvīpāba és egyenesen Nandanācārya házába ment, aki Antardvīpa déli oldalán lakott a Gangesz és a Jalangī találkozásánál. A ház mellett egy szép kert is volt, amelyet Śrī Ísodhyananak neveztek és Vrajara (korábbi szülőfalujukra) emlékeztetett. Mahāprabhu érezte, hogy az Úr Nityānanda megérkezett, ezért elküldte Haridāsa Ṭhākurát és Śrīvāsa Paṇḍitát, hogy keressék meg. Amikor azonban három óra múlva dolguk végezetlenül tértek vissza, Śrī Caitanya maga ment Nandanācārya házába az összes bhaktával.
Caitanya és Nityánanda, a két testvér találkozása eksztatikus volt. Nitāi körülbelül harminckét éves volt, Mahāprabhu pedig húsz. Mindketten úgy érezték, hogy találkozásukkal életük teljessé vált. Röviddel ezután Mahāprabhu elvitte Nityānanda Prabhut Śrīvāsa Thākura házába, hogy a Vyāsa-pūja (tanítómestereknek kijáró) ceremóniát ajánlja fel Neki, mint a guru megtestesülésének. Nityānanda azonban elvette az imádatszereket Caitanya Mahāprabhutól és Őt imádta velük, pontosan tudva, hogy Mahāprabhu Kṛṣṇa megtestesülése. Így versenyeztek állandóan egymással, hogy ki szolgálja a másikat. Ettől a pillanattól fogva Nitāi és Gaura elválaszthatatlan társak lettek egészen addig, míg később Caitanya el nem indult Jagannātha Purība. Mahāprabhu arra kérte meg Nityānandát és Haridāsa Ṭhākurát, hogy menjenek ajtóról ajtóra Navadvīpa falujában és terjesszék Kṛṣṇa szent nevének éneklését.
1510-ben az Śrī Nityānanda elkísérte Mahāprabhut és jelen volt sannyāsa-avatásakor, mely után Caitanya azonnal Vṛndāvanába akart menni, de Nityānanda Prabhu elrendezése folytán Śāntipurában kötött ki, ahol egy hétig együtt élvezték Advaita Ācārya és a többi Navadvīpai bhakta társaságát, mielőtt ténylegesen elindultak volna Purība, ahova Mahāprabhu főhadiszállását helyezte édesanyja, Sāci-devi kérésére.
Śrī Caitanya nem sokáig időzött Purīban, hanem hamarosan útnak indult dél-indiai zarándoklatára. Ez volt az első alkalom, hogy a két transzcendentális testvér hosszabb időre különvált. Mahāprabhu távollétének hét éve alatt Śrī Nityānanda sikeresen elterjesztette a sankīrtana-mozgalmat Purīban és Orisszában. Visszatértekor azonban Mahāprabhu azt az utasítást adta Neki, hogy térjen vissza Bengálba, ahol a prédikálás el volt hanyagolva, és tegye vaiṣṇavává az egész országot. Így 1512-ben Śrī Nityānanda visszatért Navadvīpāba és megkezdte prédikáló körútjait. Ő alapította meg az első Navadvīpa-maṇḍala-parikramát (szent zarándoklatot) amelyen később Jīva Gosvāmi is részt vett Vele együtt. Bengálba visszatérve elsőnek Pānihāṭiban kezdett el prédikálni. Majdnem öt hónapot töltött a Kalkuttától négy mérföldre északra, a Bhāgīrathī folyó partján fekvő falucskában, sok ezer hívőt toborozva Caitanya Mahāprabhu kultuszának. A siker koronáját a Chidā-dahí (rizs és joghurt) fesztivál jelentette, amelyet Raghunātha Dāsa Goszvámi rendezett Nityānanda kérésére, és amelyre sok ezer zarándok érkezett a környékről.
Ezek után Śrī Nityānanda Rāma továbbindult Varāhanagarába, ahol Gadādhara dasanál vendégeskedett, majd Khaḍadahába, ahol Purandara Paṇdita házában szállt meg. Pradikálókörútjának további állomásai Saptagrāma, Santipur, Navadvīpa, Thanayora, Baragachi, Dogāchiyā, Fulia és más bengáli falvak voltak. E helyeken önfenntartó prédikálóközpontokat alapított, amelyek közül sok még ma is funkcionál. Nityānanda több tízezer követőt gyűjtött össze utazásai során.
Nityānanda Prabhu életének erre a szakaszára esett házassága, és gyermekeinek születése is.
Ekacakrā-grāmában, nem messze Nityānanda prabhu megjelenési helyétől áll Baṅkima Raya, Kṛṣṇa mūrtija, amelyet maga Nityānanda avatott be. A templom papjainak állítása szerint Nityānanda ebbe a mūrtiba merült, amikor elhagyta ezt a világot. Eltávozásának időpontja nem ismert. Nityānanda azonban mindig jelen van a lelki tanítómester formájában, hiszen a guru Nityānanda Prabhu szeretetének élő megnyilvánulása.
A megjelenési nap alkalmából február 28-án a hívők online fesztivált rendeznek.