Egy Krisna-hívő szerzetesnek vagy gyakorlónak reggel, amikor felkel, első dolga, hogy mielőtt kiugrik az ágyból, mantrák és rövid ima kíséretében hódolatát ajánlja többek között az anyaföldnek is, amely egész nap a hátán hordja, és elnézést is kér tőle, amiért rajta lépdel, ugrál és nehézségeket, terhet okoz neki ezzel. Az elsőre talán különösnek tűnő rítus megjelenik a nap folyamán végzett hétköznapi tevékenységekben, a templom kövének megérintésekor is, de pl. amikor a táncosok fellépdelnek a színpadra, a műsorszám előtt, ők is hódolatukat ajánlják és bocsánatot kérnek a kellemetlenségekért. Hiszen ki szeretné azt, ha a fején lépdelnének vagy ugrálnának?
A védikus hagyomány egy apró, de szép gesztusa egészen megváltoztatja a kapcsolatot Földanyával, hiszen tudatossá válunk arról, hogy minden, de minden élőlény egy személy ebben az univerzumban, így pl. a folyóknak is joguk van tisztán és épségben létezni, és Földanyának is vannak jogai, aki folyamatosan szenved az emberiség pusztító életmódjától. Ez az alázatos hozzáállás alapjaiban változtatja meg kissé önző, hanyag szemléletünket az anyafölddel szemben és lehetőséget biztosít arra, hogy jobban odafigyeljünk a Föld és a természet értékeire, hogy tudatosabbá váljunk arról, mennyire könnyű a Földet kihasználni.
A föld elem egyébként megjelenik az indiai térrendezésben is, a terek középpontja egy olyan zóna, ahová a hagyományos védikus építészet soha nem helyezett el tartóoszlopokat vagy tűzhelyt, hanem amelyet szabadon hagyott a közlekedésre és szociális terek számára, valamint a földdel való személyesebb kapcsolat céljából.
De éppen a tér tisztelete céljából helyezték sokáig a lakáson kívülre a toalettet, vették le az ajtóban, még a lakáson kívül az utcai cipőt. Indiában úgy tartják még ma is, hogy a földre ledobni, vagy lábbal “illetni”, megrúgni, taposni dolgokat, nagyon illetlen dolog.
Egy egyszerű ima, mielőtt reggel a talajra lépünk. Ez az apró gondolat, apró gesztus gyökeresen meg tudja változtatni hozzáállásunkat környezetünkhöz, a Földhöz és az anyatermészethez.
samudra-vasane devī
parvata-sthāna-maṇḍale
viṣṇu-patni namas-tubhyaṁ
viṣṇu-patni namas-tubhyaṁ
pāda-sparśam kṣamasva me
(Fotó: Rukmini Vijayakumar, indiai táncos tiszteletteljes hódolatát ajánlja a Földnek és a térnek, ahol táncolni fog.)