Ma van az Úr Rāmacandra hitvesének, Sītādevīnek a megjelenési napja. Sītādevī, vagy ahogy sokan hívják Sītā anya, Rāma hitvese. Születetlen, aki egy mezőn jelent meg egy darab földből, amikor Janaka király egy áldozati ceremóniához gyűjtött földet, ezért a föld termékenységét és gazdaságát is képviseli a hindi panteonban. Azt mondják Sītādevī Bhūmi, a Földanya leánya. Születési helye a mai Nepálban, mások sze
rint az indiai oldalon, Sītā Kundnál, Janakpurban található, a nepáli határ mentén.
Mivel bájos és ragyogó kisbaba volt és mert a király nagyon szeretett volna már egy gyermeket, örömmel örökbefogadta és hazavitte őt feleségéhez. A fiatal Sītādevī amikor cseperedett különleges szimptómákat mutatott, pl. felborította véletlenül az Úr Śiva íját, amit még nagy harcosok sem bírtak megmozdítani. A király hamar rádöbbent, hogy a különleges isteni gyermek a Szerencse Istennőjének egy megnyilvánulása és mivel erős lelki jellemű volt, ilyen kiváló férjet is keresett neki. Svayaṁvara szertartásán Viśvāmitrával jelent meg a harcos Laksman és Rāma. A ragyogó herceg gond nélkül kifeszítette Śiva íját, sőt akaratlanul kárt is tett benne, amiért Paraśurāma eléggé megharagudott.
Sītādevī a példás feleség jelképe is, nem csak Ayodhyāba, a királyi palotába követte férjét, hanem a 14 év száműzetés során a vadonba is, ahol nagyon lemondott körülmények között élt.
Sītādevīt innen rabolta el Laṅkā démon-ura, Rāvana, noha a történet szerint valójában nem érinthette a Devīt. Helyette Agnideva a tűz istenének gondjaira bízták és egy illúziókép állt csak helyén az aśoka fákkal borított kertben. Ezért is vetette alá a tűzszertartásnak Sītāt a férje, Rāma. Nem csak tisztaságát bizonyította így Sītā, hogy nem égette meg a szent tűz, hanem a tűzből már ekkor a valódi Sītādevī lépett elő. Ő a szerencse Istennőjének megtestesülése, az Úr örök hitvese, aki így elválaszthatatlan a Legfelsőbbtől.
Együtt tértek vissza Himalája lábához szent városukba, Ayodhyāba, amely azt jelenti, a bevehetetlen, vagy a legyőzhetetlen város, hiszen itt lakik az Úr és hitvese. Később Sītāt hírbe hozta egy bolond ember a piacon, ez az ármánykodás noha isteni elrendezésből fakadt, már a fényes Tretā kor végét jelezte. Sītādevī korábban sajnos egy papagáj párt választott szét óvatlanul, kalitkába helyezve az egyik felet és magányra ítélve a társát, így a korábbi karmáját neki is viselnie kellett.
Rāma királyfinak bár nagyon fájt, inkább Vālmīki gondjaira bízta feleségét egy remetelakban. Az ekkor már állapotos Sītā ikreknek adott életet. Kuśa és Lava olyan kiváló íjászok voltak, mint édesapjuk, noha nem tudtak róla, hogy ők maguk a Legfelsőbb gyermekei. Minderre akkor derült fény, amikor már felnőttként könnyűszerrel elfogták a rājasurya áldozatra szánt, a Föld körül körbeküldött paripát, amit senki más nem mert megállítani. Ekkor ugyanis Laksmannal, Satrughnaval és Hanumānnal kellett volna megküzdeniük, a két ifjú gyermek pedig kiválóan visszaverte e nagy harcosokat, akiket ezért Ayodhyāba hurcoltak. A gyermekek elmesélték édesanyjuk történetét, majd a család ezt követően újra egyesült. Azok azonban, akik ismerik a filozófiát, értik és tudják, hogy a Szerencse Istennője mindig az Úr Visṇu mellett van, minden látszólagos körülmény ellenére.
Sītā Mā Devī ki jaya!