Vajon képesek-e arra, hogy felfüggesztve vallási-tanbeli kizárólagossági igényüket, közösen szólaljanak meg a teremtett világ jövője érdekében?
Részletek Komlós Attila cikkéből, amely a tukoraltal.hu oldalon olvasható teljes terjedelmében
Úgy véljük, hogy a nagy világvallások közötti párbeszédnek igen nagy jelentősége van. Mégpedig sok szempontból. Alapvetően ugyanis be kell látnunk – még ha akarnánk sem juthatnánk más következtetésre, hiszen a jelenség itt alakul ki a szemünk előtt – a világ, az emberiség ügyei, örömei és problémái napi frissességgel itt zajlanak előttünk. Elég kinyitni valamelyik okos készülékünket, s ömlenek a hírek információk mind arról, ami Föld nevű bolygónkon az elmúlt 24 órában történt, és amelyekről a hírközlő szervek fontosnak tartottak tudósítani bennünket. A hírek, tényközlések mellett egymás után sorjáznak a kommentárok, a vélemények, a létező összes politikai, gazdasági és nem utolsó sorban világnézeti árnyalatban. Ma már az emberek – hívők-nem hívők, vallásos világnézetet követők, agnosztikusak vagy éppen minden transzcendens szempontot tagadók kíváncsian figyelik: ki miként reagál az emberiség egészét érintő, úgymond globális problémákra, amelyekből van bőven, meg sem kíséreljük itt felsorolni azokat. Tehát ilyen háttérből nézve a dolgokat, nagyon is figyelemre méltó, hogy ki miként vélekedik a világ folyásáról. Ezért is figyeltünk fel arra a kezdeményezésre, amit a révkomáromi (Szlovákia) Selye János Egyetem Református Teológiai Kara rendezett meg 2023. május 26-án.
Szigorúan szakmai alapon
Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy saját tapasztalataink szerint az ún. vallásközi dialógusok vagy párbeszédek – nevezzük akárhogyan is, többnyire mondjuk úgy szakmai, teológiai alapon zajlanak.
Központi feladatául a révkomáromi Selye Egyetem által kezdeményezett esemény a Krisna-tudatú Hívők Közössége és a keresztény (ez esetben protestáns) teológiai kérdések összehasonlítását, megvitatását tűzte ki céljául, mégpedig alapvetően két, nagyon is elvi, teológiai kérdés körbejárásával.
Ezek: az ún. „antropológiai panel” keretében Kovács Ábrahám debreceni református teológiai tanár (a Selye Egyetem oktatója is, egyben a révkomáromi esemény megálmodója és tartalmi vezetője) „az emberről szóló református tanításról”, majd Banyár Magdolna, a Krisna-tudatú Hívők Közössége budapesti Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolájának tanára „a hinduizmus tanítása az emberről” címmel tartott előadást.
Az ún. „szóteriológiai panelben” pedig Szentpéteri Péter evangélikus teológiai tanár (a jeles professzor egyben a MEÖT vallásközi dialógus bizottságának elnöke) „a keresztyén teológiai látás a megváltásról”, majd Tasi István, ugyancsak a Krisna-tudatú Hívők Közössége budapesti Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolájának tanára a „reinkarnáció és a megváltás fogalma a hinduizmusban” témakörről beszélt.
Nincs “átjárás”
A cél és az eredmény nagyjából annyi, hogy két vagy több nagy világvallás elismert tudós képviselői egy-egy teológiai témáról korrekten ismertetik nézeteiket, és illő udvariassággal eltekintenek részben a másik fél nézeteinek kritikai elemzésétől, főként pedig a vallások esetében szinte törvényszerű, missziói attitűdtől, azaz egymás bármiféle meggyőzésének szándékától.
Azaz: e találkozók leginkább olyan tudományos konferenciákhoz hasonlatosak, ahol egy-egy adott témakörben annak szakértői – esetünkben különböző világvallások képviseletében – ismertetik álláspontjukat. Ez önmagában is nagy eredménynek mondható, hiszen ez a fajta hozzáállás felülírja a hagyományos, minden világnézeti entitásnál jelen lévő jellemzőt, amely szerint a ki-ki által képviselt világkép a létező világképek legjobbika, a többi pedig feltehetően úgymond téves útkeresés. Közöttük pedig nem igazán lehet „átjárás”…
Még azt is hozzátehetjük mind ehhez, hogy a révkomáromi találkozó a Selye Egyetem vendéglátásában zajlott, amely eseményen több diák és egyetemi oktató is részt vett és – ha időben sajnos nem is elegendő, de – alkalmuk volt kérdéseket is feltenni az előadóknak, akik gyakorlott egyetemi oktatók is lévén, messzemenően korrekt válaszokat adtak az érdeklődőknek.
Nyitottan szembenézve a zártsággal
A révkomáromi találkozó után megkerestük a tekintélyes teológus előadókat azon kérdéseinkkel, amelyekről úgy gondoltuk, talán olvasóinkban is megfogalmazódhattak. Válaszaik érdekes betekintést engednek a különböző vallási-meggyőződési háttér és az egyugyanazon emberi törekvés, a világ és benne az ember küldetésének megértése világába.
Az alábbiakban foglaljuk össze válaszaikat. (Sajnos a konferencia „motorja”, Kovács Ábrahám debreceni református professzor rendkívüli elfoglaltságai miatt egyelőre nem tudott ezekre válaszolni, természetesen amint erre alkalma lesz, nagy örömmel fogadjuk és tesszük közzé gondolatait.)
Összehasonlítva lényeges szempontokat
Tasi István és Banyár Magdolna szerint a kitűzött cél, aminek a konferencia szerintük meg is felelt, az volt, hogy a keresztény és a vaisnava teológia terén összehasonlítást tegyenek az emberkép és az üdvözülés, felszabadulás teológiai témakörében. A hinduizmus nagyon szerteágazó vallási képződmény – emlékeztetett bennünket Tasi István. Azon belül az egyik fő vonulat a Krisnát, más néven Visnut tisztelő irányzat. A hagyomány szerint – mondja Tasi István – ez maga a hinduizmus eredeti gyökere. A vaisnava hit határozottan egyistenhívő vallás, amely – véleménye szerint – legalább egyidős, ha nem ősibb a legrégebbi ábrahámi vallással, a judaizmussal.
Egymást jobban megismerni
Szentpéteri Péter evangélikus teológiai professzor úgy fogalmazott, hogy egymás jobb megismerése volt a cél. Ez gyakorlatilag szerinte azt jelentette, hogy a keresztyén résztvevők többé-kevésbé betekintést nyertek a Krisna-hitbe. Úgy vélekedett, hogy a Krisna-hívő előadóknak éppen az ő keresztyén múltjuk folytán túl sok újdonsággal nem szolgálhattak. „Ami engem illet, a Krisna-hívők megváltástanát elsősorban Tasi István jóvoltából már régóta ismertem. Többször vendégelőadónak is hívtam az Evangélikus Hittudományi Egyetemre … Hallgatókkal együtt is ellátogattam hozzájuk. A hallgatókra mindig nagyon jó benyomást tett, amit náluk tapasztaltak, ami persze nem jelentette, hogy tanításukat ugyanolyan elfogadhatónak tartották volna, mint a sajátunkét”. Magyarországon ők a legszámosabbak és legismertebb hinduista közösség. Megemlítendő érdekességnek tartotta azt is, hogy a más vallást képviselő előadók honfitársaink, akik persze vallást (és kultúrát) váltottak, „de nagyon érdekesen és kedvesen beszélnek már nem is annyira új vallásukról, igyekezvén hangsúlyozni a hasonlóságokat”. Hasonló hozzáállás tapasztalt – tette hozzá – más vallások magyar(országi) vezetői, képviselői esetében is.
“Mi kevesebb információval rendelkezünk róluk, mint ők rólunk”
A vallásközi eszmecsere jelen fejlettségi fokának fő eredménye – Szentpéteri Péter szerint – az, hogy „a-t ismerve b-n át haladunk c-felé. Akkor lenne igazán eredményes a c. pont elérése, tehát egymás kölcsönös és teljes megértése, hogy ha egy ilyen konferencián a keresztyén résztvevők is mindannyian legalább annyira tisztában lennének (esetünkben) a Krisna-hit főbb tanításaival, mint amilyen megalapozott ismeretekkel rendelkeznek eleve a volt keresztény Krisna-tudatú hívők korábbi vallásukkal”. Az evangélikus teológiai professzor a híres római katolikus teológust idézte: „Hans Küng világethosz-projektje minden gyengeségével együtt is valamiféle kiindulási alapként kellene, hogy szolgáljon, hiszen világunk problémái csak közös akarattal lehet(né)nek enyhíthetők. A vallási, hitbeli igazság kérdése persze ezzel nem kerülhető meg, arról nincs szó, hogy minden (világ)vallás egyformán jó és igaz”.
Kezdeti lépések
A párbeszédre való készég minden résztvevőben őszintén megvan. Szentpéteri Péter véleménye szerint ez a kölcsönös készség alapvetően elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolatok egymás nézeteinek, meggyőződéseinek tisztelete mellett elmélyüljenek. E téren még meglehetősen kezdeti eredményeket tudhatnak maguk mögött a vallások. A vallásoknak a világ globális gondjai felé fordulásának hatékonyságához véleménye szerint alapvetően közösen kellene tisztázni azt, hogy „világunk bajainak mi a valódi diagnózisa”.
“Provokatív” kérdések, szelíd válaszok
Arra a kérdésünkre, hogy ha lenne nyitottság és együttműködési készség a világvallások felelős vezetőiben, gondolkodóiban az egyre bonyolultabb globális problémákkal szembenézni kényszerülő emberiség jövője érdekében, mik lennének az első lépések, amiket meg kellene tenniük ezen a közös úton, Tasi István azon a véleményen volt, hogy a közös értékeket világosan meg kellene fogalmazni és a közös fellépési lehetőségeket feltérképezni. Véleménye szerint „a vallásoknak napjainkban nem más vallások az ellenfelei vagy riválisai, hanem az ateizmus-materializmus. Ez utóbbi pedig az erkölcsökre, életmódra, jellemre, a környezetre meglehetősen pusztító hatást gyakorol. A vallásoknak ellensúlyozniuk kell ezt, összefogással”.
Banyár Magdolna még azt is hangsúlyozta, hogy „mindehhez egymás teológiájának alaposabb megértése szükséges, nyitott elmével, félretéve azt az elképzelést, hogy csak náluk lehet a bölcsek köve, hiszen ezzel Isten mindenhatóságát és mindenben való jelenlétét kérdőjelezik meg”.
A révkomáromi eseményt összességében Tasi István úgy értékelte, hogy az jó alapot adott jövőbeni, még mélyebb merítésű párbeszéd megrendezésére, kiadványok és közös társadalmi fellépések megtervezésére. Hozzátette: a beszélgetések során elhangzottak újra megerősítették annak valóságát, hogy „mindkét vallás többnek tekinti az embert, mint a teste. Az emberi beteljesülés mindkét vallás számára többet jelent, mint a felhalmozást, az anyagi érzékek kielégítését, vagy a gazdagság és a hírnév hajszolását. Mindkét vallás Isten megismerésére és szeretetére buzdít, amely eljuttatja végül az embert – Isten segítségével – a tökéletesség állapotába”.
Banyár Magdolnában a révkomáromi esemény egyebek mellett azt erősítette meg, hogy „ha a hívők nem felejtik el, hogy a végső céljuk: szeretni és szolgálni Istent, és annak megfelelően is cselekednek, akkor lehetséges a szeretetteljes viszonyulás más vallású emberekhez; egyáltalán, más emberekhez”.
A teljes cikk a tukoraltal.hu oldalon olvasható.