Az evolúciós elmélet alapvető problémája, hogy nem képes részletesen és fokozatosan megmagyarázni az összetett anatómiai rendszerek eredetét. Lássunk egy példát: a tüdővel való légzés képességét.
Az evolúcióelmélet szerint a kétéltűek tüdeje a halak úszóhólyagjából alakult ki. Azonban a kétéltűek – például a békák vagy szalamandrák – légzőrendszere és annak kapcsolódó anatómiai és fiziológiai elemei jelentősen különböznek a halakétól, mivel a kétéltűek részben vagy teljesen tüdővel lélegeznek, míg a legtöbb hal kizárólag kopoltyúval.
Hogyan működik a kétéltűek légzése?
Nézzük meg azokat a szerveket és folyamatokat, amelyek a tüdős légzéshez kapcsolódnak, és amelyek többsége a halaknál egyáltalán nincs jelen:
Tüdő: A kétéltűek tüdeje a légköri levegőből veszi fel az oxigént és adja le a szén-dioxidot.
Különbség: A halak nem rendelkeznek valódi tüdővel. Némelyiknél (pl. tüdőshal) van egy légzőhólyag vagy úszóhólyag, amely bár hasonlít rá, de funkcionálisan és felépítésében is eltér tőle.
Légcső és gégefő: A kétéltűekben légcső köti össze a szájüreget a tüdővel, a gégefő pedig szabályozza a levegő bejutását.
Különbség: A halaknál ezek a struktúrák teljesen hiányoznak.
Orrnyílások és orrüreg: A kétéltűek orron keresztül is lélegezhetnek; levegő áramlik az orrnyílásaikon át a szájüregbe, majd onnan a tüdőbe.
Különbség: A halak orrnyílásai csak a szaglásra szolgálnak, nem nyílnak a garatba, így nem használhatók légzésre.
Szájpadlás pumpálása: A kétéltűek a szájfenék izmainak mozgásával „pumpálják” a levegőt a tüdőbe.
Különbség: A halaknak nincs ilyen pumpamechanizmusuk, mivel vízben élnek és kopoltyúkon keresztül lélegeznek.
Részlegesen osztott szív: A kétéltűek háromüregű szíve (2 pitvar, 1 kamra) lehetővé teszi az oxigéndús és oxigénszegény vér részleges elkülönítését.
Különbség: A halaknak csak kétüregű szívük van (1 pitvar és 1 kamra). A vérük kizárólag a kopoltyúkon keresztül telítődik oxigénnel. Nem rendelkeznek tüdőhöz kapcsolódó vérkeringési rendszerrel.
Kis- és nagy vérkör: A kétéltűeknél van pulmonális (kis) vérkör, ami a tüdő felé irányítja a vért, valamint szisztémás (nagy) vérkör is.
Különbség: A halaknál csak egy vérkör van: közvetlenül a kopoltyúkon át történik az oxigén felvétele, külön vérkör nélkül.
Bőrlégzés: A kétéltűek jelentős része (pl. a békák) a bőrükön keresztül is képesek oxigént felvenni és szén-dioxidot leadni, ha a bőrük nyálkás és nedves.
Különbség: A legtöbb halnál bőrlégzés alig figyelhető meg, a gázcsere főként a kopoltyúkon keresztül történik.
Koordinált idegi és hormonális szabályozás: A légzés ritmusát a kétéltűeknél idegi központok szabályozzák, amelyek érzékelik a vér szén-dioxid- és oxigénszintjét – ez a mechanizmus csak akkor létezhet, ha van mit szabályozni, azaz létezik tüdős légzés.
Mit kellene tartalmaznia egy evolúciós magyarázatnak?
Genetikailag elképzelhető mutációk, vagyis mindig túlélési előnyt biztosító, apró lépések sorozatával kellene megmagyarázni:
- A tüdőszerű légzőszerv megjelenését (úszóhólyagból vagy bármi másból).
- A légcső és gégefő kialakulását.
- Az orrüreg és a garat összekapcsolódását (a belső orrnyílást).
- A szájfenék-pumpa kialakulását.
- A háromüregű szív és a két vérkör kezdetét.
- A neurológiai szabályozó központok fejlődését.
- A bőrlégzés megjelenését és fiziológiáját.
Ezek önmagukban is rendkívül összetett rendszerek, és csak akkor lennének működőképesek, ha összehangoltan, egyszerre jelennek meg. Ez komoly, megoldatlan kihívást jelent az evolúciós elmélet számára.
Ahogy tudjuk, a mesterséges intelligencia az összes, ebben a témában született tudományos cikket és könyvet és elképzelést ismeri. A Chat GPT így összegzi mindezek eredményét:
„Jelenleg nincs a kétéltűek légzési rendszerének eredetére olyan részletes, empirikusan igazolt magyarázat a szakirodalomban, amely teljes mértékben megfelelne az evolúcióelmélet fokozatosságot és szelektív előnyt megkövetelő alapelveinek. Nincs egyetlen, minden részletre kiterjedő és széles körben elfogadott modell, amely: (1) részletesen feltérképezné a köztes funkcionális formákat, (2) igazolná, hogy minden lépés szelektív előnyt hozott, (3) és a rendszerek teljes integráltságát is megmagyarázná minden fejlődési fokozat esetén.”
Isten nem az evolúció módszerével dolgozik
A hívő emberek gyakran gondolják azt, hogy Isten evolúció segítségével hozta létre az élővilágot. Ezt az elképzelést teista evolúciónak is nevezik. E nézet hívei számára ezek a lehetőségek állnak fenn:
(1) Azt feltételezni, hogy létezik egy biológiailag realisztikus folyamat, ami elvezet a tüdőlégzésig egyre hasznosabb lépések sorozataként, és ezt Isten irányította – csak a tudomány 166 év alatt (a darwini elmélet születése óta) nem volt képes ezt a folyamatot elképzelni és alátámasztani. Ebben természetesen lehet hinni, de ez a hit jelenleg empirikusan, paleontológiailag és logikailag is megalapozatlan. (Amellett, hogy a szentírások hagyományos tanításainak is ellentmond.)
(2) Lehet abban is hinni, hogy Isten, aki mindenható, valahogy biztos megoldotta az átalakulást. De ha nem létezik fokozatos út a kopoltyús légzéstől a tüdőlégzésig, akkor ez nem lehetett Isten módszere sem. Isten ugyan mindenható, de nem tud “szögletes kört” rajzolni – mert ez önellentmondás.
(3) Isten talán apró lépésenként módosítgatta a halak anatómiáját, de a változtatásoknak sokáig nem volt haszna, csak évmilliók múltán, mikor azok összeértek. Teológiai szempontból azonban kérdéses elképzelés, hogy Isten haszontalan szervkezdeményekkel terhelte volna az élőlényeket ilyen hosszú ideig – miközben ennek nincs nyoma sem az ősmaradványokban, sem a jelen élővilágában.
(4) A teista evolúció hívei azt is feltételezhetik, hogy a tüdőslégzésre jellemző tulajdonságok megjelenése ugrásszerű és összehangolt volt, mert Isten közbelépett. Ez azonban már nem klasszikus teista evolúciós nézet, mert természetfeletti beavatkozást feltételez – vagyis nem más, mint a tervezési és teremtési felfogás egyik formája.
Következtetés
Sem materialista, sem teista evolúciós alapon nincs magyarázat a tüdő fokozatos, evolúciós megjelenésére. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a légzőszerv, a keringési rendszer, az idegrendszer és a légzőizmok párhuzamosan, aprólékos módon épüljenek fel, valamint egymással mindig összehangoltan és egyre hasznosabban működjenek.
Sokkal ésszerűbb azt gondolni, hogy a kétéltűek légzőrendszere – sok más anatómiai rendszerrel egyetemben – intelligens tervezés és teremtés eredményeként jelent meg a Földön.
(Fotók: envato.com)