Ma van a Ratha-yātrā, vagyis a Szekérfesztivál, amely India egyik legősibb és legnagyobb ünnepe, és amelyet több mint 50 éve nyugaton is megrendeznek már számos városban. A Ratha-yātrā ünnepség több ezer éves múltra tekint vissza és különlegessége, hogy Kṛṣṇa 15. századi megjelenési formája,a z Úr Caitanya Maga is részt vett rajta, különleges hangulatban.
A Szekérfesztivált a szív megtisztítása nevű ünnep előzi meg és a kötelek húzása és az ünnepen való részvétel szimbolikusan kifejezi, ahogy az emberek, a lelkek szeretnének visszajutni Krṣṇához a lelki világba, ahol az Úr örök kedvteléseit végzi az ún. vṛndāvanai hangulatban. A Szekérfesztiválon az Úr Jagannātha, az Univerzum Ura, vagyis Kṛṣṇa és testvérei, Baladeva és Subadhra szekerét húzzák végig a városon, így kerülnek az istenségek az egyik templomból a másikba, ahová tulajdonképpen látogatóba érkeznek.
A fesztiválon az Orisza állambeli Purīban sajnos idén sem vehetnek részt a hívek a COVID járvány miatti biztonsági intézkedések okán, csak azok a szolgálók szervezik és bonyolítják le a szertartás szerint az egész fesztivált, akik egész családjukkal évszázadok, vagy akár évezredek óta az Univerzum Urának közvetlen szolgálatát látják el. Ők építik a szekereket, főznek, festik, dekorálják, cipelik ki a mūrtikat, vagy éppen imádatot mutatnak be Számukra. Természetesen egész nap főznek is, hiszen Jagannath végtelen alakalommal képes enni a Neki szeretettel főzött ételekből, azt mondják konyhájában a tűz sohasem alszik ki és különleges, de mégis erőszakmentes fogásokat állítanak elő Neki, amit azután kiosztanak vagy eladnak a templomépület körül.
A szekerek egyébként majdnem egy éven át készülnek. 18, 14, illetve 16 kerékkel rendelkeznek és különleges, ún. yantra formájúak, amelyek gyakorlatilag egy kis templomnak, imádati talapzatnak felelnek meg. Minden szekér eltérő magasságú és más színű, így a hívők kívülről, messziről is meg tudják állapítani melyik szekéren pontosan ki utazik.
Az Univerzum Ura és Testvérei ebben a formájukban nagyon szeretetteljes, játékos, gyermeki hangulatukat mutatják meg, ezt a csupa-szeretet formát, amelyet a hívők és persze a gopīk iránti szeretet extázisa formált, lehetetlen elfelejteni, a szívünkbe kell zárni.
A Kṛṣṇa-hívők ilyenkor így imádkoznak: Drága Uram, bárcsak mindig Téged látnálak mindenütt.