Gyakran találkozom olyan emberekkel, akiket érdekel a Kṛṣṇa-hívők életmódja, és szívesen beszélgetnek e témáról. Amikor azonban arra terelődik a szó, hogy mit tudnának felvállalni az életükben mindabból, amit a Védák javasolnak, zavarukban olykor csak néhány kifogásra telik. A vegetáriánus étrend javaslatára adott válaszok általában így hangzanak: „sajnos nem lehet”, „nagyon drága”; „a férjem úgyis eszik húst, akkor meg külön kellene főzni”; „olyan drágák a zöldségek, a gyümölcsök, a tejtermékek”, és így tovább. Mindennek ára van. Ha enni szeretnénk valamit, azért fizetnünk kell. Vagy így, vagy úgy. Ha mindennel számolunk – és nem csak a pillanatnyi kiadásokkal –, igen meglepő eredményre jutunk.
A húsevés árnyoldalai
A modern társadalom szereti elfedni a lelkiismeret kiáltásait, csak hogy zavartalan legyen az élvezet, amelyet a fogyasztásból merít. Az elegáns bevásárlóközpontok polcairól leemelt csinos húscsomagolás csak az áru élvezetére koncentrál, s igyekszik elfeledtetni mindazt a kegyetlenséget, amelynek a mi vágyunkból eddig a pontig meg kellett történnie. Ha ugyanis ez tudatosulna a fogyasztóban, az csökkentené a vásárlási kedvét. Ha egy fogyasztó tudatos, az már nagyon rossz eredmény. A tudatosság ugyanis magával hozza a döntésképességet, s az ezzel rendelkező személy nehezen irányítható. A tudatos ember nem jó fogyasztó.
Az az információ sem szerepel a csomagoláson, hogy a „hústermelés” során keletkezett hatalmas mennyiségű hígtrágya szennyezi felszíni vizeinket és termőföldeinket. A hígtrágya tízszeresen, de akár százszorosan is telítettebb lehet az átlagos házi csatornából származó szennyeződésnél. (Hollandiában az erdők 78%-a pusztult el a savas esőktől, amelyek 45%-a a hígtrágya-tárolókból felszabaduló ammónia kipárolgásából ered.) Ha valaki bemegy egy gyorsétkezdébe, arra sem hívják fel a figyelmét, hogy az általa fogyasztandó húspogácsa nemrég még Közép-Amerika esőerdeinek helyén legelt, tehén formájában. S amennyiben az illető mindennap betér egy menüre, garantált, hogy részt vesz a közép- és dél-amerikai esőerdők módszeres kiirtásában, amely olyan eredményesen halad, hogy civilizációnk jelen étvágyát alapul véve előrejelezhető, hogy kb. 80 év alatt az egészet „megesszük”.
Néhány tény a húsfogyasztásról
– A világ esőerdői 5,6 millió négyzetkilométert foglalnak el, ami körülbelül egyenlő az Egyesült Államok területével, Alaszkát és Hawaiit is beleértve. Ebből évente mintegy 72 ezer négyzetkilométert veszítünk el, ami Nicaragua területének felel meg.
– Mindenki, aki a vegetáriánus étrendre tér át, évente 0,405 hektárnyi erdőt ment meg.
– A világon előállított termények csaknem felét a később a húsukért leölt állatok fogyasztják el. Ez igen pazarló eljárás. Egy kilogramm étkezési marhahús előállításához 16 kilogramm takarmány, ill. szójabab szükséges.
– Mintegy húsz vegetáriánus embert tarthatna el az a földterület, ami mindössze egy húsevőnek elég.
– Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági területek 56%-át hústermelésre használják. Az évente felhasznált vízmennyiség 50%-a a húsiparban fogy el.
– A haszonállatok takarmányozá sára fordított gabona és szójabab mennyisége 1,3 milliárd embernek jelentene elegendő táplálékot.
– Egy kilogramm búza termeléséhez 228 liter víz szükséges, míg egy kilogramm hús előállításához ennek ezerszerese, 228 000 liter. Egy húsevő naponta áttételesen 19 000 liter vizet használ fel, míg egy vegetáriánus csak 5500 litert.– Ha az emberek a vegetáriánus étrend szerint étkeznének, a húsfeldolgozás és -szállítás megspórolásával a benzinfelhasználás kb. 60%-kal csökkenne.
A Védák szerint mindaz, amit a húsevés szegényes élvezete érdekében elkövet valaki, súlyos visszahatásokkal terheli őt a jövőben (vagy akár már ma is). Lehet, hogy az esőerdőket a messzi Amerikában irtják – de ezt a mi vágyunk kielégítése kedvéért teszik. Így az ebből származó visszahatás is interkontinentális lesz.
Jeremy Rifkin A marhahúson túl című, széles körben olvasott könyvében fejezi ki aggodalmait: „Manapság amerikaiak, európaiak és japánok milliói nyakló nélkül fogyasztják a különféle húsételeket, elfeledkezve étrendjüknek a bioszférára és a földi élet túlélőképességére gyakorolt hatásáról. A takarmányozott állathús minden egyes fontját égő erdőkkel, lepusztult földekkel, terméketlenné tett mezőkkel, kiszáradt folyókkal és patakokkal, valamint sok millió tonna kibocsátott szén-dioxiddal, nitrogén-oxiddal és metánnal biztosítják.”
Mi hát a teendő?
A földön zajló, egyik leginkább környezetromboló tevékenység az állatok elpusztítása a táplálékszerzés, a szőrme- és bőripar céljaira, illetve kozmetikai felhasználásra. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom állatokat, különösen a szarvasmarhát védő beállítottsága és a lelki vegetáriánus étrend alkalmazására tett javaslata – amennyiben széles körben elfogadásra kerül – számos környezetvédelmi és gazdasági problémát megoldhat. E javaslatok a következő filozófiai elveken alapulnak:
- Az embereknek nem szabadna táplálkozási célokra leölniük az állatokat. A valóban „emberi” társadalomnak a kívülre is kiterjesztett erőszakmentesség (ahiṁsā) ősi védikus elvén kell alapulnia, amit a világ néhány részén még ma is gyakorolnak.
- Az emberi társadalom szempontjából a szarvasmarha a leghasznosabb állat. Tüzelőanyagot, trágyát, a földműveléshez, szállításhoz, őrléshez és öntözéshez szükséges erőt, valamint tejet és tejtermékeket biztosít a számunkra.
- Az állatok elpusztítása megsérti a karma törvényeit, ezért egyéni és kollektív visszahatásokat (pl. háborúkat) eredményez az emberi társadalomban.
- Jól alátámasztott orvosi tanulmányok igazolják, hogy a húsevés ártalmas az egészségre.
- A táplálékszerzés és a divat céljából folyó tömeges állatölés csökkenti az együttérzést, az élet tiszteletét, beleértve az emberi életét is.
- A húsalapú étrend – nemcsak általános közgazdasági, hanem mindennapi szempontból is – drágább, mint a húsmentes.
- Ha a világ felhagyna a húsevéssel, nagymértékben nőne az előállított élelmiszerek mennyisége, így emberek milliói menekülnének meg az éhségtől, a koplalástól és az éhhaláltól.
- A vágóhidakon folyó tömeges állatmészárlás jelentősen károsítja a környezetet. Mindez a Föld ellen is erőszakot jelent, ami szintén karmikus következményeket von maga után.
Bármerre tekintünk, egy bajban lévő bolygót látunk, amely gyógyításra szorul. A világ ökológiai problémáit végignézve nem túl nehéz belátni, hogy a szennyezés fő oka a mohóság. A környezetvédelmi válság eredete a tudat válsága. Megoldásképpen a mindenség spirituális látásmódját ajánljuk, mely bolygónk egészségesebbé tételének legfőbb kulcsa. A pozitív változások az önkéntes egyszerűséget és az erőszakmentességet is magukban foglalják. A végeredmény egy kevésbé iparosodott társadalom lehet, melyben minden emberi lény természetesebben és békésebben élhet. Mindazok, akik képesek értékelni a múlt civilizációit irányító bölcsességet, kívánatosnak találják ezt. A tehénvédelemre és vegetáriánus életmódra alapozott kisebb faluközösségek – amilyen a somogyvámosi Krisna-völgy is – valós alternatívát kínálnak a jövőképek között válogatóknak.
Pārtha dāsa
