Bár Indiában már eltörölték a hátrányos megkülönböztetésre alkalmas szabályozásokat, a hétköznapok során a kasztrendszer rémségei még mindig megnehezítik az emberek életét. Az érinthetetlenek az emberek azon csoportja, akik születésüktől a halálukig gyakorlatilag kitaszítottként élnek saját szülőföldjükön és otthonaikban. Sem motiválónak, sem inspirálónak nem mondhatjuk, amikor egy embert születésénél fogva beskatulyáznak, és ezen a megbélyegzésen nem is változtathat…
A kasztrendszer kifejezés eredetileg a védikus szentírásokon nyugszik, a személyes érdekeknek köszönhetően azonban súlyosan kiforgatták ezt az emberi tevékenységekre vonatkozó tanítást. A varna és ásrama rendszere, vagyis a varnásrama az emberek tevékenységi körök szerinti és életkor/élethelyzet szerinti 2X4-es felosztását jelentené – eredetileg. A varnásramának mindenki része, aki megszületik az anyagi világban, hiszen valamilyen képességgel, tulajdonsággal születünk, amelynek megfelelően hatékonyan lefoglalhatnak bennünket a társadalomban.
Áldás reményében merítik a halálos víz alá a kétéves kisgyereket – a fotó a Jamuná, az ellopott folyó című dokumentum film forgatásakor készült a Karuna Productions által. A Jamuná vízügyi helyzete hasonló problémákat vet fel.
A varna a munka végzésének jellegére utal, amit kizárólag a hozzáállás és képesség kellene, hogy meghatározzon. A ma magasabb kasztokba tartozók azonban beemeltek egy vérségi alapon öröklődő kaszt fogalmat, amely viszont nem létezik a szentírásokban! Nem nehéz kitalálni, hogy ez a vérségi kasztrendszer azon magasabb kasztokba tartozók érdeke, akik így hatalmukat, vagyonukat és kiváltságaikat kívánták generációkon át biztosítani. Ezek a személyek sajnálatos módon nem veszik figyelembe, ami a sásztrákban világosan le van írva: a magasabb kasztokba tartozó személyek kiváltságai párhuzamosan szigorúbb életvezetést kívánnak meg, és sokkal súlyosabb kötelességekkel is járnak.
A védikus szentírások a bráhmanák (papok, tanítók), ksatriják (világi vezetők, katonák, harcosok) vaisják (kerekedők, földművesek) és súdrák (kétkezi munkások, kézművesek) rendjeit határozzák meg, ezek a tevékenységi körök pedig árnyaltabbá válnak a 4 életkor szerinti rendbe való tartozással. Az embernek más-más előírt kötelességeket kell végrehajtania a tanulóélet, a családos, majd később a lemondott és végül a teljesen visszavonult életrendekben. Az alábbi film egy ma is létező problémára kívánja felhívni a figyelmet, a kasztrendszer elferdített, kifacsart formájára, amely se nem hiteles, se nem hasznos az emberi társadalom számára. Az embereknek meg kell érteniük, hogy semmi haszna, hogy egy szerepben tetszelegve más kötelességét hajtsák végre nem létező képességeikkel. Megértve örök lelki helyzetünket és kapcsolatunkat Istennel, ennek megfelelően cselekedve igaz életet élhetünk.
A varnásrama, vagyis a kasztrendszer eredeti, valódi formája a képességeken alapszik. Egy ilyen társadalomban nem fordulhat elő, hogy emberek egy csoportját kitaszítják, sőt, egy megfelelően működő társadalomban a vezetők a környezet, a természet szennyezettségére is felfigyelnek és azonnal megszüntetik azt. A tiszta ivóvíz minden ember természetes lételeme, ami alanyi jogon jár neki. A világ számos országában ma is probléma a tiszta ivóvíz előállítása, a szennyezés emberek millióit betegíti meg évente. Egyes helyeken a vízrendszer kiépítésének hiánya, másutt az emberi szennyezés és gondatlanság okoz kárt – pedig a természet védelme ugyanúgy mindannyiunk kötelessége, a természetnek való súlyos károkozás ugyanis szintén az erőszakmentesség elvének semmibe vételét jelenti.
Néhány idézet Sríla Prabhupádától, hogy megértsük a valódi és a félreértelmezett kasztrendszer közötti különbséget
„Az úgynevezett merev kasztrendszer a hindu társadalomban csak az elmúlt száz évben vált uralkodóvá, amikor a dvidzsa-bandhuk, a felsőbb kasztokban született, de a kellő tulajdonságokkal nem rendelkező emberek száma megnövekedett.” – írja Sríla Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi szervezetének alapítója, a Srímad Bhágavatam 1.18.18. versének magyarázatában.
„A kasztrendszer alapját a tulajdonságok képezik, s nem a származás. A származás mellékes szempont; nem ez adja meg legfőképpen a rendek és osztályok jellegét. A Bhagavad-gítá (18.41-44) említést tesz a bráhmanák, a ksatriják, a vaisják és a súdrák tulajdonságairól. Tudnunk kell, hogy mindezen tulajdonságokra szert kell tennünk, mielőtt egy bizonyos csoporthoz tartozónak tekinthetnénk magunkat.” SB 3.6.31. magyarázat.
„A négy varnára és ásramára épülő indiai civilizáció napjainkra elveszítette értékét, mert Indián vagy idegenek uralkodtak, vagy olyan emberek, akik nem követték a varnásrama civilizációt. Így degradálódott a varnásrama rendszer, s lett belőle mostanra kasztrendszer.” SB 3.21.52-54. magyarázat.
„Amikor Indiában a kasztrendszer elvesztette eredeti formáját, az emberek büszkén ksatriják vagy bráhmanák rokonainak kezdték vallani magukat, holott a múltban az efféle kijelentések — ha nem párosultak a kellő tulajdonságokkal — egyértelműen degradált helyzetre utaltak.” SB 10.51.31. magyarázat.
Az 5000 évvel ezelőtti Indiában…
„A társadalom rendszere olyan jól volt felépítve, hogy tagjai — a bráhmanák, a ksatriják, a vaisják és a súdrák egyaránt — nehézség nélkül megkereshették azt, ami életük fenntartásához szükséges volt. A társadalmi rétegek között nem volt versengés. A kasztrendszer eredetileg úgy volt megalkotva, hogy a hasonló mesterséget űző embereket magukba foglaló különféle rétegek nem versengtek egymással.” Krisna-könyv 90. fejezet.
„A társadalomban sokféle osztálya van az embereknek — vannak mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, kereskedők, üzletemberek és így tovább. Az osztályoknak ezeket a variációit nem a születés, hanem a tulajdonságok határozzák meg. A Védikus Irodalom nem hagy jóvá olyan dolgot, mint a születés általi kasztrendszer, és mi sem fogadjuk ezt el.” Az önmegvalósítás tudománya 3.3.
Fodor Kata