Kegy és igazságosság… Március hónapban Śrī Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa legkegyesebb inkarnációjának megjelenési napját ünneplik. Ez alkalomból a legközelebb eső, egyébként húsvéti hétvégén fesztivált is szerveznek a hívők budapesti kulturális központjukban.
Az Úr Caitanya
Caitanya 1486-ban jelent meg Bengálban, jelentősége azonban jóval túlmutat az indiai államon, tanításait és filozófiáját néhány 20. századi vaiṣṇavának köszönhetően ma már az egész világ ismeri. Caitanya az indiai reneszánsz jeles alakja, aki húszas éveiben már az élet lemondott rendjébe lépett és kizárólag a lelki, vallásos életnek élt. A hívők mégsem pusztán tanítóként tekintenek rá, nem egy küldött, hanem maga Isten, egy rejtett inkarnációjában – mesélik. Caitanya Kṛṣṇānak a Kali-yugában, a vaskorban alászállt formája, vagyis avatárja, akit Isten legkegyesebb formájának tartanak, mivel a zavarodottság, háborúk, félreértések, önzés és káosz korában, vagyis az általunk is megélt zűrös jelenben megtanította az embereknek a vallásgyakorlás legegyszerűbb folyamatát. S nemcsak hogy egyszerű, bárki számára is végezhető, nemcsak a hinduknak, hanem minden hívő embernek javasolt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy személyes tanítványai, a Gosvāmīk közül kettő muzulmán származású volt, s Ő mégis rendkívül fontos tudományos feladatokkal bízta meg őket.
Caitanya az életvitelével prédikált – a Kṛṣṇa-tudatúak gyakran meg is fogalmazzák, hogy a vaiṣṇavizmus esetében nem egy vallásról, hanem egy életfilozófiáról és életmódról van szó. Caitanya egy rejtett forma, mert bár 
jelét adta, szavakkal sosem nyilvánította ki, hogy Ő maga lenne Isten. Egyszerű hívő képében tűnt fel, s tökélyre fejlesztette a vallásgyakorlás folyamatát. Mivel az élet lemondott rendjében élt, nem érintkezett közvetlenül nőkkel, de bátorította, hogy a nők is gyakorolják a bhakti–yogāt, az odaadás jógáját.
Caitanya a remény, az egyszerűség, a könyörületesség mintaképe korunk emberének. A Kali-korban, amelyben élünk, a hazugság, mohóság, büszkeség és dac hatja át a mindennapokat, soha nem tapasztalt méretű háborúk és pusztítások jellemzik az utolsó évszázadokat, ám az Úr Caitanya megtanította a legkönnyebben végezhető folyamatot, a Szent Név éneklését, a Hara Kṛṣṇa mahamantrát az embereknek. A korábbi korokban, amely kevésbé volt terhelt világunk borzalmaival az imádat folyamata jóval nehezebb volt, az áldozatok és rítusok bemutatása pl. sokkal nagyobb odafigyelést, tisztaságot és pontosságot kívánt.
Tanítványain és a Gosvāmīk munkájánank köszönhetően ma a világ minden országában elérhető ez a tanítás, ami életkortól, nemtől és származástól függetlenül bárki számára gyakorolható. Nem valami varázsmondókát adott, egy mantrát, vagyis egy az elménk kicsapongásait megnyugtató, fegyelmező eszközt. Nem pusztán szavakat, hanem Kṛṣṇa neveit, amelyek abszolútak, amelyeket ha csak kiejtünk, azonnal kapcsolatba kerülhetünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mert az Úr Maga ott rejlik a Névben.
Caitanya azonban tisztában volt azzal, hogy a Kali-korban csalók és gőgös önimádók martalékává válhat a tudás. Figyelmeztetett az álszent vallásgyakorlók ellen, s azzal, hogy egy hívő, egy bhakta képében jelent meg, példát állított a vainava vallásgyakorlók elé. Kṛṣṇa korábban adott utasításai szerint megvalósította az alázatosság és lemondás jegyeit. „Alázatosabbnak lenni egy fűszálnál”, „aki szolgámnak a szolgája, az nagyon kedves nekem”.
A Szent Név éneklése az odaadó szolgálat alapköve. Először hallanunk kell az Úrról (śravanaṁ), majd dicsőítenünk őt (kīrtanam), s ezáltal folyamatosan emlékeznünk rá (smaranaṁ). Az éneklésnek sokféle formája létezik, valójában hitet ébreszteni Isten iránt, prédikálni, Istenen keresztül lelki erőt adni, a tanításokat átadni pl. könyvterjesztés vagy előadás formájában – ez mind-mind kīrtanam, vagyis éneklés. De könnyebben gyakorolható folyamata a japázás, vagyis a mantra recitálása imaláncon, ami különösen az ún. brahma muhūrtában, a kora hajnali órákban nagyon kedvező. A dicsőítés kedvelt módja az ülő, nyugodt, közös, meditatív zenélés, a bhajana, valamint a lendületesebb, tánccal kísért kīrtana, s ennek utcai felvonulásos, fesztivál formája: a harināma. Bármely folyamathoz is érezzen kedvet az ember, rendkívül áldásos ennek napi végzése. Áldásos lehet már napi 10 perc, azaz 1 kör a 108 mantraszemből álló imaláncon, vagyis japa-malán történő imádság bevezetése reggeli rutinunkba. Különösen áldásos ez, ha közösen, sankīrtana (együtt-éneklés) jelleggel más hívőkkel, érdeklődőkkel együtt végezzük ezt a templomban, az olyan jeles alkalmakkor, mint Caitanya megjelenési napja, Phalgunā hónap arany teliholdja, amit Gaura Pūrṇimānak neveznek.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk fesztivál-programunkon március 27-én, Csillaghegyen, 4:30-tól 21:00 óráig! A program ingyenes, a lakomát leszámítva, amely 13:30-tól tisztelhető meg.
Ünnep Egerben
Az egri központunkban márc. 20-án (vasárnap) ünneplik meg a hívek az “Aranyszínű Avatár” születésnapját. A 11 órától kezdődő fesztivál 2 órás közös zenéléssel kezdődik, majd egy órás előadást hallhatnak a résztvevők az Úr Caitanyáról. Ezt követően közös tánc következik és az ünnepet egy többfogásos vegetáriánus estebéddel zárjuk. A rendezvényre bárkit szeretettel várunk, az ország bármely tájáról! Cím: 3300 Eger, Tűzoltó tér 5.