A világot átölelő színdarab szereplői vagyunk

Fodor Filozófia, Hírek, Kiemelt

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében
– Mondja a nagy  Shakespeare.

Mindenki ismeri ezt, de értjük-e a valós mélységét? Gyertek velem egy sétára Thália templomába! Talán e látogatás is közelebb vihet a valóság  teljesebb megértéséhez.

A színházra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a világ, ahol egy valóságból kiszakadt szigeten színészek játszanak egy történet szerinti szerepet – ez nagyon pontosan modellezi le a lelki világ és az anyagi teremtés helyzetét.
Van, aki azt mondja, az anyagi világ illúzió, de a vaiṣṇava felfogás szerint ez nem elfogadható. Hiszen a világ valós, ám pont a benne élő lélek van illúzióban, az eseményeket, az életét úgy éli meg, mint a mély átéléssel játszó színész, aki belefeledkezik a szerepébe, valóságnak éli meg annak minden pillanatát. Fájdalom, boldogság, szerelem, bánat – ahogy a darab elkezdődik, mindez számára máris valósággá válik. Pedig “csak” egy újabb szerep. Ugyanígy történik ez minden egyes születés, minden egyes élet esetében.
Valóságos maga a színház, a szövegkönyv, a díszlet, a fények, a szerep, a darab hossza, s mögötte a rendező. Mindez mégsem a színész, mint egyén valódi léte.

Minden mögött van valaki, egy személy, aki leginkább a háttérben található: nem más Ő, mint akinek az egész a fejében megfogant, aki a darabot megírta. Sokszor nem is gondolunk rá, holott nélküle az egész nem valósulhatna meg. Nélküle minden színház üresen kongana, s a színészek csak a büfében időznének, – persze ebben nincs semmi ráció. 🙂
Isten nem hivalkodó, ám minden rajta nyugszik, minden megnyilvánulás az Ő fantáziájának, alkotói vágyának a kifejeződése. Az Ő gondolata és vágya, amiből a darab létrejön, a díszlettervező, a hangosító, a fénytechnikus, a jelmeztervező, valamint sokan mások, épp mint egy-egy félisteni alkotó dolgozik a darab sikeréért, megadják hozzá a keretet. Ők nem teremtenek, csupán megalkotják azt, amit az író megálmodott, teret adnak a színészek játékához. 

A rendező pedig (mint ahogy a mindenki szívében jelenlévő Felsőlélek teszi) instruálja a színészeket, mint a karma nagyszerű mestere, létrehozza köztük a szövevényes kapcsolatokat, egyengeti a darab menetét, hogy kiteljesedhessen a történet.
S végül a színészek, akik a színházba, mint egy-egy univerzumba szegődnek el, ott dolgoznak, s hogy melyik darabba kerülnek be, azt részben ők választják ki, de ehhez a tehetségük, nemük, koruk, külalakjuk, tehát a karakterük adja az alapot. A rendező választja ki őket a nekik megfelelő szerepre – pont mint a Felsőlélek, aki sorsokban engedélyez és felügyel.

A színészek aztán a képességeik, hajlandóságuk szerint játszanak, de a sikerük – a tehetségükön túl – nagyban múlik azon, mennyire követik a rendező utasításait, s mennyire ragaszkodnak a forgatókönyvben leírtakhoz. Aki ettől függetlenül játszik, vagy épp elkentétesen, az a színműben csak zavart okoz. Játéka megtöri annak eredetileg elrendezett menetét.
Az az igazság, így van ez a való világban is, ahol van egy Isteni elrendezés, adottak hozzá a Szentírások, amik nem mást,  mint az életünk történetének sikerét szolgálják.

Gyakran felmerül a kérdés, valóban létezik az eleve elrendezés, és akkor hol a szabad akarat? Az elrendezés valóban adott, a világ halad azon az ösvényen, amit Isten kiszabott, de a választásunk, és egyben a felelősségünk is az, hogy mi ezzel szinkronban, vagy ellentétes szerepet alakítunk. Lehet a rendező, a szövegkönyv ellenében játszanunk, de ekkor se sikert, se békét és boldogságot nemigen remélhetünk.

Aztán minden darab egyszer a végéhez ér, a színészek hazamennek a való életükbe, az igazi családjukhoz. Ahogy a darabnak van egy hossza, úgy a  korszakoknak, vagy a színészek életének is. Mert természeténél fogva véget ér minden, ami anyagi, és ez sosem a halál, hanem egy újabb kezdet. Ébredés egy újabb színdarabra, de még jobb ha a Valóságra, ahol már nincs többé szerep. Azaz mégis egy olyan szerepre, ami a valódi természetünk: Krisna társaságában az örök tudás és boldogság jellemezte létezés.

A fenti írásban felvázolt hasonlóság persze nem azonosság, azonban mint minden játék, nem is teljesen komolytalan.
Hiszen tudjátok:
Szinház az egész világ…

Írta: Guḍākeśa Dāsa