Mi a közös az Úr Nṛsiṁhadevában – akinek megjelenési napját a vaiṣṇavák világszerte ezen a héten ünneplik – és Caitanya Mahāprabhuban, a gauḍīya vaiṣṇavizmus 15. századi alapítójában?
A vaiṣṇava teológia szerint Nṛsiṁhadeva az Úr Kṛṣṇa tíz fő inkarnációjának egyike, aki – amint azt a Bhagavad-gītā elmagyarázza – azért száll alá a földi világba, hogy megsemmisítse a bűnösöket és örömöt szerezzen bhaktáinak. Az Úr Caitanya azonban nem tartozik bele ebbe a kategóriába, mivel ugyan Ő maga Kṛṣṇa, de bhaktának álcázva jelenik meg a világban.
Ezenfelül Nṛsiṁhadeva kétségtelenül Kṛṣṇa legvérengzőbb inkarnációja: félig ember, félig oroszlán formát öltve tépi szét a nagy démont, Hiraṇyakaśiput, amiért bántalmazta bhakta fiát, Prahlādát. Az Úr Caitanya viszont a legnagylelkűbb inkarnáció, aki soha nem öl démonokat, csak ingyen osztja az istenszeretet mindenkinek.
Nehéz lenne bármiféle hasonlóságot látni az Úr e két formája között, ugyanakkor, ha tanulmányozzuk a Caitanya caritāmṛtát, az Úr Caitanya életéről szóló legátfogóbb beszámolót, megtudhatjuk, hogy az Úr Nṛsiṁhadeva Istennek az a formája, amellyel Caitanya leginkább azonosulni tudott az Úr Jagannātha és az Úr Kṛṣṇa után.
Mivel az Úr bhaktájaként jelent meg, Caitanya gyakran imádta nagy odaadással és elmélyüléssel az Úr Nṛsiṁhadevát. Hosszas dél-indiai útja során kilenc híres Nṛsiṁha templomot is felkeresett, habár a Caitanya caritāmṛta csak háromról számol be részletesen. Az egyik ilyen természetesen a híres Ahovala-Nṛsiṁha templom, a másik a Pana-Nṛsiṁha a mangalgiri hegyekben, kb. tizenegy kilométerre Vijayawada városától (Andhra Pradesben). Caitanya megmászta a templomhoz vezető hatszáz lépcsőt, és nagy szeretettel ajánlotta hódolatát és imáit az Úr Nṛsiṁhának.
A harmadik, és talán legrészletesebb beszámoló a Caitanya caritāmṛitában arról szól, amikor Mahāprabhu meglátogatta a Jiyada-Nṛsiṁha templomot, amely egy Visakhapatnamtól nyolc kilométerre emelkedő hegy tetején áll. „Amikor a templomban megpillantotta az Úr Nṛsiṁha mūrtiját, a földre vetette magát, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Neki” – írja Kṛṣṇadāsa Kavirāja. – „Eksztatikus szeretetében aztán változatos táncba kezdett, énekelt, s imáit ajánlotta.”
Az Úr Caitanya gyönyörű imái elbűvölő betekintést nyújtanak Nṛsiṁha személyiségébe: „A nőstényoroszlán rendkívül vérengző vadállat, kölykeivel azonban nagyon kedvesen bánik. Éppen így az Úr Nṛsiṁhadeva is bőszen támad a Hiraṇyakaśipuhoz hasonló abhaktákra, ám az olyan bhaktákhoz, mint amilyen Prahlāda Maharāja, végtelenül gyöngéd és nyájas.”
Az oriszai Purīban, ahol az Úr Caitanya élete nagy részét töltötte, a templom déli oldalán szintén található egy Nṛsiṁha mūrti. Mahāprabhu gyakran meglátogatta ezt a mūrtit, és ahogy fellépkedett a templomhoz vezető huszonkét lépcsőn, ezeket a verseket recitálta a Nṛsiṁha Purānából, miközben újra meg újra hódolatát ajánlotta:
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, Úr Nṛsiṁhadeva. Te vagy az, aki boldoggá teszed Prahlāda Maharāját, és a Te körmeid hasították fel Hiraṇyakaśipu mellkasát, akár a véső a követ.”
„Az Úr Nṛsiṁhadeva itt van, és ott van a másik oldalon is. Bárhová megyek, mindenhol Őt látom. Jelen van kívül, és jelen van a szívemben is. Nála, az Úr Nṛsiṁhadevánál, az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségénél keresek ezért oltalmat.”
Caitanya Mahāprabhu és az Úr Nṛsiṁhadeva egy és ugyanaz
Habár Caitanya egy bhakta álruhájában imádta Nṛsiṁhadevát, ők ketten valójában azonosak, mindketten Isten inkarnációi. A Nṛsiṁha purāna ősi szövege is elismeri ezt a tényt, amikor megjósolja az Úr Caitanya megjelenését: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a Satya-yugában félig ember, félig oroszlán formában jelent meg, hogy megszabadítsa a félisteneket az őket gyötrő rettenetes betegségtől, a Treta-yugában az Úr Rāmacandraként jelent meg, aki legyőzte a tízfejű démont, Rāvaṇát, a Dvāpara-yugában pedig megszabadította a Földet terhétől, és megvédelmezte Vraja-pura tehénpásztor népét, újból meg fog majd jelenni a Kali-yugában. A teste aranyszínű lesz, és az Úr szent neveinek éneklésében leli örömét, a neve pedig Caitanya lesz.”
Amíg a Földön tartózkodott az 1500-as években, maga Caitanya többször is megerősítette, hogy Ő nem más, mint az Úr Nṛsiṁhadeva.
Egyszer Śrīvāsa Thākura, egyik legközelebbi társa csukott ajtók mögött imádta az Úr Nṛsiṁhadevát. Az Úr Caitanya megérkezett, bekopogtatott, és azt kiáltotta: „Kit imádsz? Min meditálsz? A személy, akit imádsz, itt van!”
Egy másik alkalommal ugyanez a Śrīvāsa Thākura a Bṛhat-sahasra-nāmát, vagyis Viṣṇu ezer nevét olvasta fel az Úr Caitanyának. A Caitanya-Mangala leírja, hogy amikor az Úr Nṛsiṁha szent nevéhez értek, az Úr Caitanya gondolataiba merült, majd hirtelen olyan düh öntötte el, mint az Úr Nṛsiṁhadevát. A szeme vörös lett, a szőrszálak felálltak a testén, remegett, és vad üvöltést hallatott. Amikor felkapott egy fahusángot, a többi jelenlévő bhakta megrémülve azt gondolta: „Vajon milyen sértést követtünk el?” Ám Mahāprabhu hamar rendezte a gondolatait, megnyugodott, és ismét leült.
A Caitanya és Nṛsiṁhadeva közti kapcsolatot bemutató történetek közül talán a leghíresebb – és legrémisztőbb – Chand Kaziról, a muszlim elöljáróról szól, aki szigorúan tiltotta az Úr Caitanya társainak az utcai éneklést. Összetört egy mṛdaṅgát, és azzal fenyegette a bhaktákat, hogy ha így folytatják, el fogja kobozni minden tulajdonukat, és kényszeríti őket, hogy térjenek át az iszlám hitre.
Egy nap azonban hirtelen felhagyott ellenséges cselekedeteivel. Amikor az Úr Caitanya megkérdezte, mi volt erre az oka, így felelt: „Azon az éjszakán, amikor a hindu házába mentem, eltörtem a dobot, és megtiltottam a közös éneklést, álmomban egy rettentő, félelmetes oroszlánt láttam, amely eget rengető hangon bömbölt. Teste olyan volt, mint egy emberé, arca pedig mint egy oroszláné. Miközben aludtam, az oroszlán vadul nevetve, fogait csikorgatva a mellemre ugrott. Karmait a mellemre helyezve mennydörgő hangon így szólt: Most kettétépem mellkasodat, ahogy te törted össze a mrḍaṅga dobot. Betiltottad közös éneklésemet, ezért el kell hogy pusztítsalak! Rettentő félelmemben behunytam a szemem, s remegni kezdtem. Amikor látta, mennyire megijedtem, így szólt: Legyőztelek, hogy megleckéztesselek, de most kegyes leszek hozzád. Azon a napon nem okoztál túlságosan nagy zavart, ezért most megbocsájtok neked, s nem oltom ki az életed. Ha azonban újra ilyen tettekre vetemedsz, nem leszek béketűrő. Így szólt az oroszlán, majd távozott.”
A kazi ezután megmutatta az Úr Caitanyának a mellkasát, amelyen még mindig látszottak Nṛsiṁhadeva karmainak nyomai, majd megígérte: „Ahány utódom csak világra jön a dinasztiámban a jövőben, mindannyiukhoz szól szigorú intelmem: Senki nem gördíthet akadályt a saṇkīrtana mozgalom útjába!”
A kazi utasításai a mai napig érvényesek – a családjának leszármazottai semmilyen körülmények között nem akadályozták a saṇkīrtana mozgalmat, még a 1947-es hindu-muszlim zavargások idején és később sem.
Egy másik alkalommal az Úr Caitanya Pradyumna brahmacāri előtt fedte fel kilétét, akit Nṛsiṁhadevānandának nevezett el, mivel olyan odaadó híve volt az Úr Nṛsiṁhadevának. Egy nap Nṛsiṁhadevānanda sokféle ételt főzött, zöldségeket, süteményeket, édesrizst és egyebeket, majd három felajánlást készített Jagannāthának, Caitanyának és imádandó istenségének, az Úr Nṛsiṁhadevának. Aztán meditálni kezdett az Úron. A meditációjában látta, hogy Caitanya sietve megérkezik, leül, és megeszi mindhárom felajánlást, semmit sem hagyva meg belőlük.
Habár Nṛsiṁhadevānanda örömmel látta, hogy Caitanya eljött és evett, bosszús is volt: „Jaj, jaj! Drága uram, mit csinálsz? Mindenki ételét megeszed! Drága Uram, azonos vagy Jagannāthával, nem ellenzem hát, hogy megedd az Ő felajánlásait. De miért nyúlsz az Úr Nṛsiṁhadeva ételéhez? Azt hiszem, Nṛsiṁhadeva ma nem tudott semmit sem enni, s ezért böjtöl. Ha a mester böjtöl, hogyan maradhat a szolga életben?”
Mivel nagy hatást tett rá, hogy Nṛsiṁhadevānanda milyen odaadással viseltetik a mūrtija iránt, az Úr Caitanya gyakorlati módon is felfedte előtte, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és hogy nincs különbség közte, az Úr Jagannātha és az Úr Nṛsiṁhadeva között.
Az Úr Nṛsiṁhadeva megjelenésének eme kedvező napján mindez csodálatos meditáció tárgya lehet a Krisna-hívők, azaz gauḍīya vaiṣṇavák számára.