A teremtett világ – alkotója szándéka szerint – harmóniában él. Ha azonban elfelejtjük a hozzáadott törvényeket, és kihagyjuk a képből a törvényhozót, akkor olyan problémákkal kerülünk szembe, mint amilyenekkel a modern ember nap mint nap küzdeni kényszerül (környezeti, gazdasági és társadalmi válságok sora).
Krisna-völgy területén arra törekszünk, hogy a harmónia helyreálljon, az élővilág részeként éljük napjainkat, s az Úr örömére tegyük tetteinket. Mindehhez sok segítséget kapunk. A természet – és így Isten – példája a változatosság. Az ökológiailag stabil rendszerek mindig a lehető legváltozatosabbak. Fontos tanulság ez, amelyet mintaként érdemes szem előtt tartani a gazdálkodásnál is.
Az 1993. évi alapítása óta Krisna-völgyben azon munkálkodunk, hogy az élőhelyek változatosságát megőrizzük, illetve ahol szükséges volt, ott bővítsük. A teljes területen 1500 koros fánál is többet ültettünk, az erdősítésekkel együtt a telepített fák és cserjék száma eléri a 350 000 darabot, amely így 27%-os erdősültségi állapotot eredményez. A kezdeti 5%-hoz képest ez óriási változás, és mára meghaladja a magyarországi átlagot is (még ha a korarány nem is olyan kedvező, érthető okokból). Ezek mellett tavakat, vizes élőhelyeket, kaszálókat és legelőket hoztunk létre, és segítettük az élet visszatelepülését a tájba.
A nagyüzemi gazdálkodás, amely a kőolajon alapul, és amely révén jelenleg a Föld lakosságának 95%-át ellátjuk, folyamatosan feléli és csökkenti a termőföld erejét. Ökológiai mérlegét tekintve jócskán negatív eredménnyel zár. A nehézgépek és a nagyméretű nyitott talajfelszín eróziót, deflációt keltenek, a műtrágyák, gyomirtók rombolják a talajszerkezetet és élővilágát, valamint a talajvizet, a növényvédő vegyszerek mérgek felhalmozódását és élő rendszerek pusztulását okozzák, a biotechnológia és a génmódosító eljárások beláthatatlan változásokat idéznek elő a természetben, s az ilyen módszerekkel termeszthető növényfajok száma sokkal kevesebb, mint a hagyományosan termelésbe vont növényeké, így jelentős genetikai szegényedés is következik. A sor még nem teljes…
A hagyományos gazdálkodás esetében a gazda generációról generációra az adott helyen élt, és fontosnak tartotta, hogy amit átörökít, az legalább olyan jó legyen, mint amit kapott. Ez a szemlélet a védikus kultúrában is jelen van, hiszen a földet az egyik anyaként tiszteli a minden ember esetében közös hét anya (többek között az anyaföld, a tejével tápláló tehén) közül. Ezzel nem kihasználja a környezetet, hanem elfogadja az adományait.
Az állati erővel és kistömegű eszközökkel, kis parcellákon művelt talajt nem hordja el a víz és a szél, a vetésforgó, a szerves trágya és a növényi komposzt gazdagítja a talajerőt az ottani élet károsítása nélkül, a fajban és fajtákban gazdag termesztési kultúra megőrzi a változatosságot, a szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal, gyümölcsösökkel, erdőkkel, mocsarakkal és vizekkel tarkított táj szerves egységben marad, újra és újra.
Egy dologban sokkal gyengébb a másik módszernél: ez a pénzprofit. Krisna-völgyben a kezdetektől fogva az utóbbi, a hagyományos gazdálkodás mellett döntöttünk. Ma már agrárkutatók vizsgálják, hogy a korábban nagyüzemi gazdálkodásba vont (és erősen degradált) termőterületek hogyan javulnak évről évre. Kiderült az is, hogy ezzel a gazdálkodási módszerrel nemhogy csökken vagy fennmarad, hanem akár bővül is a biológiai kapacitás (a regenerálódási fázisban).
A természet megújuló-képessége rendkívüli. A Föld, vagy ahogy a védikus kultúrában hívják, Bhūmi Devī bőséges ellátással viszonozza, ha javait az Úr szándéka szerint és az Ő örömére használják a emberek.
annād bhavanti bhūtāni
parjanyād anna-sambhavaḥ
yajñād bhavati parjanyo
yajñaḥ karma-samudbhavaḥ
„Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a yajña [áldozat] végzéséből ered, a yajña pedig az előírt kötelességekből születik” (Bhagavad-gītā 3.14).
Azt a helyszínt, ahol találni még tájban élő embert, a kedves olvasó is fel fogja ismerni. A nyomában természetes gazdagság, harmonikus táj és egyfajta primordiális rend uralkodik.
Pārtha Dāsa