Több mint 300 vendég vett részt május 16-án az Öko Odüsszeia Konferencián a somogyvámosi Krisna-völgyben, amelynek fő témája a társadalmi fenntarthatóság kérdésköre volt. A szervezők és az előadók nagy meglepetésére teltházas volt a rendezvény – már csak állóhelyek maradtak a nagysátorban.
Az 1970-es években Amerikában és a nyugat-európai országokban egyre hangosabbak lettek a különféle zöld mozgalmak. Az olajválságot követően elindult egy hullám, amely igyekezett felhívni a figyelmet az egyre inkább rohanó életmódunk környezeti hatásaira, törékenységére és kiszolgáltatottságára, valamint ökológiai következményeire.
Kezdetben a különféle ökológiai és fenntarthatósági témájú párbeszédek és konferenciák csak egy speciális, kissé árnyaltabban gondolkodó réteget érintettek és vonzottak. Főként hazánkban az értelmiségi, a mókuskerékből kilépni vágyó, változást kereső fiatalok foglalkoztak a témával, de a szakmai rendezvények szinte kongtak az ürességtől.
A 2000-es évektől megszaporodtak a felhívások a médiában a környezetvédelem fontosságát illetően. A világháló segítségével már videófelvételeken és a hírekben is szembesülhettünk a klímaváltozás bizonyítékaival. Ahogy Pogátsa Zoltán fogalmazott: „Amikor Lányi András környezetvédő az évezred elején egy fához láncolta magát, még kinevettük, mára azonban széleskörű társadalmi felháborodás követi egy-egy fa kivágását.”
Ma, 2024-ben gyakorlatilag súlyos késésben vagyunk, de végre valami elkezdődött… egy szép csütörtöki napon több százan vettek részt Somogy vármegye eldugott falvacskájában az Öko Odüsszeia konferencián, az utazást és időt nem sajnálva, és az égető problémának szentelve.
Különleges előadók, beszédes helyszín
Az Öko Odüsszeia konferencia egyik különlegessége az volt, hogy fantasztikus előadókkal várta az érdeklődőket. A panelbeszélgetések fergeteges, szemfelnyitó, néha humoros, ám rendkívül informatív párbeszédekkel teltek. A társadalmi fenntarthatóság témája különösen nehéz, hiszen ez az alapja és egyben mégis a legnehezebben megfogható része a fenntarthatóság kérdéskörének. Az előadók többek között olyan fontos kérdésekre keresték közösen a választ, hogy az egyén, vagy a közösség, a társadalom felelőssége-e a fenntartható életmód kialakítása, vagy hogy az erkölcs és morál hozzátesz-e belülről a tudatosságunk kifejlesztéséhez és életmódunk kialakításához. Kell-e szellemiség, spiritualitás, vagy Isten-tudat a környezettudatossá váláshoz? Hogy a természet ellen naponta elkövetett kis bűneinket tudjuk-e semlegesíteni pl. faültetéssel? Vagy ha kis ökoközösséget szervezünk, akkor hogyan kerülhetjük el a kiégést és hogyan juthatunk túl annak első, a közösséget érintő gyermekbetegségein?
Az előadók voltak:
- Gelencsér András – A Pannon Egyetem rektora, vegyészmérnök, egyetemi tanár
- Zlinszky János – Egyetemi docens
- Pogátsa Zoltán – közgazdász, szociológus, egyetemi docens
- Hetesi Zsolt – fizikus, egyetemi docens, teológus
- Gébert Judit – Ökológiai közgazdász, filozófus
- Farkas Judit – Egyetemi docens, néprajzkutató, kulturális antropológus
- Csong An Szunim – Zen mester, apát
- Sivaráma Swami – Vezető lelkész, író
- Radha Krisna Dasa – Egyházelnök, gazdasági- és vidékfejlesztési agrármérnök
A konferencia másik különlegessége a helyszín volt. A bő 3 évtizede épült Krisna-völgy egy olyan pozitív ökofalu kezdeményezés, amely eddig kiállta az idő próbáját és átjutott az első nagy kihívásokon és megmérettetéseken. Krisna-völgy előtt még hosszú út áll, de már biztosan halad a fenntarthatóság ösvényén. Példája, működése, szerkezete pedig lemásolható, vagyis ma Magyarországon bármilyen faluban, vidéki környezetben megvalósítható, ha erre van közösségi szándék. A konferencia 3 panelbeszélgetését követően az érdeklődők egy Krisna-völgyi öko-túrán, élményprogramon vehettek részt, bejárva Krisna-völgy fenntartható kezdeményezéseit és legérdekesebb területeit.
Tehetetlenség és összeomlás
Az öko konferencia sikeresen elkerülte a hasonló témájú szakmai konferenciák 3 legnagyobb csapdáját. Azt, hogy egy egész napos eszmecserét követően úgy érezzük, az egyén, a „kisember” nem tehet semmit a pusztító klímaváltozás hatásai ellen és félelemmel teli, passzív beletörődéssel megy haza a hallottak után. Beleértve az idő-csapdát is. Hogy felvázolva a realitást és azt az időt, amely a jelenleg ismert, ún. „normális” társadalmi életből és működésből hátra van – jelen esetben optimistán is 30-50 év – az ember úgy érzi, ezt a versenyt már nem nyerheti meg és kár is bármiféle erőfeszítést tennie. Az Öko Odüsszeia előadói egyetértettek abban, hogy a legfontosabb most az, hogy időt nyerjünk! Ha nyerünk ugyanis további 1-2 évtizedet a klímaváltozás hatásainak exponenciális sokszorozódásáig, akkor van esélyünk újabb változásokat eszközölni.
A második tipikus fő csapda: a világvége várás, az Apokalipszis itt és most… A felvázolt és sokszor lehangoló képet látva fel sem merül az, hogy van még esélyünk visszatérni nagyanyáink normális és egészséges vidéki életviteléhez, vagy hogy lehet bármiféle pozitív kimenetele a törekvéseinknek. Az összeomlás-hívők pszichésen is hatalmas terhet rónak a hallgatóságra, amely után nem marad más, mint nagybevásárlást tenni egy túlélő boltban és folyamatosan tölteni a készleteket. A klíma-szorongás leginkább a fiatal generációkat a ma még tizen-huszonéveseket érinti a leginkább, és értelmetlen bénultságba taszítja őket. Felmerül azonban a kérdés, hogyha vannak gyermekeink és unokáink, akkor legalább értük hajlandóak vagyunk-e hatékony lépéseket tenni a változás felé?
Végül pedig a legtipikusabb csapdája az efféle párbeszédeknek, hogy megmaradnak elméleti szinten, értelmiségiek alkoholmentes kvaterkázgatásaként, és nem követi őket semmi gyakorlati, kézzelfogható tanács vagy lépés. Krisna-völgy ezt hivatott biztosítani a beszélgetés háttereként. A vendégek örömmel járták be a mára már 320 hektáros ökofalu legpraktikusabb szegmenseit. Krisna-völgy egy szellemi és erkölcsi alapok mentén szerveződő ökoközösség, ahogy Hosszú Zoltán egyházelnök megjegyezte: „mi nem akarunk fenntarthatóak lenni, ez csak egy pozitív melléktermék, a Krisna-hívők egyszerű életmódjának és emelkedett szellemiségének a mellékterméke”. Amely a Föld, a társadalom és minden magyar ember hasznára válik.
Az Öko Odüsszeia – kalandozások a fenntarthatóság útvesztőjében című egész napos öko konferencia minden bizonnyal az egyik legpozitívabb rendezvény volt az elmúlt években, ahol a szakemberek mellett civil érdeklődők is jól tudták követni az elhangzó témákat és eseményeket.