Manapság nagyon sokan arról panaszkodnak, hogy az emberiség értékrendje súlyos hanyatláson megy át, s eldurvultak az emberi kapcsolatok. A szülők és az iskola egymásra mutogatnak, miközben egyre neveletlenebb gyerekek jönnek ki a padokból. Vizsgáljuk meg, hogy mi áll ennek a hátterében, s szembe tudunk-e szállni ezzel a pusztító folyamattal, vagy mindenképpen lefelé kell haladnunk a lejtőn? Amióta létezik az Istentől elfordult, lázadó lelkek alkotta anyagi világ, azóta beszélhetünk materializmusról is. A korábbi évezredek társadalmai sokkal vallásosabbak voltak, mint mostanság, s így nem volt ennyire elterjedt az anyagelvű szemléletmód.
Nagyjából az ipari forradalomtól számítva azonban az emberiség egyre gyorsabb tempóban kezdett el “materializálódni”. Mivel ez a világnézet Isten helyett az egyént állítja a középpontba és az örök, lelki értékek helyett az anyagi élvezeteket tekinti az élet céljának, ezért nincs állandó értékrendje. Szükségképpen egyre durvább megnyilvánulási formákon át halad az emberi viselkedéstől az állati szint felé. Habár manapság a legtöbb ember úgy véli, hogy képtelenség ezzel szembeszállni, mégis van remény. Mit lát maga körül a gyermek? Az igazán vallásos családokban a gyerekek már kicsi koruktól fogva egy Isten-központú világnézetet szívnak magukba, amely meghatározó egész további életükre nézve. Ha egy szeretetteljes, lelki atmoszférában nőttek fel, a tapasztalatok szerint a későbbiekben is ez fogja meghatározni a viselkedésüket, a másokhoz való viszonyulásukat. Azok a gyerekek, akik a tiszteletet, a gyengébbek védelmezését, embertársaink segítését látták a saját szüleiktől, ugyanezt a mintát fogják továbbvinni a saját életükben. Akik egy szeretetteljes, lelki értékrendet kaptak örökségül, azok általában nem akarnak mindenkin átgázolni, nem hajlandóak elítélendő tettekbe bonyolódni. Korunk súlyos erkölcsi degradációjára az Isten-tudatos lelki nevelés és oktatás jelenthet egyedüli gyógyírt. Ha a család, az iskola és a közvetlen közösség ugyanazon lelki elvek szerint él, az még inkább elmélyíti a kicsikben a Kṛṣṇa-tudatos értékrendet. Ennek áldásos hatásait a gyerekek nevelése kapcsán megtapasztaltuk Krisna-völgyben is.
Hároméves korig leginkább a család tagjai közvetítik ezt, később pedig bekapcsolódik ebbe az óvoda, az iskola és a közvetlen társadalmi közösség. Nálunk senki sem dohányzik, nem fogyasztunk alkoholt, nincsenek droghasználók, senki sem eszik állatokat, és a szerencsejátékot is kerüljük. Ezáltal a gyerekek egy tiszta életmódot látnak maguk körül, ami mélyen megalapozza a későbbi értékrendjüket. Emiatt felnőtt korban ők is igyekeznek messze elkerülni ezeket a bűnös szokásokat.
Az eszményképek hatása
Manapság a nagyvilágban a gyerekek olyan filmeket néznek, melyekben a főhősök legtöbbször bűnözők, akik mindenkit kirabolnak vagy legyilkolnak. Ez egy erősen negatív eszményképet alakít ki bennük. Ezek után természetes, hogy közülük többen lesznek azok, akik ugyanúgy próbálnak később sikeresek lenni, ahogyan azt a tv-ben vagy a moziban látták. Miért csodálkozunk hát azon, hogy egyre erkölcstelenebb az új generáció viselkedése? Mindössze arról van szó, hogy sikerült a bűnös tettekre beprogramozni őket. Inkább az a meglepő, amikor a mai világban mindezek ellenére egy gyermek normális tud maradni!
Mindezek miatt a Krisna-völgyi háztartásokban nincsen televízió, ezért ennek súlyos erkölcsromboló hatásai itt nem érvényesülnek. Ezzel szemben a Kṛṣṇa-tudatú gyermekek eszményképei olyan pozitív hősök, akik az Úr Kṛṣṇa elkötelezett hívei és az erkölcsi elvek megvédelmezéséért küzdenek, nem pedig a bűn elterjedéséért.
A tanárnak példaképnek kell lennie
Sajnos a mai világban gyakran azt láthatjuk, hogy a tanárok, akik egykoron példaképül szolgáltak a gyerekek számára, mostanra már elveszítették ezt a helyzetüket. Emiatt az iskolák lemondtak arról, hogy neveljék a gyerekeket, és már csak az oktatásra fókuszálnak. Ezzel szemben nálunk a szülők, az ovis nevelők és az iskolai tanárok is mindannyian Kṛṣṇa-hívők, így a gyerekek jó lelki példákat láthatnak maguk körül, akik nemcsak információkat próbálnak átadni, hanem az erkölcsi értékeket is. A Kṛṣṇa-tudatos közösségeink vezetői (avató lelki tanítómesterek stb.) kiváló lelki példák az egész világ, s így a gyermekeink számára is. Ha a gyermekek nemcsak hallanak arról, hogy valamikor réges-régen éltek komoly Kṛṣna-tudattal, mély hittel rendelkező szent emberek, hanem együtt élhetnek velük, akkor ez a közvetlen tapasztalat rendkívüli módon megerősíti a hitüket.
Együttműködés a közös célokért
Manapság a világban a szülők szidják az iskolát, mert az nem neveli meg a csemetéiket, az iskola pedig a szülőkre mutogat, hogy ez a másik fél dolga lenne. Így a közös nevelési célok és az egymással való összefogás hiánya miatt a gyerekek két szék között a pad alá esnek, s egyre neveletlenebbek lesznek. Krisna-völgyben az iskola a családokkal együtt igyekszik nevelni a gyerekeket. Habár a nézeteltérések jelenlegi korában az iskola és a szülők közötti elkötelezett összefogást nem könnyű megvalósítani (és erről vannak tapasztalataink), ha szilárdan követjük társadalmunk lelki elveit, együttes erővel ezeket az akadályokat is át lehet hidalni. Ehhez természetesen szükség van az egymás iránti türelemre, tiszteletre és megbecsülésre, a másság elfogadására stb. Ennek az eredménye egy olyan lelki társadalom, ami nem a lejtőn lefelé a pokol irányába halad, hanem éppen ellenkezőleg, a lelki világ és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szeretetteljes szolgálata felé.
Premamoya Dāsa
A cikk eredetileg a Vissza Istenhez Magazinban jelent meg.