A jelenleg használatos időszámítás szerint nem olyan régen léptünk át egy új évezredbe. A védikus időszemlélet szerint azonban egy tekintélyesebb hosszúságú világkorszak küszöbét már jóval korábban átléptük…
A védikus időszámítás szerint jelenleg a Kali-yugának (Kali-kornak) nevezett világkorszakban élünk. A mi léptékeink szerint már elég régóta, több mint 5100 éve. Az indiai írásokban részletezett időszámítás szerint ugyanis a Föld történelme során négy nagy világkorszak váltogatja egymást, az évszakok körforgásához hasonlóan. A Kali-yuga ezek közül az utolsó, ez az emberiség „tele”. A világkorszakok egyébiránt nem egyforma hosszúak: a Kali-kor 432 000 év hosszú (ezek szerint ebből már kevesebb, mint 427 000 év van hátra). Az ezt megelőző korszak (melyet dvāpara-yugának hívnak) kétszer ilyen hosszú volt, az azt megelőző (tretā-yuga) háromszorosa a mostani hosszúságának, a legelső kor (a Satya-yuga) pedig négyszer olyan hosszú, mint a Kali-kor.
Mi különbözteti meg egymástól ezeket az elképesztő hosszúságú időszakokat? Például a fennállásuk során a Földön jellemző körülmények, és az adott emberi társadalomra jellemző értékrend illetve életmód. Bolygónkon a négy korszak során egyre kedvezőtlenebb tulajdonságok válnak jellemzővé: csökken az emberek testi ereje, emlékezőképessége, vallásossága illetve erkölcsi mércéje. Mivel most az utolsó korszak kezdeti szakaszában élünk, az eddigi legmeredekebb lejtő áll előttünk… Miközben a globalizálódó világ az emberi élet tökéletesedése felé törekszik, sokan abban bíznak, hogy a tudomány és a technológia segítségével minden betegséget legyőzünk és a társadalmi problémák többségét megoldjuk – a Védák tudása szerint a kilátásaink korántsem ennyire kedvezőek. Ahogy a jó öreg Murphy megmondta: ami elromolhat, az el is fog romlani. Ez a világunk természete. Nem csak a műszerek, hanem idővel a pozitív emberi tulajdonságok is elromlanak: a lelki tudás fényei elhalványulnak, az évezredek elkoptatják a valódi értékeket, az emberi kapcsolatok csikorogva működnek.
Kortünetek
– védikus jóslatok
Az ősi indiai iratok sokféle leírást, jóslatot tartalmaznak a Kali-korra vonatkozóan. Érdekes, hogy ezek közül már több is beteljesedett. Például konkrét említést olvashatunk Buddha és más lelki tanítók megjelenéséről és cselekedeteiről, akik jóval a leírások után születtek. Ezen túlmenve a védikus szentírások próféciái előrevetítik azt az időszakot is, ami az emberiség előtt áll a Kali-yugában, mindaddig, míg a spirális idő működésének köszönhetően újra be nem köszönt majd az ideális Satya-yuga.
Addig azonban a dolgok fokozatosan rosszabra fordulnak – mondja a Śrīmad-Bhāgavatam című megbecsült szentírás, melynek néhány részlete a következőképpen írja le az előttünk álló időszakot (részletek a 12. ének 2.fejezetének 1-7 verseiből):
Többek között ezek a jóslatok vonatkoznak korszakunkra, s az olvasóra bízzuk annak megítélését, hogy beteljesülésük elkezdődött-e már. És vigyázat, süllyedünk… Vigasztalásul megjegyezzük, hogy bár nehéz korban élünk, ahogy minden rosszban, ebben is van valami jó.
Aranykor a vaskorban
Korunkat a nézeteltérések és a félreértések korának, vagy vaskorszaknak is szokás nevezni – mivel a különféle járművek, gépek és épületalkatrészek formájában sok-sok vasat használunk, valamint azért, mert az emberi szívek is e kevésbé értékes fémhez kezdenek hasonlítani. Sőt, olykor kicsit már rozsdásodnak is.
A korszak felsorolt nehézségei miatt Kali korában még a létfenntartás is nehézzé válik, különösen pedig a lelki élet művelése. Az emberi élet célja a lelki fejlődés, de manapság az erre vonatkozó tudás, illetve annak gyakorlata háttérbe szorult, ennek következménye pedig az emberiség spirituális tudatosságának hanyatlása:
Nem végeznek védikus szertartásokat, és nem követik a szabályozóelveket, így mindenkit teljesen befed a szenvedély és a tudatlanság kötőereje. (Śrīmad-Bhāgavatam 12.1.40)
Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen lehetetlenné válna a megtisztulás. A védikus leírások szerint Isten minden világkorszakban megjelenik Földünkön, és bemutatja azt az önmegvalósítási módszert, amelyet követve az adott időszakban a leghatékonyabban lehet elérni az emberi élet tökéletességét. Az az isteni inkarnáció, aki bemutatta a Kali-kor negatív befolyásának ellenszerét, Śrī Caitanya Mahāprabhu volt, Aki a szentírások szerint maga az arany színben megjelenő Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa. Śrī Caitanya Isten szent neveinek éneklését hirdette és gyakorolta mint a világi szennyeződésektől való megszabadulás hiteles folyamatát. Magas szintű filozófiai tanításokban részesítette követőit, emellett pedig társaival és híveivel közös felvonulásokat tartottak, a mahā-mantra nyilvános éneklésével: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A védikus írások szintén a felszabadulás „aktuális” eszközének tekintik Kṛṣṇa neveinek éneklését.
Kedves királyom, bár a Kali-yuga a hibák óceánja, mégis van egy jó tulajdonság ebben a korszakban; egyszerűen a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével az ember elérheti a felszabadulást az anyag rabságából, és beléphet a transzcendentális királyságba. (Śrīmad Bhāgavatam 12.3.51)
Caitanya Mahāprabhu több, mint ötszáz évvel ezelőtt tett jóslata szerint egy napon a világ minden falvában és városában énekelni fogják Kṛṣṇa neveit. E prófécia beteljesülése Śrīla Prabhupada nyugati missziós utazásával vette kezdetét, aki a világ sok nagyvárosában ismertette meg és tette népszerűvé a mantrázás gyakorlatát. Isten nevei olyan energiákkal rendelkeznek, amelyek képesek megszabadítani a földi lényeket az elme és a test által okozott gyötrelmektől és megajándékozza őket a legmagasabbrendű boldogsággal, az Istenszeretet eksztázisával.
Persze kérdéses, hogy egyáltalán megfékezhető-e bármi módon a Kali-yuga növekvő befolyása, az emberi társadalom degradálódása. A védikus megközelítés szerint módunkban áll akár aranykorszakot is varázsolni a vaskorból, mégpedig az erkölcsileg tiszta életmód és a Hare Kṛṣṇa mantrán való gyakori meditáció segítségével.
De még ha nem is sikerülne mindenestül megváltoztatnunk a világot,
akkor legalább saját magunkat megvédhetjük Kali hatalmától. Amikor felhőszakadásba kerülünk, nem áll módunkban, hogy elállítsuk az esőt. De elővehetjük az esernyőnket, hogy legalább mi szárazak maradjunk.
Īśvara Kṛṣṇa Das