Kerestetik: a Tájban Élő Ember

A globalizáció és a modern kultúra térhódításával összemosódnak a határok város és falu, természet és épített környezet között. A kor hatására néhány generáció alatt eltűnik egy különleges faj: a Tájban Élő Ember. A természetvédelem szóhasználatában ez egy olyan faj lenne, amely fokozottan veszélyeztetett, ezért azonnali védelemre érdemes.

–> Megjelent Egyházunk környezetvédelmi kiadványa

Az alábbi cikk Pártha dász tollából a Vissza Istenhez Magazin környezetvédelmi különszámában jelent meg.

A világpolitikáról, a gazdaságpolitikáról, a társadalompolitikáról, de már az egyházpolitikáról szóló híradások is a környezetrombolás aggodalomra okot adó híreivel terheltek. Ferenc pápa enciklikát ad ki a témában, a párizsi klímacsúcs egyetemes klímamegállapodást sürget, köztársasági elnökünk elektronikus aláírásgyűjtésbe kezd egy világméretű klímavédelmi akció keretében.

Megrendelhető: http://krisna.hu/2015/megjelent-egyhazunk-kornyezetvedelmi-kiadvanya/

Krisna-völgy - mindennapok

A természetvédelem gyakorlatából mára tudjuk, hogy nem elegendő csupán egy fajt – környezetéből kiragadva – védelmezni. Sokkal fontosabb megőrizni az adott faj élőhelyét, amelyben fennmaradni képes.

Nincs ez máshogy a Tájban Élő Emberrel sem. A nagyüzemi gazdálkodás, amely a kőolajon alapul, és amely révén jelenleg a Föld lakosságának 95 %-át ellátjuk, folyamatosan feléli és csökkenti a termőföld erejét. Ökológiai mérlegét tekintve jócskán negatív eredménnyel zár. A nehézgépek és a nagyméretű nyitott talajfelszín eróziót, deflációt keltenek, a nitrogén műtrágyák, gyomirtók rombolják a talajszerkezetet, az élővilágot, valamint a talajvizet, a növényvédő vegyszerek, mérgek felhalmozódását, és élő rendszerek pusztulását okozzák, a biotechnológia és génmódosító eljárások beláthatatlan változásokat idéznek elő a természetben, az ilyen módszerekkel termeszthető növényfajok száma sokkal kevesebb, mint a hagyományosan termelésbe vont növényeké, így jelentős genetikai elszegényedés is bekövetkezik. És ez még nem minden, de inkább nem folytatom.

A hagyományos gazdálkodás esetében a gazda generációról generációra az adott helyen élt, és fontosnak tartotta, hogy amit átörökít, az legalább olyan jó legyen, mint amit kapott. Ez a szemlélet a védikus kultúrában is jelen van, hiszen a földet az emberiség hét anyja közül az egyikként tiszteli. E szemléletnek köszönhetően nem kihasználja a környezetet, hanem elfogadja az adományait. Az állati erővel és kistömegű eszközökkel, kis parcellákon művelt talajt nem hordja el a víz és a szél, a vetésforgó, a szerves trágya és a növényi komposzt gazdagítja a talajerőt az ottani élet károsítása nélkül, a fajban és fajtákban gazdag termesztési kultúra megőrzi a változatosságot, a szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal, gyümölcsösökkel, erdőkkel, mocsarakkal és vizekkel tarkított táj szerves egységben marad, újra és újra. Egy dologban sokkal gyengébb a másik módszernél, ez pedig: a pénzprofit.

Krisna-völgyben a kezdetektől fogva ez utóbbi, hagymányos gazdálkodás mellett döntöttek az itt élők. Ma már agrárkutatók vizsgálják, hogy a korábban nagyüzemi gazdálkodásba vont (és erősen degradált) termőterületek hogyan javulnak évről-évre. Kiderült az is, hogy ezzel a gazdálkodási módszerrel nemhogy csökken, vagy fennmarad, hanem akár bővül is a biológiai kapacitás (a regenerálódási fázisban). A természet megújulóképessége rendkívüli. A Föld, vagy ahogy a védikus kultúrában hívják, Bhúmi dévi bőséges ellátással viszonozza, ha javait az Úr szándéka szerint és az Ő örömére használják a emberek.

annād bhavanti bhūtāni parjanyād anna-sambhavaḥ
yajñād bhavati parjanyo yajñaḥ karmasamudbhavaḥ

„Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a yajña [áldozat] végzéséből ered, a yajña pedig az előírt kötelességekből születik.”
Bhagavad-gítá 3.14

Azt a helyszínt, ahol találni még Tájban Élő Embert, a Kedves Olvasó is fel fogja ismerni. A nyomában természetes gazdagság, harmonikus táj és valami primordiális rend uralkodik.

Krisna-völgy

Krisna-völgy tájáról…

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1993-ban Somogyvámos határában hozta létre Krisna-völgyet. A cél egy olyan önellátó farmközösség megalapítása volt, amely összhangban működik az ősi vaisnava szentírásokkal, és az ISKCON (International Society for Krishna Consciousness) alapítója, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada útmutatásaival. Az 1970-es évek óta a világ számos országában alakulnak hasonló ISKCON-farmközösségek, az „egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” jegyében, amelyek között kiemelkedő a magyarországi farm sikere.

Ezekben a farmközösségekben a Krisna-hívők (bhakták) megvalósíthatják a földművelésre alapozott élet és a védikus társadalmi (ún. daiva varnasrama) modell minden aspektusát, amely hozzájárul lelki gyakorlataik kiteljesítéséhez is.

Az évezredeken át jól működő, a szentírásokon alapuló védikus kultúra (amely nem azonos a mai India társadalmi és kulturális jellemzőivel!) meghonosításával együttjáró természetszemlélet és társadalmi berendezkedés miatt Krisna-völgy Magyarország, és Európa egyik híres ökofalujává fejlődött. Aktív tagja a Magyar és a Nemzetközi Élőfalu/Ökofalu Hálózatoknak. Krisna-völgy képviselője a Global Ecovillage Network európai tanácsának a tagja. Jelenleg egy állandó fejlődésben lévő pionír település képét mutatja, amely – bátran állítható – évről évre jelentős mértékben változik, előre lép, mind infrastrukturális, mind fenntarthatósági-önellátási szempontból.

Krisna-völgyben már az első évtől – kezdetben 20-25 bhakta részvételével – elindult a falu kialakítása, mely mondhatni, egy komplex vidékfejlesztési folyamat volt. A Templom alapkőletételére 1994-ben került sor, és ugyanebben az évben már ellenőrzött biogazdaságként jegyezték be a mezőgazdasági termelést. Lakóépületeket, úthálózatot alakítottak ki, természetes szennyvíztiszító rendszert hoztak létre, fasorokat, mezővédő erdősávokat, erdőket és faültetvényeket telepítettek, feltörték a parlagföldeket a gabonák számára, megalapozták a tehén- és ökörállományt, és nem utolsó sorban, már a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek a társadalmi rend szilárd megalapozására, a közösség- és gazdaságfejlesztésre.

A kiinduló természeti állapot – húsz évvel ezelőtt – sivár képet mutatott: az évtizedek óta csökkenő lélekszámú Somogyvámos zsákfalu határában elhanyagolt TSZ-földek terültek el. A jelenleg 275 hektáros földterület ma azt szolgálja, hogy a 300 fősre tervezett közösség mezőgazdasági alapú, dízelmentes (kőolaj-független), önellátó életmódot tudjon folytatni: legyen kellő nagyságú területe a biogazdálkodáshoz, az erdők műveléséhez, a tehenek legeltetéséhez, gabonatermesztéshez, és a szent zarándokhelyek méltó megjelenítéséhez.

Pártha dász

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)