Fogyasztásra és élvezetre buzdító szlogenek tucatjaival találkozunk nap mint nap. Nemcsak a sajtóban, a TV-ben és a rádióban, hanem az utcán is üldöznek bennünket a vásárlásra buzdító üzenetek, a reklámok. Vannak, akik természetesnek tekintik, s elfogadják a jelenlétüket, és vannak olyanok is, akiket irritálnak. De vajon kihatnak-e a reklámok az emberek lelki fejlődésére? Segítik vagy hátráltatják a lelkeknek az élet és a halál körforgásából való kiszabadulását? A reklám célja, hogy tájékoztasson bizonyos árukról, megkönnyítse a vevők választását a hasonló árucikkek között, illetve, hogy vágyat ébresszen ezek megszerzésére, használatára, élvezetére. A reklámszakemberek racionális és emocionális reklámokról szoktak beszélni. A racionális reklám …

A Bhagavad-gītāban mindössze két példa van arra, hogy két vers ugyanazzal a sorral kezdődik. A 9.34 és a 18.65 versben Kṛṣṇa arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindig Rá kell gondolnunk, a 3.35 és 18.47 versben pedig annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy mindig a saját kötelességünket kell végeznünk. Ha tartjuk magunkat a Kṛṣṇa iránti kötelességeinkhez, és a saját természetünk szerinti munkát végezzük, az segíteni fog abban, hogy mindig az Úrra emlékezzünk, ami az élet tökéletességét jelenti.   Egyszer egy tanítvány, aki összezavarodott azt illetően, hogy mi is a kötelessége, így panaszkodott: – Prabhupāda, te ismered Kṛṣṇát – mit akar tőlünk …

A Moszkva téren szaladtam volna éppen keresztül, amikor elém került. Borostás volt, de nem volt teljesen elhanyagolt. Régi fajta ruhák, rendesen felvéve. Mint aki csúszik lefelé, de a felszínen akar maradni. – Bocsánat uram, csak egy pillanatra, nem pénzt akarok… Pár év pesti élet sikeresen megkeményíti az ember szívét. Egy-egy hajléktalan könyörgése már ritkán térít el az úti célomtól. Ő mégis más volt, a „rendezett” elhanyagoltsága miatt, és mert a tekintetében nem alkoholmámor, hanem szomorúság és sóvárgás fénylett. Hogy bebizonyítsa, van pénze, még valami gyűrött iratot is előkotort, ami azt igazolta, hogy rendszeres támogatást kap valahonnan. Talán azért is szólított …

Hogyan segített az indiai hajózás egyik vezetője eljuttatni az Úr Caitanya üzenetét a nyugati világba. 1965-ben a Scindia Steam Navigation Company India egyik legrégebbi, legnagyobb és legelismertebb hajózási vállalata volt. Rakománya általában élelmiszerekből, ruhaneműkből, mezőgazdasági felszerelésekből, valamint orvosi és oktatási cikkekből állt, amelyeket dobozokba, ládákba, raklapokra és hordókba csomagoltak. Ugyanezen év augusztusában azonban az egyik teherhajóján egy utas is utazott, aki olyan szellemi rakományt vitt, amely megváltoztatta a világot. Az ISKCON bhaktái jól ismerik a történetet: Azon a sorsdöntő úton, amely Kalkuttából New Yorkba vezetett, a Jaladuta („tengeri hírnök”) egyetlen utaskabinjában Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Svāmi Prabhupāda tartózkodott. …

Vasudeva és Devakī jámbor emberek voltak, akik bebörtönözve éltek Devakī őrült bátyja, Kaṁsa uralma alatt. Kaṁsa, aki így gyakorlatilag Kṛṣṇa és Balarāma anyai nagybátyja volt, végtelenül irigy és féltékeny volt az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Amikor jóslat-szerűen meghallotta az égi hangot, hogy húgának, Devakīnak a nyolcadik gyermeke majd megöli a királyt, vagyis őt magát, Kaṁsa inkább megölette az összes Devakītól született gyermeket, egytől egyig, és persze lakat alatt tartotta saját családtagjait. Devakī anya a hetedik terhessége alatt mélységes szorongást élt át, nem meglepő módon, s mert úgy érezte, hogy a gyermek isteni természetű lesz. Hogy eloszlassa Devakī félelmét, az Úr Kṛṣṇa …