Kiemelt híreink

Néhány napja, május 26-án ünnepeltük az Úr Buddha megjelenési napját. Életéhez 4 fontos jeles nap kötődik az évben. Gondolatok Śrīla Prabhupāda 1956-ban írt cikkével és azzal kapcsolatban, hogyan kell ma vaiṣṇavaként az Úr Buddhára gondolnunk és megérteni az Ő helyzetét. A Back to Godhead magazin 1956. május 5-i számában tette közzé Śrīla Prabhupāda a „Az Úr Buddha: a teizmus jelképe” című cikkét. A bevezető sorokból megtudjuk, hogy a transzcendentális költő, Sri Jayadeva Ācārya imádta az Úr Buddhát. Śrīla Prabhupāda ezután idézi a költő szanszkrit nyelvű imáját Kesavához (Kṛṣṇához), az Istenség Személyisége tíz inkarnációjához, majd ezt a fordítást adja: “Ó Uram, …

A különféle lelki gyakorlatok szempontjából a legkedvezőbb az, ha rendszeresen, akár naponta el tudunk látogatni egy templomba. De nem mindenki él Kṛṣṇa-templom közelében, és van alkalma arra, hogy beillessze ezt a napi programjába. Még nehezebb elérnünk azt, hogy tartósan szent helyen éljünk, noha ez az 5 legfontosabb vallásos kötelesség között szerepel, és minden szentírás megerősíti ennek jelentőségét. Hogyan tudunk akkor mégis megfelelő térben kapcsolódni Istenhez? Az egyetlen megoldás az, hogyha otthonunkat, életterünket és a testünket is tisztán tartjuk. Elkezdjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatát, hogy a hely ahol élünk, maga szépen lassan maga is szent hellyé váljon.   „Uram, az …

Albert Einstein egy kisgyermekhez hasonlította a világban elfoglalt helyzetünket, aki betévedt egy hatalmas, idegen nyelveken íródott könyvekkel megpakolt könyvtárba. Nem érti a könyvek szavait, mondatait és rendszerét sem. Lát valami homályos, misztikus rendszert bennük, de nem tudja, hogy mi az, és hogyan működik. Einstein szerint még a legintelligensebb emberi lénynek is csak ilyen a viszonya Istenhez, ha intellektuálisan akarja megérteni.   Felfoghatatlan jelenségek a kvantummechanikában Habár a modern tudomány több területen is sokat tudod fölmutatni az elmúlt több mint száz évben, a végső kérdések megoldásához, a dolgok igazi  mélységeibe és a tudat misztériumához, működéséhez nem jutott közelebb. Vannak olyan tudományágak, …

„Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az…azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.” (Jurij Trifonov) Tombol a verseny, s úgy tűnik, mintha e bizarr versengés maga lenne az élet. Minden pillanatban új menet indul, s mi óhatatlanul részt veszünk benne, hogy újfent megküzdhessünk másokkal, ugyanazért. Minden fajban láthatjuk, ahogy elkeseredetten vagy agresszíven próbálják betölteni a teret, magasabbra nőni vagy dominálni a falkában. Nekünk, embereknek is, örökké áhítva a boldogságot, győznünk kell kisebb-nagyobb játszmáink minden percében, mert megszállottan hiszünk benne, hogy csupán másokon felülkerekedve szerezhetjük meg a kontrollt álmaink tárgyai …

Amikor búcsúzik az ó, és elérkezik egy új év, mi boldogságot, egészséget, sikert kívánunk egymásnak, s magunknak, de ha őszintén visszatekintünk, és megnézzük, az előző évben kimondott jókivánságaink ellenére ez idén ugyanúgy nem teljesült. Mindez a sok kedves kívánság végülis a mélyén a jövőtől való félelmen alapszik, ami ott él minden élőlény szívében. Ilyenkor az emberek különféle rituálékkal, babonákkal próbálják jobbá varázsolni a felsőbb hatalmak irányította jövőt. Nálunk a gazdagságért lencsét főzünk, máshol az újév sikeréért úgy gondolják, az utolsó napon tizenkét féle étel legyen az asztalon, és mindent, amit nem esznek meg, ki kell dobni a hóra, majd ettől …