Hírek

Srí Csaitanja Maháprabhu Krisna (Isten) legutóbbi földi alászállása a jelenlegi világkorszakban, a Kali-yugában. Csaitanja 1486-ban jelent meg Navadvípában, Nyugat-Bengálban. Ő terjesztette el széles körben Indiában a Krisna-tudat filozófiáját és gyakorlatát. Ő kezdte el a Haré Krisna-mantra – Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré – nyilvános éneklését. A védikus irodalom tökéletes értelmezését tanította, és megjövendölte, hogy Krisna szent neveinek éneklése az egész világon el fog terjedni.

Az ácsárják egy tanítványi láncolat azon fő lelki tanítómesterei, akik fontos és meghatározó szerepet játszanak az adott tanítás fennmaradásában, újraélesztésében, időszerű alkalmazásában. A Brahmá-sampradáya tanítómesteri láncolatának egymást követő tagjai az alábbi lelki tanítók: 1. Kṛṣṇa 2. Brahmā 3. Nārada 4. Vjásza 5. Mādhva (Nitjánanda, Advaita) 6. Padmanābha 7. Nrihari 8. Mādhava (Szvarúpa, Szanátana) 9. Aksobhja 10. Dzsajatírtha 11. Gjánasindhu 12. Dajánidhi 13. Vidjánidhi 14. Rádzsendra 15. Dzsajadharma 16. Puruṣottama 17. Brahmanja Tīrtha 18. Vjásza Tīrtha 19. Lakṣmīpati 20. Mādhavendra Purī 21. īśvara Purī, 22. Śrī Csaitanja 23. Rūpa, 24. Raghunātha, Dzsíva 25. Kṛṣṇadásza 26. Naroṭṭama 27. Viśvanātha 28. (Baladéva), Dzsagannátha …

A tanítványi láncolat (guru-parampará) egy olyan láncolatot jelent, amely gurukból és tanítványokból áll. Ez utóbbiak idővel szintén guruvá válnak, és továbbadják a tanítást. Minden hiteles tanítványi láncolat Krisnától ered, és minden szintjén több ágra osztódhat, hiszen egy gurunak általában több tanítványa is van.

A guru egy olyan személy, aki szintén egy lelki tanítómestertől kapta a védikus tanításokat, és őt követve gyakorolja azokat. A védikus írások alapján és tapasztalatai birtokában képes olyan módon oktatni és irányítani a tanítványt a lelki fejlődés útján, hogy az végül visszatérhessen Istenhez.

Maga a védikus tudás tökéletes, de mivel nem minden befogadója az, előfordul, hogy egyesek elferdítve, a saját elméjükben lévő szennyeződéseknek megfelelően értelmezik. Ha valaki nem a megfelelő forrásból és folyamat által kapja meg a védikus tudást, akkor nem fogja helyesen megérteni, és egyéni, tökéletlen értelmezését fogja előtérbe helyezni. A védikus írások filozófiája egységes, így csupán egyféle helyes magyarázata létezik. Ám ez csak akkor válik nyilvánvalóvá és egyértelművé, ha ezt a tudást megfelelő módon – egy hiteles tanítványi láncolaton keresztül – sajátítja el valaki.

Igen. A védikus írások kijelentéseit először a hit alapján fogadjuk el, a lelki élet gyakorlása folyamán azonban a hívő számára fokozatosan igazolást nyernek a védikus igazságok. Tehát a kinyilatkoztatás helytállóságáról a védikus utasítások követésével, a hit gyakorlásával győződhet meg az ember.

A hinduizmus a tudásszerzés egyetlen hiteles forrásának az isteni kinyilatkoztatást tekinti. A más módszerekkel, empirikus úton vagy következtetéssel szerzett információk általában tökéletlenek, mivel az ember négyféle hiányossággal rendelkezik: (1) az érzékei tökéletlenek; (2) illúzióban van; (3) gyakran téved; (4) hajlamos arra, hogy becsapjon másokat. A Védák transzcendentálisak, ezért mentesek ettől a négyféle hibától. Ha a védikus tudást a hiteles tanítványi láncolat egyik tagjától kapja meg valaki, és nem változtat rajta, akkor az ő tudása is tökéletes lesz.