Kiemelt híreink

A templomok a vallásos élet természetes velejárói, s minden nagy vallási hagyományban jelentős szerepet játszanak. Újabban azonban sok valláson belül jelentek meg olyan irányzatok, amelyek megkérdőjelezik a templomok fontosságát. Cikkünkben ezt a kérdést vizsgáljuk meg a védikus filozófia szemszögéből. Vallás: személyes vagy közösségi ügy? A vallások formális, mindennapi gyakorlatait az határozza meg, hogy mi a hívők vallásról alkotott felfogása, s hogy milyen szerepet szánnak életükben a vallásnak. A modern korban, amikor egyre többen térnek vissza a vallási gyakorlatokhoz (akár úgy, hogy felelevenítik a régi családi hagyományokat, akár úgy, hogy az istenkeresés más útjain indulnak el), szinte mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, …

Biztosan érzékeled, hogy valami nincs rendben a mellékelt képekkel: nem valódiak. Pedig mindről azt hitték – néha elég sokan – hogy valódiak. (Valódi van Gogh festmény, valódi táj, valódi lány…) De nem, nem arról fogok írni, hogy egyre nagyobb a veszélye annak, hogy összekeverjük a mesterséges intelligenciát a valósággal. Annál sokkal mélyebb és súlyosabb problémáról van szó. Mert az csak tünet. Sokszor nem látjuk, mert nem akarjuk látni, hogy mi miért történik. A mesterséges intelligencia esetében nevezetesen azt, hogy aki használja, csak az okozhat problémát, nem maga a mesterséges intelligencia. (A miértre válasz dióhéjban: pl. a Kasparovot legyőző Deep Blue …

A jelenleg használatos időszámítás szerint nem olyan régen léptünk át egy új évezredbe. A védikus időszemlélet szerint azonban egy tekintélyesebb hosszúságú világkorszak küszöbét már jóval korábban átléptük…  A védikus időszámítás szerint jelenleg a Kali-yugának (Kali-kornak) nevezett világkorszakban élünk. A mi léptékeink szerint már elég régóta, több mint 5100 éve. Az indiai írásokban részletezett időszámítás szerint ugyanis a Föld történelme során négy nagy világkorszak váltogatja egymást, az évszakok körforgásához hasonlóan. A Kali-yuga ezek közül az utolsó, ez az emberiség „tele”. A világkorszakok egyébiránt nem egyforma hosszúak: a Kali-kor 432 000 év hosszú (ezek szerint ebből már kevesebb, mint 427 000 év …

Mi a közös az Úr Nṛsiṁhadevában – akinek megjelenési napját a vaiṣṇavák világszerte ezen a héten ünneplik – és Caitanya Mahāprabhuban, a gauḍīya vaiṣṇavizmus 15. századi alapítójában? A vaiṣṇava teológia szerint Nṛsiṁhadeva az Úr Kṛṣṇa tíz fő inkarnációjának egyike, aki – amint azt a Bhagavad-gītā elmagyarázza – azért száll alá a földi világba, hogy megsemmisítse a bűnösöket és örömöt szerezzen bhaktáinak. Az Úr Caitanya azonban nem tartozik bele ebbe a kategóriába, mivel ugyan Ő maga Kṛṣṇa, de bhaktának álcázva jelenik meg a világban. Ezenfelül Nṛsiṁhadeva kétségtelenül Kṛṣṇa legvérengzőbb inkarnációja: félig ember, félig oroszlán formát öltve tépi szét a nagy démont, …

A világvallások egyetértenek abban, hogy az Úr fölötte áll anyagi érzékeinknek. Isten formáját illetőleg azonban már tapasztalhatunk  eltéréseket. E különbségek elsődleges oka abból fakad, hogy az  egyes vallások teológiája és hívei milyen kapcsolatban állnak az Úrral. Minél személyesebb ez a kapcsolat, Isten annál inkább felfedi személyes formáját. Mint Teremtő, a szentírásokon keresztül ad számunkra tudást önnön magáról. A Védák teológiája köztudottan személyes Isten-képen alapul, és ebből adódóan  ismerhetjük meg nagyon alaposan az Úr formáját. Ám mivel Isten teljes mértékben lelki szubsztancia,  nem láthatjuk Őt jelenlegi szemünkkel, s nem hallhatjuk Őt ezekkel a fülekkel itt, az anyagi világban. Ám időről időre, …

Ez a cikk eredetileg a Vissza Istenhez Magazinban jelent meg, 1984-ben. Európa a 15. században jelentős társadalmi és kulturális átalakuláson ment keresztül, amit a történetíró Jules Michelet, aki áhítattal tekintett vissza erre az időszakra, „reneszánsznak’, vagyis „újjászületésnek” nevezett el. A hosszú középkor világképét oly mértékben uralták az örökkévalóságról szóló pompás látomások, hogy az embereknek alig maradt idejük akár futó pillantást is vetni erre a múlandó földi világra, és elméjüket olyannyira foglalkoztatták a végső dolgok – a Halál, a Végítélet, a Menny és a Pokol –, hogy az életet csak nehéz próbák sorozatának és felkészülésnek tekintették. Olyan társadalomban éltek, melynek felépítését …