Észrevetted már, hogy az élet legmélyebb titkai milyen egyszerűek? Vagy legalábbis milyen egyszerűen hangzanak. Olyannyira, hogy valami belső hang már-már azt súgja, hogy ha valamit nem leng körül eléggé a valóság mélységére történő reflektálás misztikus köde, akkor az már nem lehet elég “mély”. Így azon kapjuk magunkat, hogy már el is siklottunk fölötte. Vagyis ha túl tiszta, túl triviális, túl jól érthető(nek tűnik), akkor már nem is kell…   Nemrég olvastam egy idézetet Śrīla śivarāma Swamitól, melyben szerepel három meglehetősen fontos, és szinte beláthatatlanul mély mágikus törvény. De mivel olyan egyszerűnek hangzik, ezért könnyen a fentebb leírt csapdába eshetünk. Három …

Bámulatos, hogy a többezer éves indiai szövegek milyen aktualitással bírnak 2020-ban, nyugaton. A Macskamánia magazin már több lapszámban is foglalkozott a védikus kultúra ősi iratainak macskás vonatkozásaival. Íme egy újabb elemzés. Sorozatunk első két részében egy ötezer-háromszáz éves ősi, szanszkrit eposznak, a világirodalom leghosszabb művének, a Mahabharatának a macskás részleteit elemeztük. Ezt követően a Hitopadésa idevágó motívumait kezdtük el felkutatni, amit most folytatunk. Ez a klasszikus hindu alkotás ősi történetek gyűjteménye, amik alapvető életvezetési tanácsokkal vértezik fel az Olvasót. Megdöbbentő, hogy a tanítások mennyire aktuálisak a 21. században is. A többnyire állati karakterek tökéletes megszemélyesítői napjaink embereinek. A műből az …

Ma van Úr Rāmacandra, Isten megjelenési napja. Úr Rāmacandra Ayodhya városában uralkodott. Az Ayodhyā szó bevehetetlen jelent. Mert Ayodhyāt külső és belső ellenség (önzés, irigység, büszkeség, mohóság) sem tudta bevenni. A város titkos erejéről szól ez a rövid történet. És persze annak a titkos erejéről, amit jelképez. Amikor Úr Rāmának 14 év száműzetésbe kellett vonulnia, az egyik testvére, Bharat más vidékeken járt. Mikor hazaért, villámcsapásként érte a hír, hogy a szeretett isteni pár: Rāma és Sītā száműzetésbe vonult. Bharat haragja és szomorúsága elképzelhetetlen méreteket öltött. Ebben a helyzetben őt illette volna trón, de Bharat fejében még csak meg sem fordult, …

…mely életeket, világokat taszít öngerjesztő illúzióba…   Pozitív énkép-keresésünk nem más lenne, mint nárcizmus? Felismertük a gaslightingot (manipulációt), vagy csak önfelmentésbe merülünk? Vajon minden esetben mi vagyunk az empaták, a másik meg a nárcisztikus? Okosan és erkölcsösen döntünk, vagy csak ítélkezünk? Az önigazolás olyan mélyen belénk ivódott, hogy minél mélyebbre merülünk az őszinte önvizsgálat óceánjában, annál jobban láthatjuk a mindent átható jelenlétét, és annál kevésbé látjuk a kiutat belőle. Arjuna 5000 éves dilemmája viszont megmutatja, hogy miért is alakult ki ez bennünk, és mi a valódi kiút belőle…   Pedig minden olyan ártatlanul kezdődött. Csak bizonytalanok voltunk, szorongtunk, és nehéz …

Indiában bizonyos szinten még ma is jelen van a kasztrendszer. Jobb-e nekünk, hogy nem Indiába születtünk, valamely alsóbb kasztba? Vagy a szent földön napvilágot látni mindenképpen jó? Miért nem szűnik meg a kasztrendszer? Meg tudjuk-e védeni magunkat a kasztrendszertől? Meg tudunk-e védeni másokat a kasztrendszertől? Miért olyan erős a vágy, hogy a társadalmi csoportok elkülönüljenek egymástól?

Egy hegyek között megbúvó faluban járunk, Darjeeling északi részén, Indiában. Kis család gubbaszt a szegényes és viharvert fakunyhó padlóján. Éjfél van, ilyenkor általában már az igazak álmát alusszák, de nem most: anya, apa és két nagyobb fiuk csöndben virrasztanak, egyedül a legkisebb gyermek szendereg szelíden anyja ölén. Eljött a monszun és magával hozta az életet, a mindent valószerűtlenül zölddé varázsoló trópusi eső formájában. Azonban ez az élet nem csendesen kúszott be, nem hintett el figyelmeztető jeleket, hanem mennydörögve, villámokat szórva robbant be és taglózta le a vidéket. A kis család aggódva hallgatja az ingatag lélekvesztőhöz hasonlatos kis menedéken kívül tornyosuló …